Kerítésen innen
Már megint Debrecen, a foszladozó város
Nem is értem,
a Városházától pár méterre, hogyan lehet egy területet így hagyni az enyészetnek, kitenni a múló időnek. Egyszerű városlakóként szégyelltem magam, amit láttam. Nem értem, hogy miért jó egy magára valamit is adó városvezetésnek, az a látvány, az a hangulat, amit az egykor jobb napokat látott köz ma áraszt. Találtam egy közel 100 éves képet a területről, amely akkor szórakozó, élettel teli, mosolygó emberekkel volt tele, amikor éppen jóízűen falatoztak, vagy koccintottak egymás egészségére.
Nem az 1920 -as hangulatot sírom vissza. De talán lehet olyan köztes megoldás is, ami jó a városnak is, és a régi hangulatból is vissza lehetne varázsolni egy keveset.
Rábukkantam egy 2008. március 05-én a haon.hu-n megjelent írásra arról, hogy az év második felére tervezi a Gambrinus tömb rehabilitációját a Civis HÁZ Zrt. Mi történt azóta nem tudom, de amit most is láttam, az olyan hangulatot áraszt, mintha nem is Debrecen szívében járnék, hanem valamelyik kertségben.
Hogy ne csak kritikát fogalmazzak meg,
tennék egy szerény javaslatot is a város kulturális vezetésének. Kicsit feljavítottam a két évvel ezelőtti elképzelésemet. (Úgyis sokszor hangoztatják, mennyire kíváncsiak az emberek véleményére.)
A Gambrinus közben hozzák létre –jelentős bérleti kedvezményekkel–Debrecen kulturális sétálóutcáját. Ide költözhetnének antikváriumok, galériák, könyvesboltok, népművészeti üzletek, jegyirodák,, kávézók, ahol az egykori hangulatban újságot lehetne olvasni, / Ady emléke/, egyben találkozó helye is lehetne a város értelmiségének, kultúrára vágyó ifjúságának. Beszélgettem ott élőkkel, akik felvetették, miért nem lehet a Gambrinus közből egy hangulatos utcát kialakítani, hiányolják, hogy a városvezetés immár évek óta semmit sem tesz azért, hogy ne a mai letargikus élménye legyen annak a kósza vándornak, aki véletlenül arra jár. Nem bulinegyedre vágynak, hanem -mondjuk így-békebeli hangulatra.
A hely adott,
már „csak” kedvező bérleti díjakra, a parkolási lehetőség biztosítására van szükség. Ha van szándék, ha van akarat, ha nem a dézsma nagysága a mérvadó, akkor a Gambrinus köz -akár rövid időn belül– városunk gyöngyszeme is lehetne.Debrecen hagyományaihoz is méltó lenne a „kultúra utcájának” a kialakítása. Nem a gagyira gondolok, hanem az értékekre, amitől egy új attrakcióval gazdagszik a város, és a polgárai. Csak egy kis fantázia kell hozzá, aki látta a régi fotókat azt biztos elvarázsolta a hely korabeli hangulata.
A fotókon látható, hogy milyen állapotban van az egykor szebb napokat látott városrész
A köz végén, az egykori étterem mögötti területen szeméttelep díszeleg, a jelek szerint nem egy -két napja. Kidobott könyvek, hulladék, üveg és minden ami elcsúfítja a területet. Egy gyöngyszem lehetne a Gambrinus köz, ehelyett nyomasztó, lepukkant állapotában minden csak nem ékköve Debrecennek. Vajon ha két év múlva ismét arra járok, mit tapasztalok majd? Nagy tétbe fogadnék arra, hogy azt amit minap, csak a pusztulás még látványosabb lesz. Szeretném, ha tévednék.
2019-es állapot:
A fotókat 2017. májusában és 2019. július 09-én készítettem.
