Márton László: Szégyellném, ha nem lennék rajta a Fidesz feketelistáján
Márton László íróval, a németül és magyarul egyidejűleg megjelent Két obeliszk című regénye apropóján készített interjút a Heti Világgazdaság.
A fősodorral szemben…
Az író elmondta, regénye főhősének olyan szereplőt keresett, aki úgy vívott ki magának szellemi tekintélyt, hogy világéletében szembement a fősodrokkal. Az első világháború kitörésekor, amikor mindenki lelkesedett a háborúért, Kraus volt úgyszólván az egyetlen, aki azt mondta: ezt pedig nem:
“A két háború között, Hitler hatalomátvétele után, amikor a legreakciósabbnak állították be a Führert, ő felismerte, hogy itt valami másról van szó. Kimondta: „Hitlerről nem jut eszembe semmi.” Vagyis: a hagyományos humanista küzdési módok eszköztára kimerült. Ehhez nagy bátorság kellett.”
Az alkotó kitért arra, jó, ha egy író érdeklődik a hőse iránt. Ez már-már azt jelenti, hogy szereti, és ha szereti, akkor azonosul vele. Hozzátette, olyan idős nagyjából, mint a regénybeli Karl K. volt a történet második felében:
“Noha most a szomszédos államban nincs nemzetiszocialista diktatúra, fenyegető agresszió, de például ahhoz valami nagyon hasonlót élünk át ma Magyarországon, ami a két háború közötti Ausztriában élet-halál kérdése volt: a parlamenti demokrácia lebontása és a tekintélyelvű állam kiépítése. Anélkül, hogy az aktualizálást erőltetném, ijesztő módon ismétlődnek ezek a minták.”
Hirtelen önállóvá vált állam élet-halál görcsei
Márton beszélt arról, az új művében, egy hirtelen önállóvá vált állam élet-halál görcseiről akart beszélni, meg arról, hogy egy adott társadalom akarja-e a szabadságot, vagy a parancsuralomhoz kíván igazodni:
“Ezt a regényt teljes mértékben mesének kell olvasni. Ha az ember ismeri és hitelesen felmutatja a tényeket, legalább annyira fantasztikus történetet tud létrehozni, mint ha eleve kitalált elemekből dolgozik. Ha fölemlítem Ferenc Ferdinánd valószínűtlen mennyiségű elejtett állatról beszámoló vadásznaplóját, vagy leírom egy angol hadihajó, a Dreadnought szörnyeteg kinézetét, az sokkal szürreálisabb, mint az, hogy a trónörökös sellőt fog egy svájci tóban, ….”
Kultúrharc 2019. Magyarország…
Kikerülhetetlen kérdés volt, hogyan látja napjaink kérlelhetetlen kultúrharcát, mit gondol arról, ami napjainkban az országban történik:
“A Horthy-rendszerben többször is erőteljes kísérletet tettek kurzusirodalom kialakítására. De kik voltak azok a tehetséges alkotók, akik szívvel-lélekkel támogatták Horthyt? A Nyugat írói nem. A népi írók nem. A konzervatív írók, a Herczeg Ferenc típusúak szintén nem. Ez a kísérlet akkor kudarccal járt, és nem kell prófétának lenni, hogy megjósoljam, most is kudarccal fog járni. Létező szellemi műhelyeket szét lehet verni. “
A folytatásban, a kurzus írókról és a Petőfi Irodalmi múzeum élet végrehajtott pánik szerű vezetőcseréről.