Matolcsy György katekizmusa -avagy, egy szegény kis bankigazgató kívánságlistája a Mikulásnak

Legfőbb ideje volt, hogy Matolcsy György végre világos útmutatással szolgáljon a nemzetnek, és persze szentelt olajjal felkent vezetőinek: „Eljött az idő, hogy a Trianon utáni századik Szent István-ünnepre is emlékezve, levonjuk a magyar nemzetstratégia számára legfontosabb tanulságokat az elmúlt száz év kudarcaiból és eredményeiből.“ – írta a Magyar Nemzetben a jegybank elnöke néhány napja.

A múlt tanulságainak öszzegezése kissé kurtára sikerült, ámde ez korántsem olyan fontos, mint Matolcsy György pontokba szedett katekizmusa

Ez a KÁTÉ jó szívvel ajánlható minden döntéshozónak a NER soraiban, aki igyekszik konkrét sorvezetőt kapni teendőit illetően, viszont szeretne megszabadulni a gondolkodás terhes kényszerétől.

Azt írja a szerző:

1. „Ne vegyünk részt semmiféle nagyhatalmi versenyben, ne higgyünk semmilyen ígéretnek és jutalomnak. Helyette nevezzünk be a gazdasági, kulturális, közösségi és sportversenyekre a régióban, Európában és a világban egyaránt. A Trianon utáni méret, erő, népesség, elhelyezkedés elegendő a nemzet megmaradásához és a nemzeti jólét/jóllét emeléséhez, de másra nem.
2. Kövessük mindenben saját igazi és nem vélt nemzeti érdekeinket. Álljunk ki saját értékeink és érdekeink mellett. Ehhez, de csak ehhez építsünk erőt minden területen. Ehhez, de csak ehhez keressünk szövetségeseket.
3. Nézzük Magyarországot a világ felől, ne csupán saját nemzeti érdekeink irányából. Kérdezzük meg, mit adhatunk mi, mire van szüksége a magyar nemzet értékeiből a világnak? Adjunk, hogy nekünk is adjanak, önfeladás nélkül, de bőséggel.“

Akkor most helyezzük magunkat a nagyvilágon kívülre, és csak magunkban bízzunk, csak saját erőforrásainkra támaszkodjunk és – nem utoljára – magunk megítéléséhez csak saját mércénket alkalmazzuk; vagy éppenséggel az 1. és a 3. pontban foglaltak szerint cselekedjünk a világ részeként?! Úgy tűnik, a szerző valamelyes dialek-tikus ellentmondásban van önmagában, s már az elején felsorolt tanácsok alaposabb megvilágítást igényelnének.

Ám olvassunk tovább!

4. Kövessük az aranyszabályt: a megoldás mindig belül van. A nemzeti fizetőeszköz, a belső adósság, a hatékony állam, az erős közösségek és családok, a bővülő és nem fogyatkozó nemzet, a hazai középosztály, az erős hazai tulajdonú vállalkozások és a többi, ami belül van, ezek a siker igazi forrásai.
5.  Kerüljük el a szélsőségeket és találjuk meg az arany középutat a politika, gazda-ságpolitika, életmód, állami beavatkozás, eladósodás, hitelezés terén és mindenhol máshol is.“
Hm. A megtermelt magyar nemzeti jövedelem 75-80 százaléka a nemzetközi munkamegosztásban válik tényleges jövedelemmé, úgyhogy a megoldás olykor országunkon kívül van. Magyarország erős nemzetközi együttműködés nélkül talán létezhetne, de a nép egészen biztosan nyomorogna.

Ezt a szélsőséget valóban jó lenne elkerülni – csak úgy mint a többit, például a mostanában kirívóan magas inflációt, a rémesen drága eurót és a képtelenül magas államháztartási hiányt, a vad és ostoba, nyakló nélküli állami költekezést. Igaza van Matolcsy elnök úrnak.

De most elő a farbával!

6. Legyünk versenyképesek az élet minden területén, mert a felkészültségre, kreativitásra, gyorsaságra és alkalmazkodásra épülő versenyképesség az egyetlen lehetőség nemzeti céljaink elérésére.
7. Nemzeti sikerünk azon múlik, hogy a kultúránkban, értékrendünkben, nyelvünkben és természeti/földrajzi adottságainkban rejlő különlegességeket hogyan tárjuk fel és ajánljuk fel a világnak. Tudjuk, hogy szabálytalanok vagyunk, ez mindenben lehet különleges érték, ami sikerhez vezet, de lehet korlát is, ami kudarcot hoz.
8. A múlt század a politikai és katonai hatalomról, e század a tehetségre, kreativitásra épülő gazdasági/szellemi erőről szól. A századunkban várhatóan felemelkedő három nagyhatalmon túl a többiek, így a mi sorsunk is ezen múlik.“
Nagyon igaza van a bankelnök úrnak.! Századunkban azok a nemzetek, csoportok, egyének lesznek sikeresek amelyek és akik ismereteiket, tudásukat gyarapítják, alkotóképességüket fejlesztik, és így járulnak hozzá országuk és a világ értékeinek növeléséhez. Kár, hogy Magyarországon inkább az oktatás szétverésével, (például az tanárok nemzeti öntudatra nevelésével) készítik fel a népességet a kor követelményeire. Ha pedig jól értelmezem Matolcsy György jelen sorait, ő a versenyképességet ráolvasással próbálja meg növelni, (csak akarni kell, és megy minden mint a karikacsapás) miközben vagy létező vagy nem létező, különleges nemzeti értékeink kihasználásától remél sikert Kína, India és talán Dél-Korea nyomdokaiban?

De van slusszpoén is, igazán eredeti gondolatok

9. Erős középosztályból kiemelkedő jó vezető rétegekre van szükség a nemzeti működés minden szintjén, miközben minden eszközzel meg kell akadályoznunk népes társadalmi csoportok leszakadását. Ez a politikai stabilitás és a gazdasági fel-zárkózás végső garanciája.
10. Az elmúlt száz évünk arról szólt, hogy akkor nyertünk, ha jól használtuk az államot. Ott, annyit, úgy, ahogy a legjobb, semmivel sem többet vagy kevesebbet belőle. A nemzetek, vállalkozások, városok vagy családok versenye valójában az állami működés versenye.“

No ehhez már nincs mit hozzátenni, valahogy olyan ez, mint amikor álmaiban a realitások talaján maradó, okos kisgyerek kívánságlistát küld a Mikulásnak az Északi Sarkra.
“Az elmúlt száz évet lezártuk, sőt megindultunk a következő évtizedek nemzeti sikerei felé. Csak mi nyerhetjük meg és csak mi ronthatjuk el. Válasszuk az első lehetőséget!“ -írja Matolcsy. És emlékeztet Széchenyi Istvánra a szokásos befejező idézettel: „A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk!”
Nem hinném, hogy az elmúlt száz évet lezártuk, mert a történelem, főként a közelmúlt történeleme, de a magyar őstörténet is a politikai kurzusváltások során nagyon is sokat változhat, vagyis a múltunk bizony nagyon bizonytalan. Az viszont igaz, hogy ami rajtunk múlik, azt célszerű megtennünk, jelesül ha Orbán Viktor megbukna, az sokat segíthetne, mert legalább esélyt kapna az ország! Azt persze nem mondanám, hogy a jövőnk csak rajtunk múlik, mert például a klímaváltozás, a nagyhatalmak érdekütközései, a világ intézményi rendszerének alkalmatlansága nemzetközi bajok megoldására, no és az Európai Unió fejlődése ugyancsak befolyásolhatja jövőnket – akár a közösség tagjai maradunk, akár ha kiválunk, ami erősen fenyeget – bármit mond is éppen a kormányfő.. Ezért a globalizáció korszakában aligha elég számunkra a monetáris politika urától Széchenyi intő szavait idézni, ámbár kétségtelenül legalább vigasztaló.

Kapcsolódó

Juszt László fantáziáját beindította a Matolcsy-Orbán-aranykészlet triumvirátus!

illusztráció: V.K.