Banánköztársaság
Matolcsy György szárnyalása – kívánságlevél a jövőbeli Mikulások hosszú sorának
Őszinte bámulattal követem Matolcsy György jegybankelnök képzeletének szárnyalását. A Növekedés.hu c. oldalain tette közzé legfrissebb programját, amelyben felvázol-ja a 2010-2070 közötti időszak második 30 évének első 10 esztendejében követendő társadalmi-gazdasági stratégiát.
Gazdaság, életszínvonal, életminőség
A program alighanem legvonzóbb pontja, feltételezve, ha Varga Mihály áldásával követjük Matolcsy útmutatását:
„Egyszerre érhetjük el az EU átlagos gazdasági fejlettségét, életszínvonalát és ennél is magasabb életminőséget.
Tehetjük, mert már az évtized elején megtalálhatjuk a fenntartható felzárkózás közösségi és üzleti modelljét.“
A magam részéről benne vagyok. Kissé elbizonytalanít ugyan, hogy a bankelnök út-mutatásai jobbára eléggé homályosak, vagy inkább kívánság, sőt vágyálom jellegűek, a pénzügyminiszter pedig néha egészen másképp látja a világot, de oda se neki! Eddig jó volt, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállításával megalapoztuk a növekedést; újabban jó lesz, hogy ismét növekedési pályára állunk, s ezzel megalapozzuk az új egyensúlyt.
Menni fog!
A cechet az EU, a bankok, a jegybank és a költségvetés állja. Ez ilyen egyszerű. Kissé voluntarista ugyan, de egyszerű. Menni fog! Ott az osztrák példa:
“ Ausztria sikerének egyik titka, hogy mintegy 170, a globális piac réseit kihasználó, és ennek köszönhetően nagyra nőtt családi vállalkozás adja a GDP gerincét! Ezt érdemes ismételni, csak más réseket kell figyelembe venni.“
– írja Matolcsy.
Ezt a példát már ügyesen követjük. Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Szíjj László, Garancsi István… mind nagyra nőtt családi vállalkozások, prímán működnek a piaci ré-sekben. Nincs az a közbeszerzési tender, amelyen hatékonysági vagy árelőnynyel bármely konkurens legyőzhetné őket.
A program további elemei is igen rokonszenvesek
Régiók kialakítása, tőkebehozatal és tőkekivitel, digitalizáció; illetve platformműködés – ezt nem tudom, mi légyen, de ebben én vagyok a hibás. A leginkább figyelmet érdemlő pont a 10., az utolsó, ezt is érdemes idézni:
„Az igazi titok a tehetségek felépítése és „röptetése” a tudomány, az üzlet, a közösségek és a politika világában.“
Az MNB nemrégiben terjedelmes országértékelésben kifejtette, hogy hosszú távú szellemi és anyagi gyarapodásunk kulcseleme a köz- és felsőoktatás stratégiai fejlesztése. Ez a mondat is erről szól, de igen lényeges megszorítással, amennyiben a szerző immár nem az egész népesség oktatásának kérdését tartja döntő fejlesztési tényezőnek, hanem csak a tehetségek gondozását.
Szerintem Matolcsy György a legutóbbi vaskos és alapos MNB országjelentés óta feltehetően megrovást kapott a pártközponttól, s ennek következtében állt elő ezzel a nagy ívűnek nevezhető látomásos és tartalmas semmivel. Az már csak ráadás, hogy Matolcsynál a járvány egyáltalán nem szerepel sem pillanatnyi állapotunk értékelésében, sem kilátásaink megítélésében. A következő tíz évben járvány – nincs.
Lehet, hogy újra kellene nyitni a Lipótmezőt?
