Nem hiszem, hogy volt szerencsém nála emberségesebb embert ismerni.


Március 14-én, 95 éves korában elhunyt dr. Samu István, orvos-pszichiáter. Krízisintervenciós osztálya országos hírre tett szert, és ellenzékiek menedéket találtak ott. 87 éves koráig dolgozott; utolsó munkahelye az Oltalom Kórház volt.

Nehéz bármit is mondani róla:

mindent úgy tett, ahogy tennie kellett, tennie lehetett. A lehető legtermészetesebben.

Két személyes emlékem van. Kezdem a másodikkal, az kevésbé lényeges, csak nekem jelent sokat: az ő hosszas rábeszélésére vállaltam el 1990-ben az SZDSZ képviselőjelöltségét. Fontosabb, hogy barátja lehettem.

Az első az emlékezetes balassagyarmati terrorakcióhoz kötődik: az egyik sógornőm ugyanis a túszok között volt. Ő mesélte, hogy a túszejtők igazából senkivel sem voltak hajlandók szóba állni, egyedül vele. És még ők is tisztelettel szóltak hozzá.

Sógornőm szerint a lányok szerelmesek lettek belé.

Én meg elhallgatok, nehéz a szívem:

hosszú életet élt, nagyon szépen. Éppen ezért nem megrendültség, amit érzek: csak sírni szeretnék, szégyenkezés nélkül.

Elment egy ember, akinek halálával mi lettünk szegényebbek.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét