Mélyen tisztelt Ellenzék, Emőkék és Gáborok!

A harmadik ciklus kezdetét vette, a Fidesznek újabb kétharmada lett zsinórban. Úgy tudtak 2 559 192 embert megszólítani, hogy a programjukban nem szerepelt az oktatás, az egészségügy vagy az egyre jobban elmaradozó országrészek felzárkóztatása.

Egy Orbán beszéd lassan olyan,

mint a Beugró című műsorban a kétlövetű játék, ahol két adott mondata van a színésznek és azt váltogathatja csak. Neki három is van, de a fontos dolgok, helyett a migráns veszély, Brüsszel és az ENSZ kotnyeleskedése a szuverenitásunk „leépítésében” gondolatokat hajtja csak. Egyszerűen félelem keltés és az Orwelli gonosz megteremtése Soros György személyében, aki miatt, ha veszítenek, eljön a „második” Mohácsi vész. Nem volt túl nehéz dolga, mivel 2007-ben a gyűlölet kampány még csak kósza gondolatnak se számított, de 68%-ban a Pirézeket sem szerették a megkérdezettek, akik igazából nem is léteznek, csak arra voltak kíváncsiak a felmérés készítői, mennyire tartunk az idegenektől, hát ez 2018-ban elég egyértelművé vált.

Ehhez még egy kis minimálbéremelés – ami viccnek minősül egy országgal arrébb nyugatra -, jókor jó helyre kiutalt Erzsébet utalványok, természetesen nevetséges összegben és egy kis rezsicsökkentés a választásokra való tekintettel. Ennyit tudott ajánlani ebédre a Fidesz a népnek, amit megettek, sőt még hálásan meg is köszönték és sorba álltak repetázni.

Ezt kellett volna űberelni,

esetleg egy normális koalíciós koordinálással, nem a választás előtt az utolsó szalmaszálként megpróbálni durcás kisgyerekként a politika homokozójában, hogy mégis kinek jusson a nagyobb vödör. Mivel nem saját magukért vannak, hanem a közösség szolgálatáért, önökön keresztül gyakoroljuk a demokráciához való jogunkat. Ennyire nem lehet nehéz feladat az egyénit feladva, a közösség érdekében gondolkodni és  cselekedni, hogy ne egy bárány bőrbe bújtatott diktatúrában éljünk egy demokratikus rendszerű Európai Unióba. Nem is törték magukat, hogy megértsék az Emőkék és Gáborok problémáit, de legalábbis megpróbálják a közmédia hazugságait megcáfolni a nagy városokon kívül, amit ott lelkesen fogyasztanak immáron 8 éve. Igaz, a választókat se menti fel az, hogy „hát ezt halljuk és olvassuk a médiában” . A legtöbb embernek van tévéje, vagy internete, ahol még akad szabad sajtó, ami ad egy egészséges ellensúlyt az urnába való döntéshez. Aláírom, még mindig marad a két és fél millió szavazóból olyan, akinek még ez a lehetőség sem adatik meg, de annak csak fel kéne tűnnie, hogy nyolc év alatt nem hogy jobb lenne, hanem pont az ellenkezője. Amin egy-egy kis sebtapasz nem segít, csak elodázza a rendes kezelést.

Mindezek ellenére mégis mintha nem is lett volna választás, minden maradt ugyanúgy.

Most, záró gondolatként következzen egy öt perces kis novella. Lehet egy  abszurd jövőképet fest majd, főleg, hogy csak  négy évet adok a kormánynak e mesevilág létrehozására, de ma az irodalmi disztópiák aranykorában élünk – az írók mintha versenyeznének egymással, hogy ki tud sötétebb és embertelenebb jövőképet festeni – így szerintem a választás eredménye volt abszurd, nem a történetem.

Jó olvasást kívánok!

Osztálykirándulás Nerniában

2022. április 8.-án, a négy évvel ezelőtti utolsó választás évfordulóján járunk, immáron egy Nernia nevű varázslatos csodavilágban, mely egy szocreál lakkozású, szú rágta dohos szekrényben, valahol az egykori Magyarország területén.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere Evangélikus Fiú Általános Iskola tanulói sétálgatnak, a Fidesz Fellegvára főterén elhelyezkedő Nemzeti Orbán Viktor Múzeum csarnokában. Osztálykirándulás keretein belül tekintik meg a nagy Vezető diadalmas politikai forradalmának emléket állító kiállítást, melyet az Unió, az ENSZ, az ufók, a gyíkemberek és a mögöttük álló Soros György ellen vívott.

– Aki maga volt a megtestesült tíz szarvú és hétfejű fenevad a Jelenések könyvéből – magyarázza az idegenvezető, a Feszti körképet is zavarba ejtő monumentális henger alakú csarnok falán végig futó kép előtt álldogálva.

A kép első momentuma tárja elénk a Vezér és hívei ünnepi szertartását 4 évvel ezelőttről,

hogy immáron harmadjára kevesebb, mint 50%-os szavazattal 2/3-os többséggel ruházta fel a nemzet őket.

– Kedves Nebulók! – folytatja a jól betanított szövegét a múzeum dolgozója.

– Ez volt az újabb 4 éves ciklus Nernia történelmében, mikor végre sikerre vihető volt a szabadságharc a Brüsszelből irányított liberális diktatúra ellen, mely teljesen megcsonkítaná még most is nemzeti identitásunkat. Vérbe fojtaná rezsiharcunkat, zombi vírusos migráns hordával ostromolná 21.-ik századi Végvári vitézinket a ruhásszekrény ajtajánál. Megújuló energiára épülő erőműveket erőltetnének ránk Paks 2 helyet. Civil szervezeteknek álcázott Soros zsoldosokkal bomlasztaná Nernia kiváló nemzeti együttműködés rendszerét.

Ezen tények után kisebb morgolódás, káromkodás és pár Éljen a Vezér! bekiabálást követően, a lelkes diák csoport csillogó szemmel várta a további történeteket, hőn szeretett Kelet-Európai mesevilágukról.

Folytatva a kép körbe járását,

sorra olyan epikus csatajelenet ábrázolások és lelkesítő szónoklatok láthatóak a Vezértől, az előbb felsorolt küzdelmek sikerének sorrendjében, hogy bármelyik fantasy film rendezője sírva könyörögne a grafikusért.

A festmény minden jelenete mellé egy rövid magasztos történetét mondd el az idegenveztő, melyet a kis tanulók csodálattal hallgatnak, miközben a kedvenc NER lovagjuk figuráját szorongatva magukat is e csatákban képzelték el, fényes páncélú lovagként.

A körkép utolsó képéhez érve,

a csodálat csak fokozódott, mivel ezen a vezér volt látható a nagy ütközetben a Fenevaddal szemben, ahol már csak a  legjobb lovagjai voltak talpon.

– A képen látható Nemzeti Fő Vadász Zsolt, Rezsi Szilárd, Bajszos Autogram János, Vadász Kastélyokat Varázsló János, Letelepedési Kötvényes Antal, Sir Gázcső Lőrinc, Ismeretlen Kampányfőnök Árpád, Közteret Bevilágító István, Kaméleon Bankos György és Vagyonkezelő Lajos. – Sorolja kissé unottan a neveket. Nem mintha nem lenne elkötelezett, de azért minden nap ugyanazt elmondani, nem izgalmas dolog. Szerencsére az áhitattól részeg ifjúság ebből mintsem észlel.

– Dicső hőseink hat napon és hat éjszakán át küzdöttek vállvetve, míg nem a hetedik napon, pirkadatkor, hőn szeretett Vezérünk egy utolsó elszánt rohammal a földre terített és – egy kivételével – minden fejet levágott, hogy utána rabláncra verve elrettentésként mutogathassák Nernia sanyargatóját.

Hatalmas tapsvihar zárja a történet végét,

már csak az van hátra, hogy lássák az üvegkalitkába zárt örök ellenséget, melyet a következő terembe őriznek a lovagok.

– Kedves gyerekek, folytatjuk a tárlatvezetést! Ebben a teremben látható Gyuri bácsi, ahogy egyszer viccesen nevezte Vezérünk.

A gyerekek arcán meglepődöttség tükröződik, mikor a másik terembe érnek és megpillantják az öregurat, akinek arcán semmi vészjósló vagy rémisztő szörnyvonás nincs, mint a festményen látszott. Pont olyan szerethetően néz ki, mint bármelyikük nagypapája a vasárnapi ebédnél, az asztalfőn. Ez kissé megzavarja a dicső képet a kis elméjükben.

– Látom, nem ezt vártátok – szakítja meg a gondolatok menetét a tárlatvezető – Pont ez a célja, hogy ne féljetek tőle, ebben rejlik az igazi gonoszsága és kérem, ne tartsatok vele szemkontaktust, mert még liberális gondolatokat ültet el a fejetekben. A zavarodottságot megtöri egy öblös hang, mely betölti a termet és a káosz a gyerekek fejében, hamvába hal.

– Hát, a tárlatvezetésnek  azt hiszem ezzel vége is – zárja rövidre Pista bácsi, az osztályfőnök.

– Irány haza, köszönjetek el szépen!

Hangos és elnyújtott viszontlátásra-orkán közepette rohannak ki a teremből a fiúk. Már a nap is alábukik a Nagy Viktor szobor mögött mire a kis tanulók a busszal kigördülnek a múzeum parkolójából.

Pedig ha tudnák, hogy mire is gondol az öregember abban a kalitkában. Nem ültet már ő semmit senki fejébe, csak gondolkodik, hogy miért is segítette a Fideszt az 1989-es rendszerváltáskor?!

Karácsony Rajmund