Mesék – habbal

Ezt mondják mifelénk, ha a nyilvánvaló képtelenségekre még egy kis ”habot” is rátesznek, hogy tetszetősebb legyen, könnyebben csússzon le a torkunkon. Célszerű ilyenkor kicsit belesni a „hab” alá, és feltenni az örök kérdést: kinek az érdeke? Így elkerülhetjük, hogy a finom habbal benyeljük a mérgezett csokit is.

Bár a közelgő választás miatt Magyarországon elszaporodtak a levegőben röpködő habostorták, kezdjük mégis egy nemzetközi esettel: az angliai kisvárosban likvidálni szándékozott kettős ügynökkel. Akit a lányával együtt közterületen akart elhallgattatni valaki – a határozott brit álláspont szerint az orosz titkosszolgálat. Amit persze ugyanilyen határozottsággal tagad az orosz fél. Na, mármost. Azt halljuk évtizedek óta, hogy az orosz titkosszolgálat (elődjével, a szovjettel együtt) nemcsak erős, hanem erőszakos is, nem válogat az eszközökben stb… De azt nem hallottuk, hogy pancser is lenne.

Márpedig a kivitelezés módja erősen a James Bond-i mesékre hajaz. Miért választott a tettes ebben az esetben olyan ritka idegmérget, aminek az eredete kikutatható, hiszen nem kapni a sarki patikában? Mivel a kiszemelt áldozat egy téri padon üldögélt, nyilván nem tudták a kávéjába, ételébe csempészni, feltehetőleg ráfújták-rákenték-ráöntötték valahogyan. Igen életszerű, hogy egy kisvárosi csendes téren egyszercsak megjelenik egy vegyvédelmi ruhába burkolózott egyén – különben ő is ott fekhetne most a kórházban kiszemelt áldozatai mellett – és egy flakonnal-vödörrel hadonászik feltűnés nélkül. Merthogy az ilyesféle cselekedeteknek az lenne az egyik fontos jellemzőjük, hogy titokban maradjanak. Ha itt mégsem így történt, a vizsgálók helyében elsősorban azt vizsgálnám: kinek az érdeke volt, hogy az Európai Unióval éppen válófélben lévő Nagy-Britannia látványos, már-már hidegháborús hangulatot idéző konfliktusba keveredjen Oroszországgal? A nemzetközi ügyekben járatosaknak nyilván van válaszuk erre a kérdésre.

De evezzünk hazai vizekre! Bár itt – egyelőre még – nem emberéletről van szó, „csak” pénzről. Méghozzá iszonyatosan sok, felfoghatatlan mennyiségű pénzről, ami ezúttal a kormánypárt tárca nélküli miniszterének közelében bukkant föl, enyhén szólva is változatos magyarázatokat kiváltva a köztudottan nem a szavakészségéről híres Kósa Lajosból.

Az alaphír: valaki 4,2 milliárd eurót (13400000000000 milliárd forintot!) örökölt, és a minisztertől kért volna tanácsot arra, mit is kezdjen ekkora összeggel. Ezúttal az ellenzéki pártok óvatosak voltak az ügy megítélésében: a legtöbb odanyilatkozott, hogy ki kell vizsgálni, mi történt, azután lehet bármit mondani. Indokolt volt az óvatosság, hiszen ez jelentős része a magyar államadósságnak. Ami a Nemzeti Bank 2016 végi adatai szerint 25 922 milliárd forint volt alig több mint egy éve. 1340 milliárd forintnál kevesebből is kézben lehetne tartani az egész magyar államot, gazdaságostól, politikástól együtt.

Szerintem viszont ez az 1340 milliárd a hab, aminek a célja elfedni a pici tortát magát. Nem azért, mert ennyi pénz „nincs is”. Bár nem gyakori, de megeshet ilyen értékű örökség. Az viszont szinte kizárt, hogy kp-ben (vagy számlapénzben) lenne az összeg. Az nem úgy van, hogy megjelenik 30 kamion és a kert végében leborítja a suskát. Ingatlanban, vállalkozásban, üzletrészben már elképzelhető. De ahhoz meg minek „befektetési tanács”?

Amiről egyébként állítólag szól az a közjegyző hitelesítette kontraktus, amit a miniszter aláírt, és nem tagadja az aláírás tényét. És amiben van egy érdekes, apró klauzula, miszerint a miniszter édesanyja 800 millió forint ajándékban részesül. Ez se kis pénz – bár ezerhatszázad része az „örökségnek”: ha valaki havonta képes 2 milliót megtakarítani, valamivel több, mint 33 év múlva meg is lesz az a 800 millió.

Hoppá! Itt a bonbon! Véleményem szerint erre az aprócska 800 milliócskára szándékoztak teríteni az 1340 milliárd habját. Ezért kellett a hivatalos okirat – igazolás arról, honnan került ez az összeg a miniszteri családba.

Kapcsolódó:

https://varosikurir.hu/altenrhein-aviation-ag-csengeri-no/