Mi a „választás” tétje?

Gulyás Gergely szerint a polgári Magyarország. Bár Gulyás a bűnszervezetben betöltött, Orbánnak felelős pozíciójából adódóan bármiről bármit hajlandó és képes mondani – a napokban például egészen pofátlan módon arról hadovált, mi a tisztességes eljárás Stop Soros-ügyben –, ezúttal igaza lehet. Ha a „Fidesz” „nyer”, belátható időn belül nem lesz itt polgári Magyarország: ahol Orbánia, ott a polgári demokrácia, a polgári erkölcs legföljebb nemzeti gúnyolódás tárgya lehet.

Itt az interjú – nem ajánlom senkinek…Van benne „természetesen” brüsszelezés, migráncsozás és sorosozás, ahogy ez már Orbániában évek óta megszokott. Meg civilezés, emígy:

Ma Magyarországon több mint hatvanezer civil szervezet van, de csak néhány tucat olyan van köztük, amelyik a migrációt szervezi és támogatja. Érdekes, ezek szinte kivétel nélkül Soros György végtelen nagyvonalúságának haszonélvezői, és mindent megtesznek azért, hogy Magyarország bevándorlóországgá váljon. Ezzel szemben a társadalom működéséhez nélkülözhetetlenek azok a civil szervezetek, amelyek karitatív tevékenységet folytatnak, a helyi közösségek hagyományos értékeit jelenítik meg, vagy például valamely hivatásrend érdekképviseletét látják el. Ők elengedhetetlen részei a polgári Magyarországnak.

És van még az interjúban messzire bűzlő öndicséret is.

Nem vagyok biztos abban, hogy érdemes akár csak megszólalni is abban az országban, amelyben a keresztényinek mondott aljas, rasszista, xenofób propagandából úgy meg lehet élni, ahogy az mindeddig a magát „Fideszként” emlegető bűnszervezetnek sikerült. Ahol el lehet adni a civilezésnek ezt a – tartalmi-formai szempontból egyaránt bornírtnak tűnő – fajtáját.

Bornírtnak tűnik – pedig profi munka. A bűnszervezet azt adja híveinek, amire vagy 20 év szívós, gátlástalanul következetes tevékenységével sikerült őket rászoktatnia. Vagy kétmillió „választó” már semmi másra nem kíváncsi, nem is ért mást, csak amit a „Fidesz” hajlandó és képes megadni neki.

Azt mondta Gulyás, a tét a polgári Magyarország…

Orbán Viktor, Lázár János, Gulyás Gergely, Rogán Antal, Semjén Zsolt, Polt Péter és a többiek – a Halász Jánosok, Hollik Istvánok, Tuzson Bencék, Hidvéghi Balázsok, Budai Gyulák és hasonlók – „polgári Magyarországa”: Tiborczokkal, Mészárosokkal és társaikkal…

Az csak a „szervezett felvilág” fokozottan ellenőrzött „polgári Magyarországa” lehet.

Az a „polgári Magyarország”, amelyet Szijjártó Péterek szégyenítenek meg nap mint nap bunkó és röhejes handabandázásaikkal; az a „polgári Magyarország”, amelyben egy Kovács Zoltán – miután megakadályozta, hogy kivételesen érdemi kérdésre kelljen válaszolnia (neki vagy Lázárnak) – arról kesereg, hogy hiányzik a sajtóból (bizonyos hanyatló részéből…) a pártatlanság, a kiegyensúlyozottság, a tárgyilagosság; hogy sok újságíró politikai propagandát művel…

Az a „polgári Magyarország”, amelyben hetente vagy sokszor naponta akár százmilliárdok…

Az a „polgári Magyarország”, amelynek „kormánya” Oroszországban, Azerbajdzsánban, Törökországban és más kiváló illiberális helyeken keres és talál barátokat vagy legalábbis bandatársakat; és az a „polgári Magyarország”, amelyben a hatalom közpénzből terrormédiát üzemeltet, benne az elbitorolt-meggyalázott közmédiával…

Az a „polgári Magyarország”, amely föleleveníti a két világháború közti keresztény kurzust, mindinkább klerikálfasiszta jellemzőket mutatva.

Az a „polgári Magyarország”, amelyben a „kormány” egyik fontos „lapjában” ma például ez olvasható:

Ez az, amit a haladó baloldal és a médiumok kulturális gazdagodásként akarnak? Azt, hogy egy Afrikából jövő vadember megegye lánya szívét?

Az írás szerzője – Orbán Viktor tán éppen legtöbbre tartott sajtómunkása – persze szokása szerint csupán idéz. De valahogy rendre ilyen idézni valókra bukkan…

Nemzeti hecckampányok

Tegyük föl, az ismertetett, pontosabban sugalmazott történet minden elemében igaz: tehát a nigériai maffia tagjai megették a meggyilkolt olasz lány bizonyos testrészeit. Mondom: tegyük föl, minden úgy történt.

A „kérdés” az adott formában akkor is náci szellemiségű. De pontosan illik a terrormédiához és magához a lakosságot terrorizáló (hiszterizáló, megfélemlítő-megvadító), végtelenített rasszista, uszító hecckampányokban utazó, rémhírterjesztő önkényuralomhoz.

Ahhoz a – Gulyás Gergely szerint – „polgári Magyarországhoz”, amelynek léte a tét. Illetve az volna a tét, de a hatalomnak igazán nincs oka aggodalomra: óriási összegű közpénzek jogellenes és amorális fölhasználásával, nemzeti hecckampányaival már eddig is mindent elkövetett, hogy elcsalja a „választásokat”…

Uramisten!

Valóban polgári Magyarország csakis Orbánia bukását követően, hosszú évek múltán jöhetne létre.