Banánköztársaság
Miért az idősebbek döntik el a jövőnket? — Lábjegyzet egy provokatív gondolathoz (2.)
Tegnapi jegyzetünkben Miért az idősebbek döntik el a jövőnket? — Lábjegyzet egy provokatív gondolathoz címmel már foglalkoztunk Kádár Barnabásnak, a Momentum alapító tagjának néhány napja közzétett, komoly vihart kavart facebook bejegyzésével. Lássuk most a téma másik olvasatát.
Szabad az, aki…
Itt most nem is szeretnék a bejegyzés első rétegével foglalkozni, amit az idősebb korosztály sérelmez, egyrészt, mert méretes ostobaság, másrészt, mert ezt maga a szerző is belátta már és elnézést kért érte.
Az alapcikknél sokkal tanulságosabb és ijesztőbb is a reakciók sokaságának szinte egybecsengő hangja, ami arról szól, hogy egyes társadalmi rétegektől, osztályoktól -és most mindegy, mi a felosztás, „listázás” szempontja- meg kell vonni a szavazati jogot.
Délibábból jelkép
Az általános választójog a választójog kiterjesztését jelenti minden felnőttre rasszra, nemre, vallásra, képzettségre és gazdasági helyzetre való tekintet nélkül. Kizáró okokról az alkotmány maga rendelkezik (pl. elítélt bűnözők és mentálisan nem beszámíthatók).
Az általános választójog szinte az egyetlen az összemberiség által többé-kevésbé, de kiharcolt közös eredményünk.
Évezredek teltek el az egyenlőség egyik fontos jelképének kergetésével. Még amikor azt sem tudtuk, mi az, már akkor is öntudatlanul az általános választójogért harcoltunk, kezdetben rabszolga, később jobbágy, majd gyári munkásként.
Kétségtelenül ott, ahol megvalósult, mindig voltak hangok, amelyek megkérdőjelezték a minden ember egy szavazat helyességét, de ezek elszigetelt mormogások voltak. Most viszont, a 21. század első évtizedének végén mintha lassan-lassan komoly társadalmi mérteket öltenének, pedig mindenki, aki el akarja venni társadalmi alapon csak egyetlen ember általános választójogát is, halálos sebet üt a demokrácián, hangozzék ez bármilyen patetikusan is.
A büntetőjog eszköztára
Diktatúrákban, öszvér társadalmakban, vagyis ahol nincs szabad választás, csak annak hazudott valamiféle pótszer, szinte érdektelen, amikor elhangzik a büntetőbíró szájából, hogy mellékbüntetésül ennyi, vagy annyi évre eltiltja a vádlottat a közügyek gyakorlásától. Ezekben az országokban ugyanis nincs súlya, mert letaposták a polgári jogokat és onnan csak vágyakozva nézik még a félig-szabad országokat is.
A valódi demokráciákban viszont igenis komoly büntetésnek számít, ha valakit eltiltanak attól, hogy választhasson. És igen, ha egy bíró dönt úgy, hogy x y-t (nem a nemzetségét, korosztályát, stb) személyében ideiglenesen meg kell fosztani a szavazati jogától, az rendben van. Ez az egyetlen, egy demokrata által elfogadható módja annak, hogy valakit kizárjanak a választók és választhatók közösségéből.
A fentiek okán érzek különösen pusztítónak minden olyan kísérletet, ami valamelyik társadalmi, etnikai csoport választójoga ellen irányul, legyen az indok bármennyire „tetszetős” is.
Szerző
