Miért kell az ellenzéknek „összefideszeznie” magát?!

Azt mondta dec. 6-án az ATV-ben egy ellenzékinek tűnő férfi – nem néztem addig, hogy azonosítani tudjam -, hogy az ellenzéknek össze kell állnia egységes erővé, de Gyurcsány nélkül. Nem értem.

Úgy tűnik, a DK-n kívüli ellenzék megint beveszi a fideszes maszlagot

A gyurcsányozás eredetét tekintve a Fidesz szemérmetlenül hazug, aljas, minden tárgyilagosságot nélkülöző propagandája. Amikor az ellenzék DK-n s talán az MSZP-n kívüli része ezt átveszi, gyalázatosan „összefideszezi” magát. Nem lehet eltekinteni e propaganda aljas eredetétől, s mindattól, amit a maffia e tekintetben (is) máig művel.

Márpedig átveszik, „összefideszezik” magukat, s ezzel átveszik a rendszerváltás utáni időszak közös fideszes-szélsőjobboldali értékelését: az egész rendszerváltást tévútra siklatták, elárulták – tuggyuk, kik? -, s a helyes útra csak 2010 után sikerült visszavezetni az országot, a nemzetet, a keresztény magyarembereket.

Átveszik a Fidesz és a vele együtt utazó, vele összekeveredő szélsőjobboldaliak narratíváját a rendszerváltás utáni évekről: az MSZP-SZDSZ, majd az MSZP kormányzás differenciálatlan elítélését; illetve összemossák a sok tekintetben bírálható, bírálandó, ám demokratikus kormányzást a fideszes maffiauralommal.

Mindazok, akik a lényeges különbségeket nem ismerik föl, netán elhazudják, vagy egyszerűen politikai konjunktúralovagok, vagy dilettánsok

A maffia hiteles ellenzéke nem lehet egyik sem. Hamis minden olyan állítás, ráutaló magatartás, amely szerint egyformán el kell határolódni a fideszes maffiauralomtól és a szocialista-liberális kormányok hatalomgyakorlásától! Nincs szükség ilyen összemosásra ahhoz, hogy az ellenzék tudja, mi az, ami nem folytatható a 2010 előtti gyakorlatból, s mi az, amihez, ha változtatásokkal is, de érdemes visszatérni.

Magam SZDSZ-es voltam, és ma is annak tartom magamat: emlékezem a szocialistákkal, vagy éppen Gyurcsánnyal folytatott vitáinkra. Emlékezem a nagyon csúnya végkifejletre is.

De szocialista-liberális kormányok idején a hatalomgyakorlás alapvetően demokratikus volt! Hogy mást ne mondjak, a parlamenti ellenzéknek voltak bizonyos jogai – mára annyi maradt belőlük, hogy rendszeresen meghallgathatják Kövér eszelős dühöngéseit, Dömötör, Rétvári, Fürjes stb. rágalmazó hazugságait…

Megvolt a fékek és ellensúlyok rendszere stb….

(Itt kell újra elmondanom: bár a 2006-os eseményekben magam is tanúja voltam – „hála” a „Hír Tv”-nek… – számos rendőri törvénysértésnek, erőszaknak, s egyetértettem azokkal a koalíción belüli politikusokkal, akik e tekintetben is vizsgálatokat akartak, a történtek alapvető megítélésében máig nem változott a felfogásom: fideszes-szélsőjobbos puccskísérletet élt át az ország. Úgy tűnik, mintha a DK-n s talán az MSZP-n kívüli ellenzéknek ebben is bizonytalan, zavaros volna az álláspontja.)

A gyurcsányozás eredendően piszkos volta akadályoz minden tárgyilagos megítélést; a fideszes propagandából próbál valami ellenzéki hasznot kisajtolni. Nem fog menni! Erősíti a fideszes vonalat abban is, hogy mértéktelenül megnöveli Gyurcsány súlyát, jelentőségét: körülötte forog a magyar politika alvilága, amelyben hovatovább kétféle ember létezik: gyurcsányista és antigyurcsányista…

Így nem lehet egyetlen tárgyilagos mondatot sem mondani Gyurcsányról – s természetesen az sem kérdezhető meg, kell-e egyáltalán…

Aztán nem értem azt sem, hogyan képzelik a Gyurcsány nélküli ellenzéket: nem kell a jelenleg legnagyobb ellenzéki erő, a DK sem..? Vagy azt hiszik, megszerezhető az Gyurcsány démonizálásával, kiátkozásával?

Vagy azoknak véleményét osztják, akik szerint lejárt az összefogás ideje? Talán inkább ki kellene próbálni, de igazán…

Mert ami most van, az teljesen reménytelen. Az ellenzéki pártok lovagolnak a maguk vesszőparipáin – külön-külön mintha szinte mindegyik hajtható lenne, ám kissé távolabbról nézve úgy tűnik, mintha mindegyik döglött volna.

Ne kísérletezzen tehát egyik valódi ellenzéki erő sem azzal, hogy „összefideszezi” magát. Túl sok időt és energiát pazaroltak erre már eddig is.