“Miért nem reszketsz, zsidó?”

Egy nemzetközi felmérés szerint Magyarországon sokkal kevesebb atrocitás éri a zsidókat, mint Nyugat- Európában. Nincsenek igazi antiszemita attakok, nincs társadalmilag elnézett, esetleg szentesített zsidóüldözés.

Magyarországon nincs antiszemitizmus?

De van! – akkor pedig mire véljük a nemzetközi felmérés eredményét? A válasz sajnos ugyan olyan fájó, mint amennyire egyszerű, de ne szaladjunk ennyire előre! Lássuk a kezdeteket:

Emancipációs törvény  1849. július 28.

  1. §. A hazának polgárai közt vallásbeli különbség jog és kötelesség tekintetében, különbséget nem tévén, ezen elv szerint kijelentetik, miképp a magyar álladalom határain belül született, vagy törvényesen megtelepedett mózesvallású lakós, mindazon politikai s polgári jogokkal bír, melyekkel azzal bármely hitű lakosai bírnak.

Ez volt az első olyan közokirat, ami a zsidó emancipációt felvezette, de azért ne feledjük, minden törvény annyit ér, amennyit be tudnak tartani belőle, ebből pedig szinte semmit sem sikerült. 1852-ben egy császári rendelet Magyarországon is az osztrák polgári törvénykönyvet terjesztette ki, ennek értelmében zsidók csak külön engedéllyel és feltételekkel házasodhattak. Nem sokkal később egy másik rendelet megfosztotta őket  a vagyonszerzés jogától is

Így jutottunk el az 1867-es kiegyezéshez, ami meghozta az első valódi emancipációs törvényt:

Emancipációs törvény 1867. XVII. tc.

  1. §. Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden pol­gá­ri és politikai jog gyakorlására egyaránt jo­gosítottnak nyilváníttatnak. 2. §. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntette­tik.

(Forrás: zsido.com)

Emancipáció, vagy asszimiláció

Az előzmények akár csak vázlatos ismeretében is könnyen érthetővé válik, hogy a dualizmus korában a frissen alakult neológia, a modern zsidóság egy része sokkal inkább törekedett az asszimilációra, a teljes beolvadásra, a zsidó lét, jó esetben az otthon falai közötti megélésére, rossz esetben a teljes elhagyására, ki- illetve áttérésre.
Ellentétben tehát a nyugati, máig is büszke zsidósággal, a magyar zsidók inkább a rejtőzködést választották 1945 után is, holott a világégés, a haláltáborok és halálmenetek ékes bizonyítékát adták annak, hogy való voltától senki sem szabadulhat, de minek is.

Kár is lenne tagadni, hogy ebben az országban folyamatosan élő jelenség az antiszemitizmus, hol búvópatakként, mint a kádár-rendszerben, hol bővizű folyamként, mint mostanság is látszik. Igyekeznek titkolni, de ne feledjük, egy politikus nem attól lesz zsidóbarát, hogy azt mondja magáról, ő bizony nem antiszemita. Dehogy antiszemita, csak éppen kicsit mondjuk listázgatná a kettős izraeli-magyar állampolgárokat. Vagy ne adj Isten propagandaháborút indít az amúgy zsidó “spekuláns” ellen, akit persze nem AZÉRT kell utálni, csak a dolgok valahogy egybeesnek. Na jó, fejbe vernek olykor egy rabbit a bevásárlóközpontban, vagy mondjuk évekkel ezelőtt az utcán riogatták az azóta elhunyt legnagyobb tudású magyar-zsidó hittudóst, Schweitzer József professzort. Az vesse ezek után az asszimuláns zsidókra az első követ, aki nem félt és rettegett még soha.

Nem baj, ha zsidó vagy, csak ne tudják rólad!

Most érkeztünk el a bevezetőben felvetett kérdés egyszerű magyarázatához: persze, hogy sokkal kevesebb támadás éri a zsidókat nálunk, ahol a többségük még ha vallásos is, igyekszik úgy kinézni, mint bárki és csak nagyon kevesen hordanak kipát, (zsidó fejfedő) ciceszt, (a vallásos zsidó férfiak jól felismerhető „jele” az ingük alól kikandikáló cicesz fehér rojtja) vagy ne adj isten pajeszt, (a halánték alatt meghagyott hajfürt) illetve kaftánt (jellegzetes felsőkabát).

Mindezek hiányába csak kevés zsidót azonosít be az utca népe, olykor azok se zsidók, csak “úgy néznek ki”.

A támadás hiánya tehát a sok száz éves rejtőzködési ösztön sokszorosára duzzadásának köszönhető és nem az antiszemitizmus hiányának. Ne legyünk tehát olyan büszkék arra, hogy nálunk elenyésző az antiszemitizmus, mert csak a célpontok térnek ki “ügyesen”, és ebben a gyakorlatban mindkét szereplőnek: prédának és vadászának is sok száz éve van benne.

Pálmai Tamás

Pálmai Tamás

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük