Minden másképp van – Magyar vagyok és balra jutottam
Megosztás
Amikor 2004 nyarán – az eredeti tervektől eltérően – miniszterelnök-cserére készültünk, s a biztos befutó helyett egy másik jelölt lett a fővezér, akkor kollégáimnak csendben megjegyeztem, hogy ha az a blöff bejön, akkor mindent elbuktunk. Sajnos, ez a jóslatom azóta meglehetősen kiérlelődött, ám amikor az új ember éppen elmagyarázta a nézeteit, az idő tájt jómagam inkább egy alternatív vízió felvázolásába öltem az időmet, s megírtam azt a könyvemet, aminek a Minden másképp lesz címet adtam.
Amikor 2004 nyarán – az eredeti tervektől eltérően – miniszterelnök-cserére készültünk, s a biztos befutó helyett egy másik jelölt lett a fővezér, akkor kollégáimnak csendben megjegyeztem, hogy ha az a blöff bejön, akkor mindent elbuktunk. Sajnos, ez a jóslatom azóta meglehetősen kiérlelődött, ám amikor az új ember éppen elmagyarázta a nézeteit, az idő tájt jómagam inkább egy alternatív vízió felvázolásába öltem az időmet, s megírtam azt a könyvemet, aminek a Minden másképp leszcímet adtam.
Felhagyok a parttalan jósolgatással
Mit szépítsem, ez is bejött, bár nem úgy másként, ahogy gondoltam, hanem tulajdonképpen mindenhez képest másképp. A képtelenségekkel szembesülve el is határoztam, hogy felhagyok a parttalan jóslásokkal, majd 2009-ben ismét egy jól megtöltött tollat fogtam, és immár a legkevésbé sem jövendöltem, inkább arról értekeztem, hogy balról nézve mit kellene csinálni. Nos, ez az újabb dolgozatom értelemszerűen a Balra magyar! címet kapta, s eszembe se jutott, hogy ez a mondásom később egy internetes hulladék-oldal neveként végzi. Egy reményekkel és morgással vegyes, valamint váltakozóan több, illetve kevesebb sikerrel eltöltött évtized után léptem egy határozottat, s 2019-ben többedmagammal alapítottam egy pártot, némileg enyhítve Horn Gyula legendás állapot-jellemzését, miszerint “Egyedül vagyunk, Tibor!” Ez a párt, t.i. az ISZOMM,szebb nevén Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom a hazai politikai választékhoz képest azt vette a fejébe, hogy fel kéne végre számolni a hazai szociális válságot, s helyébe a legnagyobb társasjátékot, a szocializmust állítani.
Magyar vagyok, és balra jutottam
Nos, mindenekelőtt azt kívánom hazám minden lakójának, hogy úgy találja meg a számára legalkalmasabb közösségét, mint én! Magyar vagyok, és balra jutottam. Fenti visszatekintést azért gondoltam megtenni, mert a 2021-es évben szintén minden másképp lett, mármint a papírformákhoz képest. Idén tavasszal még azt gondolhattuk, hogy itt az oltás és hurrá, nyaralunk, ősszel pedig megnyomjuk a GDP-t, ám ennek a reménynek sajnos egy vaskos harmadik, illetve negyedik járványhullám vetett véget. A nyár végén és kora ősszel az ellenzék egy része futott két hatalmas kampánykört, amelyek végén az érintettek be is könyvelték, hogy tulajdonképpen győztek, majd saját döbbenetüktől fogva hibernálták magukat, minthogy pont egy olyan főjelöltet sikerült felállítaniuk, akit a jókedvű népen kívül senki nem akart. Amúgy pedig csak annyi történt, hogy ha a nép egyik fele képes egy bő évtizeden át hatalomban tartani O1G-t, akkor a nép másik fele miért is ne választhatna magának egy futóbolondot?
A lekenyerezettek soha nem matekoznak
A sportból egyébként azt mindenképpen tudhatjuk, hogy ha valamelyik versenyző az utolsó negyed második felében leáll, sőt, visszafordul, akkor a rivális minden további nélkül be tud gyalogolni a célba.
A kormány ezenközben tehát fizet, mint egy katonatiszt. A saját szavazótáborának szinte mindent, s ha megvan az újabb biztos kétharmadot jelentő 3 millió elégedett szavazó, akkor miért is kéne foglalkoznia a maradék 6 és fél millió emberrel? A lekenyerezettek persze nem matekozzák ki, hogy amit most kapnak, azt már rég felzabálta az infláció, bár ha a drágulás így megy az egekbe, akkor pont a Fidesz szembesülhet azzal jövő tavasszal, hogy minden másképp lesz, mint ahogy azt most a Jézuska ígéri neki.
A helyzetet bonyolítja, hogy a kormányoldali és az ellenzéki milliárdosok vetélkedőjébe benevezett egy pornómilliárdos is, aki nagyjából azt ígéri, hogy annak egy részét, amit a magyar emberek befizettek neki internetes kukkolásra, azt most visszaforgatja a haza digitalizációjára, hiszen szinte valamennyi borsodi kistelepülésen arra éheznek az ott lakók, hogy végre neten rendelhessenek pizzát az 50 kilométerre lévő, amúgy becsődölt vendéglőből. Ezenközben és a kontraszt kedvéért 33 évvel az első hazai Mcdonald’s megnyitása után immár Ózdon is üzembe helyeztek egyet.
A legnagyobb lúzer, valamint a legnagyobb vállalkozás, továbbá a legnagyobb társasjáték mellett a legnagyobb család is kapott egy telitalálatos karácsonyi ajándékot a legnagyobb családanya személyében, aki jövő tavasztól kezdve államfőként fog őrködni az egységünkön. Tulajdonképpen be is lehetne fejezni a politizálást Magyarországon, hiszen a kormány egységben látja a nemzetet, az ellenzék pedig egységben látja Magyarországot. Ehhez képest tényleg nem tudom felfogni, miről is lehetne itt még vitatkozni, netán választási dilemmákba bonyolódni?