Egy választási számlálóbiztos mesélte a történetet, aki maga is meglepődött az új arcokon, akiket eddig – pedig most negyedik alkalommal látja el feladatát – soha nem látott a választási helyiségben.
Csalás, csalás hátán?
Semmi szükség hekkelésre, csalásra, elég volt az az ötlet, hogy eddigiekben soha nem szavazó tömeget utaztassák nem máshová, csak saját körzetükbe és a billegő körökbe pedig időben kellett bejelenteni főleg romákat, akikkel előre lezsírozták a szavazatokat.
Az állítást mi sem bizonyítja jobban, mint az említett számlálóbiztos, aki több választást is végigdolgozott a körzetében, és most, láss csodát! – egyszerre rengeteg idős, majdnem magatehetetlen, eddig soha nem szavazó szomszédját, utcabeliét látta a szavazóhelyiségben.
Az is feltűnő volt, hogy a gépkocsival nem rendelkező, olykor járókeretes szavazók különböző időpontban ugyan, de csoportosan érkeztek.
Ugyanabban a körzetben egy bizonyos utcában nagy hirtelen megnőtt nem is akárhogyan a roma választók száma, ők is szépen, szervezetten érkeztek szavazni, velük se volt gondja se a bizottságnak, se – gondolom – a megbízóiknak.
Ilyen történések után minek központilag szervezett csalást keresni ott, ahol a választási törvényben jól elhelyezett hézagok is elég mozgásteret biztosítanak a „megoldjuk okosba” taktikához.
A fentiekben leírt budapesti példához hasonlóról számolt be egy Debrecenben működő kollégája is. Ő egész nap boldogan nézte, ahogy érkeznek az egyre újabb és újabb arcok, hiszen azt hitte, a demokratáknak sikerült megmozgatni a „tespedőket” is, és csak másnap esett le a tantusz, hogy milyen érdekes, az új szavazók csoportosan érkeztek.
