A Kurírban többször foglalkoztunk Raoul Wallenberg budapesti hőstetteinek, majd tragédiájának részleteivel. Illés György író, irodalomtörténész nemrég megjelent „Az orosz titok” című könyvében eddig ismeretlen szempontokat mérlegelt, és feltárta a történet bonyolult hátterét. Amerikán ütött Sztálin Wallenberg eltüntetésével? A rejtély így már nem is annyira rejtélyes.
Piros J betű a svéd zsidók okmányaiban
Az Élet és Irodalom március elsejei számában Gervai András egészoldalas tanulmányban foglalkozik Raoul Wallenberg magányával. Pontosabban azzal, milyen bensőséges kapcsolatokat ápolt a nácikkal Svédország, milyen népszerű volt a svédek körében Hitler, mennyire mélyen fertőzte az antiszemitizmus a svéd életet. Nem „csak” szóbeli antiszemitizmusról volt szó. (Bár tudjuk, hogy nem szabad lebecsülni a zsidófaló szövegelést sem, mert annak bármikor szörnyű következményei lehetnek…) Megdöbbentő, hogy a svéd állam milyen messzire ment a zsidóellenes rendelkezések, intézkedések foganatosításában.
Gervai András írásának beszédes a címe: „Elárulva és elfelejtve” https://www.es.hu/cikk/2019-03-01/gervai-andras/elarulva-es-elfelejtve.html
„Raoul Wallenberget 1944-ben Budapesten a közvetlen munkatársai elnevezték Wallenbergus Sanctusnak. „Szentté” avatták, de a mártíriuma még hátra volt. A szovjetek elrabolták, bebörtönözték, majd meggyilkolták. A Wallenberg klán – a svéd gazdasági, politikai, társadalmi életben meghatározó szerepet játszó leggazdagabb család – (Raoul közeli rokonai kivételével) szinte semmit nem tett érte. A hazája is elárulta – s aztán évtizedekre elfelejtette” – olvashatjuk az ÉS-ben. https://www.es.hu/cikk/2019-03-01/gervai-andras/elarulva-es-elfelejtve.html
Böhm feljelentése és az elrejtett katyńi boncolási adatok
A Szabad Föld hetilap számára Borzák Tibor készített interjút Illés Györggyel „Az orosz titok” című könyvéről. A Wallenberg-fejezet zseniális, tömör összefoglalója szerint: „felkeltette a magyar kulturális minisztérium figyelmét, amikor Wallenberggel kapcsolatos, korábban nem ismert iratok másolatához jutott, melyek 1991 szeptemberében a KGB archívumából kerültek elő.
– Fogadott a titkosszolgálati levéltár igazgatója, Vaszilij Krisztoforov – idézi fel a történteket beszélgetőpartnerünk (Illés György író – a szerk.). – Megmutatta például a börtönorvos azon kézírásos jelentését, amiből kiderül, hogy a svéd életmentő diplomatát 1946. február 6-án zárták a belbiztonsági minisztérium lubjankai börtönébe, ahol 1947. június 17-én halt meg, feltehetően szívinfarktusban. Az utasítás szerint a tetemet boncolás nélkül elhamvasztották. Láttam további dokumentumokat is, melyek Wallenberg budapesti fogságba eséséről szólnak.
A folytatásban: Wallenberget le kell tartóztatni és Moszkvába kell küldeni!
