Banánköztársaság
Folyamatos megújulás – nincs új a nap alatt 5.
Az elvesztett 2010-es választások után az MSZP fékevesztett megújulásba fogott. Első lépésként megválasztotta elnöknek Mesterházy Attilát, aki megújította fizimiskáját: levágta arcszőrzetét.
Ezután négy éven keresztül havonta kinyilatkoztatták, hogy az MSZP-nek meg kell újulnia. Ez azonban kevésnek bizonyult, és 2014 tavaszán ismét elvesztették a választásokat. Ezután nyíltan kijelentették, hogy ez így tovább nem mehet, a pártnak meg kell újulnia. Ennek jegyében Mesterházy Attila visszanövesztette hetyke kis d’artagnanos bajuszkáját és kecskeszakállát, majd nekigyürkőztek a megújulásnak, lépésről lépésre, pontos terv szerint.
Az első lépésben elárulták, hogy a megújuláshoz őszinte, mély, hibáikat feltáró elemzésre van szükség. Második lépésben megosztották a választópolgárokkal azt a fölfedezésüket, hogy a megújulás érdekében az érzelmi politizálást kell előtérbe helyezni az értelmi politizálással szemben. Harmadik lépésben választmányi ülést tartottak, amelyen döntöttek a párt megújulásáról. A döntés úgy szólt, hogy a megújulás érdekében az Európai Uniós választásokig, vagyis egy fél évig még minden marad a régiben. Negyedik lépésként elárulták, hogy alapvető, radikális változásokra van szükség a pártban, mert ez a megújulás feltétele. Ötödik lépésként bejelentették, hogy elkezdték a politikai tartalom újragondolását, mert újragondolt politikai tartalom nélkül nincs megújulás. Hatodik lépésként közölték a választókkal, hogy át kell alakítani a pártstruktúrát (mert a baloldali szavazók csak az orrukat húzogatják a régi pártstruktúra láttán). Hetedik lépésként elkezdtek beszélni a civil közösségek, az érdekképviseletek és a szakmai műhelyek felé való nyitás szükségességéről, mert a nyitás elengedhetetlen a megújuláshoz.
Ez a sok megújulás azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy elkerüljék az EP választáson való csúfos szereplést. Nyilvánvalóvá vált, hogy további megújulásra van szükség.
Először is lecserélték a pártelnököt egy olyanra, akinek nem volt bajuszkája és kecskeszakálla. Tóbiás József, az új elnök új stílust hozott a párt életébe: nem erőltette rá magát senkire, kényes helyzetekben és a választási kampányban szinte eltűnt a nyilvánosság elől. Ha mégis mikrofonvégre tudta valaki kapni, akkor egészen újszerű módon nyilatkozott. Például arra a kérdésre, hogy melyik főpolgármester-jelöltre szavazna, azt válaszolta, hogy egyikre se.
Sajnos még ez a megújulás sem volt elég, az MSZP az önkormányzati választásokon ismét nagyot bukott. Tóbiás József javára írandó, hogy megérzett valamit, mert a választás előtti napokban azt nyilatkozta, hogy „nekem arra kell koncentrálnom, hogy miután szembenéztem a múlt örökségével, elkezdjem valami újnak az építését.”
Jól rá is koncentrált, mert rögtön a választás után vadonatúj bejelentést tett. Közölte, hogy itt az ideje a számvetésnek, a szembenézésnek és a cselekvésnek. Annyit már elöljáróban elmondott a megújulásról, hogy egyformán elutasítják Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet. A további változásokról folyamatosan tájékoztatni fogja a nyilvánosságot.
Nem biztos, hogy nyilvánosságot tájékoztatni kell, valószínűleg magától is észre fogja venni, amikor az MSZP-t elnyeli a folyamatos megújulás, és eltűnik a magyar politikai életből.
Andor Mihály
(Gépnarancs, 2014. október 13.)
