Napi neba…… Ki nem találná, miért irtó menő háttal gyönyörködni a Velencei tóban!

Pár napja beszámoltunk arról, hogy a Velencén úgy találták mainak és menőnek a parton elhelyezni a megpihenést szolgáló hosszú széksort, hogy az háttal legyen a tónak. Remek és merőben új-szagú ötlet, bár egy kommentelő véleménye szerint: „nehéz lett volna azt mondani, hogy “elb@sztuk”?” Döntsenek Önök, miután elolvasták az ötletgazdák szerinti „miértet”!

Hátrafelé lovazó nép háttalnézzen!

Az index.hu olvasója fedezte fel Velencén a nóvumot, amiről képet küldött a portálnak. Ők nem voltak restek és utánaérdeklődtek: mi lehetett az ok a fura széksor-felállításnak. A Velence Korzó nevű facebook oldalon kapták meg a választ:

Az Orbán-styl legörgött Velencére - "hátrafelé nyilazás" után divatba jött a "háttalnézés"!

„A mai napon egy újságíró megkeresett bennünket a sárga székek kihelyezésével kapcsolatban. Válaszunkat alábbiakban olvashatják.

Amikor az asztalos műhelybe belépve kizárólag a megmunkált asztallapokat látja az ember, könnyű a „felháborodását” kifejezni, hogy „milyen alkalmatlan ez az asztal, még lába sincs”. Jelenleg minden „felháborodó” és Önök is egy legfeljebb negyed kész állapotot látnak maguk előtt.

Az okokat kutatni úgy szükséges, hogy:

• 30-50 fős kerékpáros csoportok érkeznek rendszeresen, amikor lábukat kinyújtóztatnák, a főtér nyújtotta kényelemet választják azzal, hogy kerékpárjaikat a szökőkútnak támasztják. Kérem higgyék el, 30-50 szökőkútnak támasztott kerékpár meglehetősen sok. Gondoltuk kialakítunk nekik egy új pihenőpontot.
• A szél természeténél fogva olykor belekap és elfúj dolgokat. A létesítmény esetében előfordul, hogy a Velencei-tónál tapasztalható, néha rendkívül erős szél, esetenként felkapja és tovafújja a homokot.
• A sétányt szegélyező ülőpad a sétány felé ülő alkalmatosság, a part felé a homok felfogását is szolgálja.
•  A rendkívüli, erős szél esetén ez az ülőpad magasításra szolgál, hozzávetőleg pont annyira, amilyen magasak ezek a székek.
•  Meg kívánjuk jegyezni, hogy a zöld érzet növelése érdekében, részben szintén a homok felfogása céljából, az ülőpad part felöli oldalán, annak közvetlen közelében (úgy is írhatnánk tövében) sövény lesz telepítve. Gondolom Önök is belátják, hogy olyan part felé fordított székeken ülni, ahol az arcunk és a lábunk belelóg, belenyúlik a sövénybe nem túl kényelmes.
• Elképzelésünket az is befolyásolta, hogy az ülőfelületen való ülést, szabadidő eltöltést szerettük volna némi geggel feldobni úgy, hogy annak a sétány, egészen pontosan a sétány felülete is része legyen.
  A sétány térkövezésére, a most felkerült székekkel megegyező terjedelemben, a talajon, street art/graffiti stílusú alkotásokat szerettünk volna elhelyezni. Négy témában gondolkodtunk. Egy: Nagyon hosszú és bonyolult rejtvény, amely szakaszosan oldható meg, méterről méterre másik székre ülve, a megoldás pedig „Vedd észre, hogy háttal ülsz a tónak”. Kettő: Egy térkép, amely egy kitalált folyó eredését és óceánba ömlését szemléltette volna, a mellette lévő városokkal, hegyekkel, utakkal…. Három: Külön álló humoros képek, amelyek egymással nincsenek összefüggésben. Négy: Versek. Minden vers egy hozzá kapcsolódó kifejező képpel állt volna össze egy egységgé. A szerzők és versek kiválasztásáig már nem jutottunk el, noha személyes kedvencünk Nadányi Zoltán és Heinrich Heine.

Hogy le kellett lőnünk a poént, az első variációt máris elvethetjük.

A maradék három variáción gondolkodunk, azokat továbbfejlesztjük, vagy egészen egyszerűen új ötletet találunk ki, vagy a street art/ graffiti vonulatot teljesen elengedjük, helyette mást találunk ki, ezt majd még eldöntjük.
Addig is az egyéb problémákon máris enyhítettünk egy kicsit, és szépen fokozatosan haladunk előre a megvalósítás érdekében. Az asztalra rászereljük előbb az egyik, majd második, harmadik és negyedik lábát is. Akkor, és kizárólag akkor lesz kész.

Mindezzel együtt, akik a Velencei-tó panorámájában kívánnak gyönyörködni, a Velence Korzó megszámlálhatatlanul és meghatározhatatlanul sok pontjáról megtehetik, nem kell a tónak háttal ülniük. Mindazoktól őszinte elnézést kérünk, akik ettől a helyzettől felháborodott állapotba kerültek, bocsánatkérésünk azokat is illeti, akik a mai napon, máson szerettek volna menetrendszerűen felháborodni, de csak ez jutott nekik.

Köszönettel tartozunk az Index olvasójának a fotózásért, nélküle nem mehetett volna ekkorát az interneten székeink elhelyezésének története. A médiafigyelem egy kereskedelmi, szórakoztató, szabadidős centrumnak mindig jól jön, de szerencsére ezen ingyen reklám nélkül is keresett a Velence Korzó.

A poszt alatti hozzászólásokból kiderül, hogy nem vagyunk egyedül a ‘”neba-érzésünkkel”:

„Nehez lett volna azt mondani, hogy “elbasztuk”?”

„És akkor most a biciklit hova kell támasztani? A székeknek, amin ülnek emberek?(zseniális) Vagy a setáló út közepére, ami reggeltől estig zsúfolt? ”

„Ez nem a ti teruletetek. Uzemeltetetitek, de nem alakithatjatok a sajat elkepzeleseitek szerint! Mivel ez a terulet a varose, illett volna megkerdezni a velenceiek velemenyet, csak ugy amikor ez a hulye homokos otlet felmerult a fű helyett, ugy most is, ezzel a borzalmas narancssarga szeksorral… akkor most nem kene sertodotten magyarazkodni.”

„Régen olvastam ehhez hasonló gyenge szánalmas magyarázkodást. Inkább be kéne ismerni, hogy ez egy ritka szarul sikerült okádék lett és minnél hamarabb el kéne tűntetni a kitalálójával együtt”

„Nem értem a felháborodást. Ez Magyarország első Selfie-padja! Ha fordítva lennének a székek, akkor hogyan látszana a tó a képen? Na ugye!”

„A sárga székeket el kéne vinni a p*csába, a beton támfal tetejét leburkolni szépen, hogy ülő felületként is funkcionáljon és akkor mindenki abban az irányban ül és olyan távol a másiktól, amennyire csak tetszik.
Ha ez tengerpartokon már bevált, akkor talán nekünk, magyaroknak is megfelelhet!”

A sor hosszú, de egy olyat sem találtunk, amelyik megértette volna az alkotók zseniális ötletét, egyetértett volna vele. Lehet, hogy mégsem volt olyan jó az ötlet?

Tarjányi Péter szerint:

„Sokan kérdezték milyen valódi vagy rejtett értelem lehet a Velencei-tó partján található fordított széksornak… Egy szóban összefoglalva: RENGETEG. Kormánypárti szempontból a tónak hátat fordító ember szimbóluma bizonyítja, hogy nem a „víz az úr”… Filozófiai megközelítésben a „vagyunk is meg nem is vagyunk” elv mentén, az emberi hiábavalóságra és belső mikrokozmoszunk mindenáron történő megismerésére hívja fel a az ott élők figyelmét. Építészeti gondolkodásban a székek íj formájú elhelyezése 1100 évvel ezelőtt élt őseink hősies múltját hozza össze korunk emberével, egyben szervesen kapcsol egy történelmi figyelmeztetés az EU-nak: ” A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket”… Vagy szimplán „leszórta” valaki a széksort a tó partjára a munkát letudva és bele sem gondolt mi lett volna székek valódi funkciója… Nos ez utóbbi lehetőségre adom a legkisebb esélyt…”