Napló Hungarikum 20. Budapest, 2022. január 15. Voksolásról, árstopról, népszavazásról és egyebekről

A köztársasági elnök úr kitűzte a választások időpontját április 3-ára, legfőbb ideje volt tehát, hogy a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladók Pártja megtartsa következő ülését a választásokra való felkészülés jegyében. A héten egyébként más fontos események is lekötötték figyelmünket, amelyek közös elemzése helyet követel magának a naplóban, teljes létszámban összegyűltünk tehát törzshelyünkön, hogy eszmét cseréljük egy sor fontos ügyről.

Ám mindent megelőzően – pártunk alapszabályának megfelelően – tiltakozásunknak kellett hangot adnunk, merthogy ugyanis a 4,5 százalék alkoholtartalmú, 12 fokos világos csapolt sör, vagyis a folyékony kenyér nem szerepel azon alapvető élelmiszerek között, amelyek árstopját februártól bevezetik. Ez a nyilvánvaló kormányzati mulasztás mélyen érinti tagságunkat, valamint mindazokat, akik (a „pálinka, mint alapvető élelmiszer” mellett – O.V.) a sört is a felnőtt emberiség fundamentális jelentőségű élelmiszerei közé sorolják. A tagság a tiltakozást ellenvetés nélkül elfogadta, tehát ezt most megörökítjük a naplóban, s tovább lépünk más fontos napirendi pontokra.

1./ Választás lesz áprilisban.

Ez ügyben pártelnökként és naplóvezetőként meg kell követnem a párttagságot és minden olvasót, mert nem egyszer aggodalmamat fejeztem ki a miatt, hogy lesz-e egyáltalán választás. És íme, a köztársasági elnök úr keményen rám cáfolt, hiszen kitűzte a képviselő-választás időpontját és a kormány szexuál-nyavalygós, idióta népszavazását, alkalmasint tehát lesz voksolás, magam pedig a károgásommal pofára estem. Hanem azért apró jelek azt mutatják, hogy a járvány még okozhat ez ügyben meglepetéseket, mert például a Magyar Közlönyben, az Igazságügyi Minisztérium január 11-én megjelent rendeletében olvasható, hogy mi a teendő a már kinyomtatott ajánlóívek költségeivel, ha „a választás veszélyhelyzet miatt elmarad”. (Azonnali; Index) Ez mindössze szerény utalás egy rendeletben a lehetőségre, hogy a járvány bizony okozhat kavarodást a választás körül, nemkülönben a kormány gondolkodásában. Dicsérjük tehát nyugtával a napot, hiszen talán még április 3-án, a hajnali órákban is születhet olyan fideszes országgyűlési határozat, hogy a választás ráér, a választók előbb oltassanak be, és gyógyuljanak meg. Addig is azonban maradjunk annyiban, hogy a választás meglesz. A kampány már gőzerővel folyik, s ha lényegét illetően fogalmazhatunk illetlenül nyersen, akkor azt mondhatjuk: egyelőre úgy fest, a két nagy politikai csoportosulás a győzelem zálogát abban látja, hogy melyik képes a másik fejére nagyobb porció és bűzlőbb fekáliát borítani.

Tűnődés a kampányról

A TKKMHP azt javasolja az Egységben Magyarországért ellenzéki szövetségnek, hogy szerény költségvetésű kampányában kevesebbet foglalkozzon a múlttal, és többet a nehéz, de létbiztonságot, jogbiztonságot és szabadságot ígérő jövővel – na már ha kormányra kerülnek. Figyelmeztetni kell a választókat, hogy Orbán győzelme esetén csaknem biztosan kilépünk az Európai Unióból – részben mert Európa már nem hajlandó elnézni a regnáló kormány fertelmes viselkedését és az államilag szervezett korrupciót; részben mert Orbán Viktor hovatovább nem képes elviselni az európai jogállami korlátokat – kiváltképp mert már a támogatásokat erősen megkurtították, sőt hovatovább a kormány nem kap egy centet sem. Akkor pedig miért maradna?
Az egyesült ellenzék győzelme után megkezdődik a jogállam helyreállítása és Magyarország újra teljes értékű és hasznos tagja lesz az EU-nak, megnyílhatnak a pénzcsapok. Pártunk ezt állítaná a kampány középpontjába, mert a népesség erős többsége kívánja, hogy maradjunk az Unióban, míg ezer jel utal arra, hogy a kormány a választások után az ország kiléptetésére készül.

Véget kell vetni a belső vitáknak!

A minap reggeli borotválkozás közben megvágtam magam, mert figyelmetlenül azon tűnődtem: az Egységben Magyarországért csapatának vajon a választást megnyerni, vagy a remélt győzelem után kormányozni lesz-e nehezebb?! (Fárasztó dolog a gondolkodás.) Aztán rájöttem, hogy ezen most nem érdemes merengeni, mert ha nem lesz ellenzéki győzelem, nem lesz lehetőség sem értelmes és tisztességes kormányzásra. A kampányt illetően pedig tudomásul kell venni minden ellenzéki jelöltnek, hogy nem tehet olyat, nem mondhat vagy írhat olyat, amit a Fidesz a nemzet, az ország javára szóló tervnek, programnak fogad majd el. MZP mondhat bármiről, bármikor, bármit, és Mihály arkangyal akár Hódmezővásárhely főterén hirdetheti fennszóval, hogy „Magyarok! Szavazzatok az ellenzékre!” A Fidesz propagandagépezete terebélyes sajtójában meghirdetné, hogy Mihály arkangyal valójában Belzebub álruhában, és Soros küldte az igazhívő magyarok megtévesztésére. A Fidesznek most sincs programja. Az ő programjuk az: ha az ellenzék győz, visszatér a Gyurcsány-korszak. Slussz. De szilárd Orbán-hívőt értelmes szóval meggyőzni nem lehet. Aki pedig már az ellenzék mellett döntött, mert elege van (vagy mindig is volt) a Fideszből, az csak döntésének megerősítését várja az ellenzéki kampánytól. De a nagy arányú győzelmet azok hozzák meg, akiknek elege van a Fideszből, de még nem látják az ellenzékben a stabil, harmonikus kormányzóképes erőt. A csapatnak tehát elsőbben is mindenképpen le kell mondani a személyeskedő belső vitákról, mert azok a választói támogatást gyengítik. Másodsorban a kampányban nem szabad, nem célszerű és nem is érdemes a Fidesz szerteágazó vádjait és hazudozásait sorozatosan cáfolni, elég annyit mondani: a Fidesz – most is, mint mindig hazudik. Az ellenzék az emberek gondjaival foglalkozik, a bajokra akar megoldást találni. A Fidesz csak falja fel önmagát, mert elképesztő balgaságával Orbán Viktor az ellenzék legjobb szövetségese!
Ekkor a hátsó asztaltól megszólalt az örök elégedetlen külső tagtárs – mondván:
– Elnök úr! Nem száradt ki a torka a sok fecsegésben? Úgy egyébként meg miért nevezi Orbán Viktort az ellenzék szövetségesének?
– Tagtársunknak igaza van – intettem kérőleg a pultosnak, aki máris csapolta a következő kört a korsókba.

2./ A reggeli szózat a nemzethez

– Ami pedig a miniszterelnök és az ellenzék szövetségét illeti, ezt valójában az élet diktálta, hiszen (a választók akarata mellett) az ellenzéki összefogást is Orbán Viktor kényszerítette ki a csaló választási rendszerrel, s a Fidesz javára szóló sűrű és sötét választási manipulációkkal. Egyebekben pedig a Fidesz országlásának egész története valahol ennek a kényszerhelyzetnek a megteremtéséről szól, amennyiben a Fidesz kormányzása egyszerű mondattal jellemezhető: „tegyünk valamit, amivel megtömhetjük a mieink zsebeit, s utóbb majd azt mondjuk…! Lenyúlták az emberek 3000 milliárdos nyugdíj-megtakarítását, s azt ígérték, ezt majd átvezetik az egyéni nyugdíjszámlákra. Megígérték, hogy átláthatóvá teszik a közbeszerzéseket, s ez az ígéret véletlenül – elég sajátosan – teljesült: nyilvánvaló, hogy a közpénzek 80 százalékát fideszes kivételezett kedvencek, rokonok, barátok, szeretett üzletfelek kapják. A többi a papoké és a focié. Lesz nekünk Fudan egyetem meg belgrádi vasút a mi pénzünkön – de jó is lesz nekünk. Mindezt a gondolkodó emberekkel már nem lehet megetetni, de Orbán Viktor képtelen változtatni politikájának lényegén.
– Halljuk, mit mondott a pénteki imareggelin! – szólalt meg a csapos, aki csupán személyes kíváncsiságból kísérte figyelemmel az eseményeket.

A főorvos úr

Ám lássuk! Péntek reggelre kelve némi aggodalommal csavargattam a rádió gombját, vajon hetek után most megtiszteli-e hallgatóságát a miniszterelnök, utóvégre helyzet is van, érdeklődés is van, kell, hogy legyen mondandója. Volt is. Legalábbis beszélt Ismét eljátszotta a nemzet főorvosának szerepét, elmesélte, hogy a karácsony már elfogadható módon zajlott le, hogy az orvosok és a kórházak állják a sarat, és hogy oltani kell egyszer-kétszer-háromszor, sőt már negyedszer is, akinél ez indokolt. Megkérdezte ugyanis a szakértőket és ők azt mondták, ez így helyes. Ő pedig egyetértett. A járványban elhunyt 40 ezer honfitársunk emlékének egyetlen szót sem szentelt.

Az árszakértő

Csevegett a miniszterelnök úr a néhány élelmiszer árának befagyasztásáról is (az ötletet a szerbektől szerezte), s úgy vélte, Brüsszelnek ez nem tetszik majd, de neki első a magyar családok érdeke, az EU fővárosában pedig nem a józan ész az uralkodó. Hogy az árstopnak mi lesz a következménye, tele van vele a sajtó.
Aztán volt még egy kis brüsszelezés, de megígérte, hogy megvédjük magunkat. Dunja Mijatovic EU-biztos a gyermekvédelminek hazudott népszavazásról mondott a minap néhány keresetlen szót, ezt Orbán Viktor elintézte azzal, hogy a hölgy zöldeket beszél, egyébként is köztudottan Soros György embere. (Egy kis zsidózás így választás előtt nem árthat.)

A gyermekpszichológus

A szülő kizárólagos joga gyermekeik nevelése, a kiskorúak szexuális felvilágosítása. A gyerekeket pedig meg kell védeni mindenféle ártalmas hatásoktól, olyasféléktől, mint amelyek Németországban már beférkőztek az iskolákba. Mi ezt nem kérjük. Nem kétséges, a pénteki szózat bizonyságot tett arról, hogy Orbán Viktor gyermekpszichológiában is kivételes jártasságot szerzett, s úgy tartja, hogy a magyar szülő már a picinyek világra jövetelekor automatikusan tudja, hogy mi a legjobb gyermekének. S a világ közben hiába változik, a magyar tehetség követi sőt megelőzi e változásokat és a felnövekvő nemzedék magyar földön sokkal okosabb lesz, mint a Nyugaton szenvedő ifjúság, amelyet ilyen rémes szexuális tartalmú hatások érnek serdülőkorukban.

3./ Amiről nem volt szó

Ennyi talán ebből elég is lesz elnök úr! Mit mondott a miniszterelnök úr az ország állapotáról? – tette fel a kérdés a hátsó asztaltól az állandó közbeszóló.
– Nos, nagyjából semmit. Az inflációt megemlítette, de csak abban az összefüggésben, hogy azt megállítják az árstoppal és a hitelkamat-stoppal. Arról nem tett említést, hogy a decemberi infláció már a KSH szerint is 7,4 százalék volt. Nem említette a 42 ezer milliárd forintnál magasabb államadósságot, sem a költségvetés 5100 milliárdos tavalyi hiányát. Szó sem volt a forint árfolyamáról, a tanárok éhkoppjáról és sztrájkjáról, az országban évek, hónapok óta halmozódó importált szeméthegyekről, s azt sem tartott fontosnak a hallgatósággal megismertetni, hogy tavaly immár 160 ezer magyar állampolgár kért letelepedési engedélyt Nagy-Britanniában. Sőt még a migrációról sem tudtunk meg semmit, pedig ez már a végítélet lehet. Az pedig már egészen mellékes, hogy Türk Tanács budapesti épületében a díszkert gondozására jut néhány száz millió kormány-támogatás, a népligeti felüljáró felújítására nincs pénz. De ezt sem tőle tudjuk.
– Mára elég ennyi – mondta határozottan a törzstagság valódi döntésekre jogosult 50 százaléka (vagyis a feleségem) menjünk haza! Ezzel a taggyűlés véget ért.

Kapcsolódó

Bruck András: esélyeink és reményeink - A politikai Gólem legyőzhető!