Ne kérdezz, adakozz!

Ember, te csak ne firtasd százmilliárdok sorsát! Olyan sok pénz az, hogy amúgy sem érnéd fel ésszel. Legyél hálás, hogy feddhetetlen, nagyszerű államférfiak intézik  pénzügyeidet, vállukra véve az ezzel járó mérhetetlen terhet. Nem könnyű ám ez, de ők a nagy elődökhöz kívánnak méltóak lenni. Ne zavard őket sopánkodással, kérdésekkel, pláne kételkedéssel az országlásnak ebben a heroikus munkájában!

Gondoskodó állam

Ember, te csak menj a hozzád legközelebb eső élelmiszerboltba – ahogy mindig is szoktad! Vagy akármelyikbe. Gondtalanul, dudorászva immár, mert béred vagy nyugdíjad is nőttön nő – a fent említett államférfiak gondoskodásának köszönhetően.

Találsz ezeknek a boltoknak szinte mindegyikében szinte mindig egy-egy kis tartályt, dobozt, gyűjtőedényt, rajtuk a felirattal, hogy aktuálisan éppen miben segíthetsz. Most például környék-szerte a dabasi gyermekmentés ügyének lesznek hasznosak a te forintjaid. Amennyiben gyermeked életét biztonságban szeretnéd tudni, adakozz nagylelkűen.

Adakozz, amíg megteheted!

Igaz, hogy az egészség ügye e honban már-már sikertörténet, csakúgy, mint az oktatásé, a mezőgazdaságé – és egyáltalán: siker mindenütt, ahová csak nézel. De azt ne gondold, hogy csak ülhetsz itt ölbe tett kézzel, ha még oly buzgó hálával is a szívedben. Tegyél valamit te is! Tudod: sose azt nézd, hogy mi tehet érted a haza, hanem hogy…..

Szóval, adakozz! Amíg megteheted. Mert ha már legalább olyan szívmelengetően megoldódik az egészségügy maradék gondja is, mint a szegénység felszámolása, rögvest betilthatják a perselyeket. Akár az ételosztást. Persze, csakis azért, hogy ne pazarold fölöslegesen erőidet, te kis segítőkész, gyermeteg polgár. Majd ők szólnak, ha kellesz.

(Vendégszerző: Kislaki Zsuzsa)