Nem akarok olyan országban élni…

Nem akarok olyan országban élni, ahol azt kellett mondjam az egyetemista fiamnak: Keress valami jó, külföldi ösztöndíjat, mert itt nincs jövő!

Nem akarok olyan országban élni,

ahol a „liberális” kifejezés becsmérlő szitokszó a hatalmon levők részéről. Noha azt jelenti, szabadságszerető, szabadság elvű ember.
Nem akarok olyan országban élni, ahol a rohadt buzik csak kussoljanak, amíg jól pofán nem vágjuk őket! Mert Karácsonykor Oscar Wilde meséjét tettem fel az fbre a Boldog hercegről, és Thomas Mannon nőttem fel, a Varázshegyen.
Nem akarok olyan országban élni, ahol mikor a parlamentben kérdezik, mennyi közpénzbe került a felcsúti Puskás Akadémia, azt válaszolja a Miniszterelnök, hogy a kormánynak ehhez nincs semmi köze, nem közpénzből épült, hanem magánvállalkozások támogatásaiból, és tao felajánlásokból.

Nem akarok olyan országban élni,

ahol évek múlva ugyanezen Miniszterelnök azt nyilatkozza külföldi újságíróknak, bemutatva a stadiont, meg a létesítményt, hogy ez mind az ő elképzelései alapján, az ő irányításával épült meg Felcsúton.
Nem akarok olyan országban élni, ahol ezek után a Legfőbb Ügyész nem rendel el azonnal nyomozást ismeretlen tettes ellen hivatali visszaélés bűncselekménye miatt, és nem kezdeményezi azonnal a Miniszterelnök mentelmi jogának felfüggesztését.
Nem akarok olyan országban élni, ahol a Fideszes maffia többség miatt a parlamentben semmi esély nincs arra, hogy a nyilvánosság előtt beismert bűncselekmény ellenére a Miniszterelnök mentelmi jogát felfüggesszék, és büntetőeljárás induljon ellene.
Nem akarok olyan országban élni, ahol a kórházi CT gépek beszerzésére kiírt közbeszerzési pályázatot érvénytelenítik, mert a szemétláda, külföldi multi 700 millióval olcsóbb ajánlatot tesz, mint a lopásba bevett kormánycsókos, visszaosztó, Fidesz érdekeltségű pályázó.
Nem akarok olyan országban élni, ahol a választásokhoz közeledve ki van adva feladatba a csahosoknak, hogy az fb-n, meg minden sajtó orgánumban , és suttogó propagandával dicsőítsék a lepusztult magyar egészségügyet.
Nem akarok olyan országban élni, ahol egy pécsi, Bóka Máté névű, magát újságírónak képzelő személy dicshimnuszokat zeng a pécsi Négyszázágyas klinika ellátásáról, ahol ugyanezen, héten egy rokonom több mint öt órát feküdt a folyósón a sürgősségin.

Nem akarok olyan országban élni, ahol a gátlástalan harácsolás, államilag irányított, törvényesített rablás az úr, és még jókat is röhögnek, ha minél nagyobb szemétséget találnak ki, visznek véghez, és tapsolnak egymásnak ilyenkor.
Nem akarok ilyen országban élni!

(Vendégszerző: ,Dr.Martin Zoltán)