Nem bőgtünk le a Szarvasbőgő Európa-bajnokságon – Régi bőgő-nemzet vagyunk, nem csoda, hogy Európa-bajnok lett a magyar csapat!

Nem vicc ez, kérem! Vasárnap rendezték a XXII. Szarvasbőgő Európa-bajnokság döntőjét az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Kiállításon – közölték a szervezők. Kovács Zoltán büszkén jelentette, hogy Európa-bajnok lett a magyar szarvasbőgő csapat. Arról nincs hír, (még!) hogy mely városokban épülnek majd Mészáros gondos keze eredményeképpen szarvasbőgő stadionok, ahol a kis lurkók, a jövő szarvasbőgői gyakorolhatnak a megmérettetésekre, hisz régi bőgő-nemzet vagyunk!

Na de komolyra fordítva a szót….

A versenyt Bors Richárd, a világkiállítás szakmai igazgatója nyitotta meg, a díjakat pedig Kovács Zoltán kormánybiztos adta át. Közösségi oldalán rögvest feltűnt a bejegyzés:

„Nagy érdeklődés mellett zajlott a XXII. Szarvasbőgő Európa-bajnokság döntője, amit idén a világkiállítás keretében rendeztek meg a HUNGEXPO-n. Gratulálok a döntő minden résztvevőjének, különösen Kasper Máténak, aki az egyéni versenyszámban 2. helyen végzett az észt Innar Uus mögött, illetve az Európa-bajnok magyar szarvasbőgő csapat tagjainak: Czakó Attilának, Kasper Áronnak és Kasper Máténak. Köszönjük a szervezést Bán Beatrixnak, aki a világkiállítás nagykövete és egyben a Vadászati Kulturális Egyesület alelnöke.”

„Nem mindennapi látvány lehet, ahogy a vadászruhás, kalapos urak egymás után bőgnek a színpadon, mint a teljes gemenci erdő. Megértem, ha befizetnek rá. Javasolnám még versenysportággá emelni a farkasüvöltést és a medvebrummogást is, természetesen vadászias öltözékben.”

-írta Szele Tamás a Huppa.hu-n. Egy kis ízelítő, ha valaki nem tudná, hogy is zajlik a szarvasbőgő verseny:

Konok Péter történész közösségi oldalán osztotta meg véleményét

„Ez szép. Stüszi úr jön, kalapot emel, öblöset szájfingik, kalapot emel, levonul. A zsűri bólogat: emmán’ döfi, tízpontos szájfing! Kellene egy rendes fingóverseny is a döglött állatok között, ki kellene rá rendelni közönségnek az iskolásokat. Az éretlenebb alsósok még jót röhögnének is. Dőljenek a tabuk, járja be hazánkat és a világot a szellentés szelleme! Végső soron mindenki fingik, ám erre manapság csak bizonyos körökben szokás büszkének lenni, a fingból sajátos spektákulumot faragni, meggyújtani, cifrázni.

Nem volt ez mindig így

A XIX. század végén Európa-szerte nagy népszerűségnek örvendett egy bizonyos Joseph Pujol, akit szemérmesen „hangfenoménnak”, egyértelműbben pedig fingóművésznek neveztek. A század végén műsora a Moulin Rouge egyik attrakciója volt. Ismert dalokat fingott el, két méter távolságból képes volt gyertyákat eloltani, az 1910-es években pedig előadásának csúcspontján az 1906-os San Francisco-i földrengés robaját mutatta be a tudásvágyó közönségnek. Pujol egyáltalán nem számított marginális művésznek. Fellépett a walesi herceg előtt (és elfingta a brit himnuszt), II. Lipót belga király előtt (aki minden idők egyik legkegyetlenebb oligarchája volt), de előadását megtekintette Sigmund Freud is (bár arról nincs információ, hogy ez mennyiben hatott az „anális fázis” freudi elméletére).

Népszerűségének egyik oka talán az volt, hogy Pujol előadásában sosem hazudott. Nem énekelt kuplékat az örök szerelemről, nem dicsérte a fennálló világot, nem festett csalfa délibábokat. Csak fingott.

Az első világháború kitörésekor annyira megdöbbentette a világ embertelensége, hogy visszavonult, és eredeti szakmájában, pékként dolgozott haláláig. Tiszta ember volt.

Napjainkra a fing érdemtelenül kiszorult a kommunikációból, német komédiákba és fidelitasos kanmurikba szorult vissza

Pedig, lássuk be, a politikai kommunikáció mára jórészt a verbális szellentések szintjére koncentrálódott. Szájfingás folyik (ami, tekintve hogy afféle imitáció csupán, kétségkívül képmutatás). Határozottan üdvözlendő lenne, ha politikai elitünk végre nyíltan felvállalná saját mondandóinak anális valóságát, és azt az erre megfelelő eszközökkel, a verbalitás átértelmezésével artikulálná.

– Kedves barátaim, magyarok! – finganá a miniszterelnök. – Éljen a kormány! – finganá vissza a nép.

A szagot meg csak megszoknánk valahogy. Megszoktunk már rosszabb dolgokat is. Emelem vadászkalapom.”

Vasárnap nem ez volt az egyetlen örömhír kiállítás-ügyben!

Az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás nyolcadik napján csaknem 55 ezren látogattak ki a Hungexpóra, ezzel a központi helyszín látogatottsága már átlépte a 180 ezret, szombat estig összesen már több mint 850 ezren vettek részt a rendezvénysorozaton, amely vasárnap egyebek mellett Szarvasbőgő Európa-bajnoksággal, a FeHoVa PLUSZ kereskedelmi vásár zárónapjával várja az érdeklődöket – közölték a szervezők közleményükben. A közlemény szerint a Fátyol Iskolaprogram első öt napján több mint 16 ezer diákot láttak vendégül – a programra hétfőn újabb 4000 diák érkezik. Részletek a programokról, a belépőjegyekről és megközelítési lehetőségekről az onewithnature2021.org honlapon olvasható – számolt be az origo.hu.

Kapcsolódó