Németh Szilárd akár meg is operálná magát

Amikor valaki felelősséggel tartozik a másik emberért, akkor különösen szeretne mindent megtenni, amit tehet. Szülőként, társként, vagy az idős szüleit gondozó gyermekként. Mert az ember már csak egy ilyen, szolidáris hordalétre szocializált, társadalmi lény. Természetesen nem vonva kétségbe, hogy Németh Szilárd nem ilyen.

Bréking!

Németh Szilárd szögbe nyúlt! De kihúzta, kezelte a saját szöghelyét, és nem ment el a sürgősségire. Mert ő ilyen kemény legény. Úgyhogy nincs is semmi probléma az egészségüggyel. Csak túldimenzionáljuk. A temető különben is tele van sikeres szimulánsokkal. Meg azokkal, akik velük születve hordozták a hajlamot a halálra.

Egyébként persze lehet, hogy velünk született gond, hogy orvoshoz járunk. De ez azért lehet, mert nem mindenki olyan univerzális zseni, mint Németh Szilárd. Elvégre aligha kétséges, hogy amennyiben a mondásai nyomán leszakad a plafon, akkor vakolókanalat ragad, és visszaépíti. Ha kell egy új sámli, akkor kalapácsot fog, gyalut, faesztergát, és nekilát sámlit eszkábálni. Valamint minden ruháját maga varrja, és a birkákat is maga tenyészti hozzá, Az utóbbiaknak személyes példát mutatva legelésből. Ha pedig a vakbele elkezdi halálra röhögni magát, akkor előveszi a nagypapától örökölt bugylit és meg is műti magát. Ott hátul, a fészerben. A frissen esztergált széklábakba kapaszkodva, illetve a maga foncsorozta tükörbe bámulva.

A többi ostoba halandó meg rohangál az orvoshoz. Mindazok, akik mégsem szeretnék magukat megműteni. De még a gyermeküket, illetve a szüleiket sem. Még akkor sem, ha az egészségügy állapota lassan azt sugallja, hogy a műtéti önképzést is célszerű lesz felvenni a képzési palettára. Meg a nemzeti fakírképzést is. Annak érdekében, hogy bárki, bármikor szögbe nyúlhasson, illetve ülhessen. Netán fekhessen. Esetleg a vasmenyasszony karjaiba vetve magát. A kormánypárt alelnökének nagyobb épülésére.

Mi van, ha a szög egy olyan százas darab, ami egy ganés úton megy a lábába?

Ennyit a szögekről. Illetve még annyit, hogy érdekelne Németh Szilárd véleménye abban az esetben, ha az a szög nem egy mondabéli, hanem egy olyan százas darab, ami egy ganés úton megy a lábába úgy, hogy a felül kandikál ki lábfejéből. De nem is ragoznám. Németh Szilárdból kinézem, hogy simán megpróbálja otthon kikezelni, és az amputációt is megoldja okosba’.

Azért mégis jobb lenne, ha az, akinek görcsrohama van, fájdalmai vannak, vért hány, az bizalommal fordulhasson orvoshoz. Egyébként akár egy szögbenyúlás esetén is. Mert még az utóbbinál is célszerűbb lehet egy gyors szakorvosi ellátás, mint pénzfeldobással tippelni a sérülést okozó műtárgy mikrobiológiai állapotára. Arról nem is beszélve, hogy amikor valaki felelősséggel tartozik a másik emberért, akkor különösen szeretne mindent megtenni, amit tehet. Szülőként, társként, vagy az idős szüleit gondozó gyermekként. Mert az ember már csak egy ilyen, szolidáris hordalétre szocializált, társadalmi lény. Természetesen nem vonva kétségbe, hogy Németh Szilárd nem ilyen.

De azért nem kell ebből sem messzemenő következtetéseket levonni. Már csak azért sem, mert könnyen előfordulhat, hogy Németh Szilárd szög-történetében pont annyi igazság van, mint az egyéni nyugdíjszámlákban, a rezsicsökkentésben, és megannyi másban. Egyébként nem zavar, ha egy kormánypárti politikus nem ért a széklábaktól a vakbélműtétig, mindenhez, illetve nem nyilatkoztatja ki a tutit sem. Az sokkal jobban, hogy ahhoz sem nagyon ért– a nagyotmondásokon kívül –, amihez kellene.