Egyre többen utálják a szeretet ünnepét, lassan népbetegséggé válik a karácsonyfóbia. Nincs ok az aggodalomra. Mindez a körülmények bűne.
[mnky_ads id=”4674″][mnky_ads id=”4666″]
Amióta az év végi ünnepek a mértéktelen költekezésről, a túlvállalt vendéglátásról, a kötelező szeretetről szól, mind többen vannak azok, akiknek már novemberben görcsbe rándul a gyomra a karácsony gondolatától.

Kissé túltoltuk. Minden téren.

Sokat eszünk, iszunk, vásárolunk és mosolygunk. Jellemzően szándékunk ellenére. És minél több dolgot teszünk külső kényszer hatására, annál rosszabbul érezzük magunkat, noha most „kötelezően” jól kellene éreznünk magunkat és élvezni az ünnepet.

A közösségi oldalakon már-már külön „metoo” mozgalommá dagadt az „én is utálom a karácsonyt” életérzés másokkal való megosztása. Ez már önmagában is gyógyító erővel bír, mivel azzal a kellemes érzéssel tölti el a karácsonyfóbiások háborgó lelkét, hogy nincsenek egyedül. Ez pedig azt jelzi a renitensek számára, hogy „nem az ő készülékükben” van a hiba.

A szociálpszichológusok mostanában kezdik kutatni a jelenséget, így még beszédes számokkal, adatokkal nem szolgálhatnak, óvatos magyarázattal viszont igen.

A szakértők azt találták, hogy a szeretet ünnepe sokakban azért vált ki paradox módon ellenérzéseket, sőt, határozott gyűlöletet, mert ezen a pár napon úgymond „csúcsra járatódnak” a társadalmi és egyéb, vélt vagy valós elvárások.

Nem véletlen, hogy jóval karácsony előtt a bevásárlóközpontokat ünnepi díszbe bújtatják és a plázákban felcsendülnek a jól ismert karácsonyi dallamok. Ez a marketingfogás nem a vevők jókedvre derítését szolgálja, hanem azt, hogy minél hamarabb és minél intenzívebb vásárlásba kezdjenek azok is, akik még nem tervezték.

Az ünnepi fíling ugyanis tudattalanul is azt sugallja, hogy itt az idő, el kell kezdeni a karácsonyi készülődést, így az ajándékok beszerzését is.

December végéhez közeledve így egyre többen már telítődtek ezzel az émelyítő hangulattal, ez az oka az általános fóbiának.
[mnky_ads id=”4668″][mnky_ads id=”4670″]

Az egyéni karácsonyfóbiának is hasonló oka van.

A kötelezően elvárt szeretetteli hangulatba „hozó” környezeti hatások (giccses zenék, megható filmek, adakozásról szóló tudósítások) éppen az ellenkezőjét váltják ki a legtöbb emberből: utálatot generálnak.

Mindezt a rossz érzést tovább fokozza a bűntudat, amit amiatt éreznek sokan, mert úgy vélik, mindenki jó csak ők a rosszak, gonoszok, irigyek, lusták. És ha ez önmagában nem volna elég szégyen, még karácsonyi hangulatuk sincs.

A szeretet ünnepét a magányosan élők vészelik át a legnehezebben. Legalábbis a közvélekedés szerint. A telefonos lelki segélyszolgálatoknál ugyanakkor azt mondják, évről évre egyre többen vannak, akik a családi ünnepen érzik magukat egyedül és elkeseredve kérnek tanácsot.

A karácsonyi horror gyakorta az ünnep csúcspontján hág a tetőfokára. Aligha véletlen, hogy éppen a szeretet ünnepének tiszteletére terített asztalnál robbannak ki a hetek, hónapok óta forró indulatok. A mindent átitató szeretet helyett ugyanis elemi gyűlölet lesz úrrá sokakon, hangos veszekedéshez, a régi sérelmek felhánytorgatásához, nem ritkán családi drámához vezet.

A karácsonyfóbiások számára rossz hírünk van: néhány üzletben megkezdték a húsvéti csokitojások árusítását…

Ha Ön is utálja a karácsonyt, nyomjon egy lájkot!
[mnky_ads id=”3808″]

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Legalább 10 éve megszüntettem az ajándékozást. Viszont jó alkalomnak tartom arra, hogy valamely napján a távollevő családtagok is összejöjjönek. Az jó!

  2. Gyulolok egy embert es baltaval tudnam a fejet szettrancsirozni. Addig nem leaz karacsony es emberekkrl kommunikalas ameddig ez be nem kovetkezik. Beleutni egy csavarhuzot az orrjukaba ami az agyaig hatol. Majd szettrancsirozni az agyat. Ezt karacsonykor a vagyam.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét