Nyakig a bűnüldözésben – Utolsó, befejező rész, nyíltan és operatívan XIX.

Pályafutásomban már állandóan jelen voltak a nyílt nyomozati, vizsgálati munka mellett az operatív felderítések is, a titkosszolgálati műveleti munkával együtt. Az elfogásokhoz pedig sok esetben a bevetési osztály segítségét is igénybe vettük-mondta sorozatának végére érve a rendőrtiszt.

Annak idején

az RTF-en, ha bűnügyi szakos hallgatókat megkérdezték volna, hogy ki akar vizsgáló és ki operatív nyomozó lenni, elvétve akadt volna csak, aki ne az utóbbit választotta volna. Szájhagyomány útján terjedtek mindkét terület előnyei és hátrányai.

A vizsgálati terület előnyei között emlegették a viszonylag kiszámítható és tervezhető munkaidőt, a veszélytelenebb tevékenységet. Ez persze a gyakorlatban nem mindig valósult meg. Hátrányai közül első helyen a kötöttséget, a határidőket és a nagy leterheltséget, a munkavégzés feletti állandó törvényes felügyeletet említették, ami aztán a gyakorlatban hellyel, közzel bizonyítást is nyert.

Voltak kiváló vizsgálók és kevésbé alkalmasak is.

Voltak olyanok, akik már kezdőként összetörtek, amikor kihallgatásra kísérték hozzájuk a foglyot. Amikor azt megkínálták kommersz cigarettájukkal és az visszakínálta őket, Chesterfielddel.

Az operatív nyomozói munka előnyei között elsősorban a kötetlenséget, a szabad mozgás lehetőségét, a gépkocsi használatot és a „B” ellátmány meglétét, a kevésbé szem előtt zajló tevékenységet jelölték meg. Hátrányok közül a munkaidő elhúzódását, a túlórázást, az ügyintézési, írásos kötelezettségeket és az esetleges veszélyességi tényezőket emlegették. A gyakorlat persze itt is sok esetben cáfolta az előzetes várakozásokat.

Voltak, akik visszaéltek a hálózati kapcsolattartás lehetőségeivel, és voltak olyanok is, akik eladták magukat azoknak, akiket nekik kellett volna felderíteniük és elkapniuk.

Az ORFK KVO és partnere az ORFK SZBEO a későbbi KBI-ről nem is beszélve, olyan helyek voltak, ahol kellő tapasztalatokat szerezhetett az ember az előző bekezdésben említettek vonatkozásában, az ügyészégről nem is beszélve.

A titkosszolgálati módszereket mindig is sejtelmes nimbusz lengte körül,

az operatív szabályzatok sokszor fogyatékosak voltak, gondoljunk csak a fedett nyomozók alkalmazására, vagy a hálózati munka szabályozására. A nyílt eljárásban aztán sok esetben ellentétek alakultak ki az operatív területtel, az ott beszerzett adatok jogszerű felhasználását illetően. Nem egy esetben a vizsgálati munkát oly módon szembeállítva az operatív felderítő tevékenységgel, ami károsan befolyásolta a nyomozások végeredményét.

Persze a nyílt és operatív eljárásokon belül is megvoltak az ellentétek. A nyílt eljárásokban a szignálások és az ügyirati leterheltségek szülték ezeket, míg az operatív munkában a hálózati személyek foglalkoztatásának egymásra uszításával, a beszerzett értesülések manipulásával, az elvtelen versengésekkel érték el azt.

Ezek a fogyatékosságok sok esetben magukon a nyomozókon is jól látszottak. Határidők elmulasztása miatti feszültségek, nem minden esetben a valóságot tükröző jelentésírások miatti idegeskedések, járatlan utakon való közlekedések, mind, mind kiültek akár a vizsgálók, akár az operatív nyomozók arcára is olykor. Többen megúszták, mint ahányan törvénysértést is elkövetve lebuktak.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik persze,

hogy jelentős sikereket is elkönyvelhetett ebben az időben mindkét terület. Országos és nemzetközi jelentőségű ügyekben egyaránt. Ami azt jelentette, hogy többségükben kiváló felkészültségű, szorgalmas, kikezdhetetlen hivatástudatú bűnüldözők voltak, akik nem visszaéltek, hanem éltek mindazokkal a lehetőségekkel, melyek abban az időben rendelkezésükre álltak. Céljuk csak egy volt minden esetben, a rájuk bízott ügyek törvényes megoldása! Tudni és bizonyítani mindazt, mi történt ott, ahol nem voltak jelen.

Tisztelet a hivatástudóknak, mindnyájuknak, élőknek és az égi rendhez távozottaknak egyaránt, neveseknek éppúgy, mint a névteleneknek! Ne felejtsük őket soha!

Nyakig a bűnüldözésben – Hasis, rendőrségi segédlettel, „Sárgalábú” megbízásából, az alvilágtól Krisztusig XVIII.