Orbán a mi Putyinunk – Lassan kezdi az ember megérteni, mi miért történik

Képzeljük el Debrecent, amint egy reggel szarrá lövik az oroszok. Mit mondana rá Putyin aranyszájú pincsinkutyája? Hogy nem kellene az ukránoknak annyit feszelegniük? Rab László szŰrreál összefoglalója a 12-es hétről.

Kipróbálja Grísa az új slukkert

Lassan kezdi az ember megérteni, mi miért történik. A katonai fölényt úgy kell demonstrálni, hogy szarrá lövik az ötszázezres Mariupolt, mindenki, aki ott van, tűnjön el, mindegy, hogy ukrán vagy orosz. A nemzetközi segélyszervezetek közben úgyis estélyeket rendeznek drága városok drága szállodáiban, nincs rá idő, hogy reagálj és védekezz. Csak így lehet ugyanis pénzt kicsikarni a milliárdosoktól. Csak az lenne a 21. századi Putyin-hordának a megállítási technikája, ha felszállnának a Lockheadek, de mintha a kis görcs is erre játszana. Kína közben tűkön ül, mert úgy tervezte, lenyeli Tajvant az olimpia után, csak aztán az oroszok beelőztek. Nem ül tűkön viszont Azerbajdzsán, mely szinte azonnal nekilódult Hegyi-Karabahban örményeket irtani – korábban megszoktuk, hogy mindig ott van a háború. Volt ugyan itt a közelünkben is, de a szerb-horvát testvérháborút megúsztuk. De csak mi. A vajdasági magyarok már nem.
Maradjunk egy kicsit a debreceni példánál. Azt mondaná a Putyin, hogy kis baráti hadgyakorlatra indulnak éppen, kipróbálja Grísa az új slukkert. És amikor találat érné a nagytemplomot vagy a tócóskerti lakótelepet, kapna a pincsikutya egy sms-t, „ne haragudj, tesó, eltévesztettük, azt hittük, hogy ott is ukrán nácik vannak, azért ment a bomba hozzátok”.
Mit felelne az aranyszájú békeharcos? „Ne de ennyit? Dejszen az egész várost szarrá lőttétek. Miből fogjuk felépíteni?” „Hát az elég nehéz lesz, hasznosabbnak tűnik, ha elindul a nép a Hortobágyon Pest felé. De megnyugtatlak, drága barátom, legjobb európai védelmezőm, hogy benneteket egy darabig békén hagyunk, most leszedünk néhány lengyel és balti várost, azokat is szarrá lőjük, hogy Biden gyilkosozhasson. Most nem érek rá, le kell tennem, mert Grísa azt kérdi, vége van-e már a mariupoli hadgyakorlatnak, indulna haza, már kitette a képeket a Nyistagram-ra.

Sosincs egyedül, mindig vele van a félelem

Valamikor régen újra tudták a városokat építeni egy-egy barbár támadás után. Mintha a támadók most azzal játszanának, nem elfoglalni kell valamit, mert azzal csak baj van, hanem szétlőni, megölni az ott élőket, a holtakkal ugyanis már kevés baj szokott lenni. Ennyire primér lenne ez az egész történet? És amíg a nemzetközi segélyszervezetek újabb gálákat és akciókat szerveznek (adományokból) a menekültek megsegítésére, ki lehet nézni egy másik várost, azt is szarrá lehet lőni. Azért lőnek szét valamit, hogy ne legyen. Mint mikor a sakktábla közepéről eltávolítjuk a gyalogokat, hogy szabadon lehessen utána cikázni.
És akkor ezt a szartengert, ezt a tetves háborús technikát védi I. Aranyszájú Minnerstájsz, a magyarok védőszentje, aki olajágat hord a szárnya alatt, galamb képében mutatkozik, s azt mondogatja, nincs most itt az ideje a háborúzásnak. De aztán csak hátba támadja (sólyomként) az ukránokat, most már a lengyeleket és a cseheket is. Magyarul: megint nem tudja, hogy hol van, és megint a rossz oldalra állt, de ahogy Putyinnak a Kremlben, úgy ennek a Karamella szemétdombján nem merik megmondani,

„Főnök, szar van a palacsintában, az oroszokkal, mutatja történelmünk, nem árt óvatosnak lenni… — De hát épp ezt csinálom, nem? Óvatos vagyok. – Amikor a választás előtt épp beszarva tetszik lenni, az azért egészen más, mint az óvatosság.”

Miután nálunk nem hangoznak el efféle párbeszédek, mondhatjuk, hogy magunkra lettünk hagyva megint. Ha pénzre lenne szükségünk, mert menekülőre fognánk a dolgot, hát az már nincs meg, zsebre tette a Mini. Úgyhogy hamarosan tépkedhetjük az akáclevelet: „Lövik ezek Debrecent vagy nem lövik…” Ne tévesszen meg senkit az, hogy Debrecen jelenleg egy NATO-tagállam területén van. Valahogy ez is csak megoldható lenne. Azt mondanák, a bombázásokkal valójában azt jelezték, hogy nyitottak a béketárgyalásokra, kéretik újabb gálát hirdetni a menekülteknek. S a végén kiderülne, tök véletlenül lőtték szét a magyar (lengyel, moldáv, észt vagy litván stb) várost, valahogy rá vannak állva, régi térképeket vettek elő.
Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy kétségbeejtő és elkeserítő a helyzet. Putyin mellett jószerével már csak Orbán áll ki az európaiak közül (tényleg: Depardieu mit szól hozzá?), nem érzi azt a veszélyt, amit a lengyelek, a csehek és mások. Nem érzi 48 és 56 jéghideg leheletét. Pedig a lengyelekből írta a szakdogáját. A jelek szerint most csak az izgatja, hogy elbukdácsoljon valahogy április 3-áig. Az édes ellenzéknek nem kell mást csinálnia, csak azt szajkózni, hogy Orbán a mi Putyinunk. Ez a nyers igazság. És azt várni, hogy pont az ellen lázadjon fel a pincsikutya, akinek tíz éve a tenyeréből eszik, merő illúzió.
Ez volt a 12-es, jöjjön hát a 13-as, legyen hozzá szerencsénk!

Az elmúlt hét