Orbán dilemmája: Trianon, vagy Visegrád

Azért ismerjük el: a mimniszterelnök a nemzetközi sajtótájékoztatóján szokatlanul józan hangot ütött meg a trianoni évforduló kapcsán.

Pedig nem így indult az emlékév

Most viszont hiába hörgött némi revíziós felhanggal a szolgálatkész alákérdező, Orbán rendreutasította: vessünk véget a „száz év magánynak”, a szomszédokkal való ellenségeskedésnek. Fenntartva a múltat érintő véleményünket, a jövőt szolgáló együttműködésre kell lépnünk.

Mráz Ágoston Sámuel szerint Orbán a csodacsatár a Néppártban, nem neki kell könyörögni, hanem érte.....

Már szinte túl tökéletes

Az okok persze világosak. Orbán egy ideje számol azzal, hogy kiteszik a szűrét a Néppártból, és ez komolyan csökkenti uniós befolyását. Ezért szeretne egy másik bázist, szövetséget tudni a háta mögött.

Ha már Európa vezércsillaga nem tudott lenni, legalább lehessen a régióé. Elsősorban a visegrádiaké, kibővülve Közép-Európa keleti felével és a Balkánnal. Ezért kellett a bővítési biztosi poszt is. Ez azonban a trianoni sérelem zászlóra tűzésével lehetetlen. Ebben rajtunk kívül mindenki más ellenérdekelt. Ezért most jobban szolgálja ambícióit a jövő Visegrádja, mint a múlt Trianonja.

Orbán: Közép-Európa lesz Európa jövője – Szegény Európa!

Addig, ameddig

Ha valamilyen belpolitikai okból mégse lehet máshoz nyúlni, hát majd felkaparják megint a trianoni sebeket, még sót is hintenek rájuk. Addigra felkészül: Schmidt Mária, Bayer Zsolt, Demeter Szilárd.

Forrás

Ágoston László: Értem én, hogy vesszen Trianon, de vajon akarna-e újra Magyarország része lenni Burgenland, a Vajdaság, a Felvidék?