Orbán hasán összekulcsolt kézzel, templomi áhitattal telten sem feledi, mi lényege…

Az egyre féktelenebbül despotává váló hatalom, élén a magát most éppen kereszténynek hazudó kényúrral, és oldalán a szervilizmusban egymással versengő egyházakkal, diadalittasan készülnek a karácsonyra. Csak az a baj, hogy nem értik – persze nem is akarják érteni – a szegény istállóban, kitaszítottként, rongyok és barmok között megszülető Mester üzenetét – írta Perintfalvi Rita lelkész bejegyzésében, pedig akkor még nem tudhatta, hogy Orbán Viktor hétfőn -újabb, kézzelfogható- ékes példával szolgál mindarra, amit írt.

Bot csinálta keresztény áhítat

Hétfő reggel aktuális ügyekről kérdezte a Telex munkatársa Orbán Viktort, aki ezúttal a szokásosnál is elutasítóbb volt. Az alábbi videóban látszik, ahogy a szintén áhítattal átitatott testőrei gyűrűjében igyekszik megúszni, hogy közszolga minőségében eleget kelljen tennie törvényi kötelességének. Két mondat hagyta el a száját:

„Ember, most jövök ki a templomból”

és saját jól bevált mondatához híven, némileg átírva:

„Legyen szép ádventjük…”

Perintfalvi Rita így folytatja….

„Pedig az Ő üzenete egyszerű és világos. Amikor elmondta azt egykoron a názáreti zsinagógában, minden szem rá szegeződött, sokan csodálattal, mások döbbenettel hallgatták. És voltak jó néhányak olyanok, akik megbotránkoztak a szavain. Pedig csak ennyit mondott:

„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.”

Vagyis Jézus küldetése elsősorban a szegényekhez szól. Azokhoz, akiket megfosztottak a jogaiktól, akiket arctalanná és hangtalanná tettek. Nekik hozta el az örömhírt, s nem a gazdagoknak, nem azoknak, akik kirabolták és a tulajdonukká tették ezt az országot. Akik nem csupán zsarnok politikusként manipulálják és gyűlölettel etetik a népet, hanem családtagjaikból és bizalmasaikból kreált oligarcháikkal együtt megszerezték maguknak Magyarországot. Saját tulajdonukként játszadoznak vele, arrogáns módon megvetve és lenézve a szegényeket, legfőképpen azokat, akik igazságért kiáltanak. Hidegen hagyja őket a pedagógusok és a diákok küzdelme, egy pandúrt küldenek rájuk, na nem azért, hogy megoldást keressen, hanem azért, hogy leverje az ellenállás utolsó gócpontjait is. Hiszen ehhez ért, nem máshoz. Hogy a jogfosztottaktól elvegye még a változásba vetett reményüket is.

A hajléktalanokat már korábban bűnözővé nyilvánították,

a menekülteket megszállóknak bélyegezték, a melegeket összemosták a köztörvényes pedofilokkal, a létezéséért harcoló Ukrajnát pedig kérdőre vonták, hogy miért nem adja meg magát a saját földjén civil áldozatok ezreinek – köztük gyermekek – vérében taposó orosz agresszornak? S a szegényekről való gondolkodásuk legaljasabb momentum az a szociális törvénymódosítás, ami a szegénységükért mostantól a szegényeket magukat teszi felelőssé, akiken ezentúl még annyit sem óhajtanak majd segíteni, mint eddig.

Ezekhez a magukat „kereszténynek” tituláló gazemberekhez a Mester szava nem ér el

Vagy ha el is ér, egyszerűen képtelenek megérteni. Na, nem azért, mintha ő nem mondaná el nekik is az örömhírt. A Mester nem rekeszt ki senkit. Csakhogy a szeretet üzenetéhez érző és értő szív kell.

Nem elég a kőszív, hússzívre van szükség hozzá

– ahogy Jeremiás próféta fogalmazta egykor.

Szóval ádvent van, közeledik a karácsony

De az Úr csak azokhoz jön el, akik még nem adták el a lelküket a gonosznak. Akik nem zárultak be érzéketlenül mások szenvedése előtt, akiket még mindig mélységesen felháborít az igazságtalanság, akkor is, ha se vége, se hossza.

Mert a hely, ahol a világra születő Istenfiával találkozhatnak, nem a kapui elé vasrácsokat felhúzó, rideg templom, nem is a Karmelita, hanem a szegény, a jogaikért és a jövőnkért harcoló emberek (sőt gyermekek!) tekintete.”

Kapcsolódó