Banánköztársaság
Orbán kényszerpályára került
Innen már tényleg nincs visszaút, de az még eljátszható, hogy magától járja: Orbán sajtótájékoztatón jelentette be, hogy már nem támogatja Manfred Webert. Ez bizony a Néppárttal való szakítás.
Hogy kik és mikor jelentik be, igazából mellékes:
a tény tény marad, és minden világos. Természetesen Orbán – szokásához híven – nem tud két mondatot úgy kimondani, hogy ne hazudjon (bővebben itt): Weber nem „a magyarok”, hanem a Fidesz szavazatait utasította el.
A magyar kormány és vezetője nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy olyan embert támogat európai bizottsági elnöknek, aki eleve bejelenti, hogy nem tart igényt a magyarok szavazataira
– mondta Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Budapesten, arra a felvetésre, hogy a Fidesz már nem támogatja a néppárti Manfred Weber európai bizottsági elnöki jelöltségét.
Manfred Weber azt találta mondani, hogy a magyarok szavazatával nem kíván európai bizottsági elnök lenni
– idézte a néppárti politikus szavait a kormányfő, aki ezt súlyos álláspontnak, a választók tiszteletére vonatkozó elv megsértésének nevezte. Orbán Viktor úgy fogalmazott, a kampány alapján úgy látja, a brüsszeli bizottsági elnöki posztra jelöltek alkalmatlanok.
„Keressük a megfelelő jelöltet”
– mondta a Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár társaságában tartott tájékoztatón.
Mindez ugyanolyan hazugság,
mint a kereszténységre való állandó hivatkozás, vagy a
„nemzeti szuverenitás megvédése”,
meg a mind nyíltabban megfogalmazott fasisztoid üzenetek sora.
Érdekes, hogy Orbán a Weberrel – és minden bizonnyal a Néppárttal – való szakításról „újságírói kérdésre” válaszolva beszélt, mégpedig úgy, mintha az általa ma elmondottak nem jelentenének radikális változást ahhoz képest, amit tegnap mondott: vajon ki kapott megbízást, hogy kérdezzen..?… Hiszen Weber valamikor márciusban beszélt a fideszes szavazatokról, és mindeddig nem volt jele annak, hogy a Fidesz ne támogatná. Csak nem megígérte Salvini, Strache Orbánnak, hogy támogatják az ő jelöltjét..? Persze a fordulatban szerepe lehet annak is, hogy Trump meghívta őt.
Mindenesetre az őrületbe zuhanó vagy legalábbis maradék önkontrollját vesztő „miniszterelnök” alighanem elhiszi mindezt – miért is ne, hisz maga mondja! –, azt is, hogy „a magyarok” és a Fidesz, pontosabban Orbán Viktor ugyanazt jelenti. Meg a kereszténység, a nemzet, a szuverenitás, a lelkesíteni képes vezető, blabla…
Fő a látszat!
Arra még mindig ügyel, hogy megteremtse a látszatot: ő irányítja az eseményeket, vagy legalábbis ő határozza meg a Fidesz magatartását. Valójában persze arról van szó, hogy „pártja” szövetségesek nélkül maradt a Néppártban, miután a bajorok is visszautasították politikáját.
Nem tud már senkit becsapni, legalábbis külföldön. Mindenki tisztán látja, mi történt: a felfüggesztést még „önkéntesnek” tüntethette föl, elnézték neki: ám a levegő elfogyott körülötte. Nem véletlen, hogy kikkel is találkozott az utóbbi időben, gyors egymásutánban: csupa szalonképtelen figurával.
Mindegy már, mit fog mondani. Nyilván arra számít, hogy a Néppárt nem fog rendkívüli ülést tartani, hogy bejelentse a Fidesz kirúgását; megteheti hát, hogy egy elővágással ő jelenti majd be „kilépését”. Nincs jelentősége – mondom, legalábbis külföldön.
1963-64 óta Magyarország soha nem volt annyira elszigetelt, annyira magányos, mint napjainkban. Ennek következményei ma még beláthatatlanok.
Ha itthon Orbán győz, nyíltan szembekerülünk nagyjából egész Európával
A belpolitikában azonban Orbán még mindig nyerőnek látszik. Nincs jele annak, hogy támogatói komolyan megfogyatkoznának. A pajtikákon kívül is sok híve van, mégpedig a kevésbé iskolázottak, a legnyomorultabbak között. Illetve van pár százezer cselédsorban élő ember, akiket a helyi hatalmasok kellően irányíthatnak, megfélemlíthetnek.
Az kevésbé tűnik valószínűnek, hogy a szélsőjobb akkora áttörést ér el Európában, amilyent Orbán és új szövetségesei szeretnének. Annak viszont komoly esélye van, hogy itthon az orbáni szélsőjobb jelentős győzelmet arat. Ha ez megtörténik, nyíltan szembekerülünk nagyjából egész Európával.
Márpedig ez az állapot tartósan aligha tartható fönn.
Előbb kényelmetlen, majd sajog, a végén üvölteni tudnál! – Csak időközben az ajtók záródtak…..
