Orbán királyként uralkodik, korona nélkül

Orbán Viktor, lánglelkű forradalmárként, 1989-ben Nagy Imre és mártírtársai temetésekor a Hősök terén elmondott beszédével vált ismertté. Egy ország és Soros György látta benne a jövőt, a demokratikus átalakulás egyik leendő vezetőjét.

Mára már a mártír miniszterelnök is teher a számára, évek óta ki sem ejti a nevét /mint tette egykor Kádár János, azon az ominózus MSZMP KB ülésen/, még Nagy Imre szobrát is elvitette, ki tudja mi lesz az alkotás sorsa.

Közel harminc évvel később, Orbán már nem fiatal, nem is demokrata.

Olyanabbá vált, mint az a rendszer, aminek a lebontásáért valaha még küzdött. Mára egy pocakos Döbrögi, a hatalom mániákus megszállottja. Rég elfelejtette ki is volt egykor, milyen liberális értékrendben hitt a rendszerváltáskor. Egykori önmaga valószínűleg szemen köpné a mai autoriter önkényurat.

A Hősök terén az oroszok kivonulását követelte az országból. Ma már Putyin pincsijeként emlegetik, talán nem is alap nélkül. Paks II, orosz kölcsönből történő felépítésével évtizedekre eladósította az országot.

A valamikori nyugat és EU barát fiatalemberből napjainkra egy illiberális despota lett, aki saját „királyságát” építi. Családja talán az ország leggazdagabb famíliája, bár magáról azt állítja nem volt, és nem is lesz sohasem tehetős ember. Erről valószínűleg Simicska Lajos és a nemzet gázszerelője sokat tudna mesélni. Ma – ha igazak a városi legendák – akkor Orbán hazánk leggazdagabb embere!

Magyarországot végletekig megosztotta, 2002-től harcol a maga démonjaival.

„A haza nem lehet ellenzékben”

mondta 16 évvel ezelőtt, a választási bukta után. Természetesen,a hazát magával azonosította. Meggyőződése, hogy joggal tart igényt az ország kormányzására, az őt „megilleti”, neki az „jár”

Hazánk Orbán foglya.

A rezsim minden fontos állami és gazdasági funkciót elfoglalt, élet és halál ura. A kormányfő feudális hűbérúrként kegyet oszt, ad és elvesz. Szava maga a törvény, hűbéresei feltétlen engedelmességgel tartoznak kegyuruknak. Akik nem állnak be a sorba, azok számára nincs hely saját hazájukban. Az országban a félelem uralkodik, a hatalom keze talán már a hálószobákba is elér. A „nagy testvér” mindent lát, mindenről tud, mindent szabályoz. A hatalom egyedüli letéteményese Orbán, aki „tudja” mire van a népének szüksége. Vita nincs, az „örökös miniszterelnök” kinyilatkoztat, felülemelkedik a napi dolgokon. Királyként uralkodik, korona nélkül.

„Piti” ügyekkel nem foglalkozik.

Nem érdekli a tönkretett egészségügy, érzéketlen a szegények problémái iránt. Uralkodása alatt közel 4 millióan élnek a nyomorban, százezrek éheznek, vegetálnak. A Kádár-korszakban jogot végzett kormányfő fél a gondolkodó emberektől, ezért lesilányította az oktatást. Helyette stadionokat épít, amelyek foci híján, üresen állnak. Az ország egészségügyi mutatói a legrosszabbak között van az unióban, nemzeti futballra költött százmilliárdokból „csodát” lehetett volna tenni a haldokló intézményrendszerrel. Évente több mint 30 ezer magyar hal meg azért, mert nem jutott időben orvosi ellátáshoz, vagy éppen mire a várólistán rá került a sor, már késő volt.

A kormányzó migránsozik, önti a gyűlöletet az országra.

Ugyanakkor a Fidesz – kormány eddig közel 20 ezer főnek –köztük bűnözőknek- adott jó pénzért letelepedési engedélyt, illetve az ezzel járó uniós útlevelet. A kötvények árusítását offshore cégek végezték, szerény számítások szerint, mintegy 160 milliárd haszon vándorolt Fidesz közeli zsebekbe. Hogy kik fölözték le nyereséget, lehet találgatni. A magyar állam csak bukott az egészen, hiszen a kötvényekért fizetett összeget, kamatostól a közpénzből kell 5 év után visszafizetni..

Orbán történelmi bűnöket követett el a haza ellen. Pedig, ahogy Orbán Ottó írta,

„az a legleverőbb, hogy lehetett volna belőlük akár egy jó kezdőcsapat is”.