Banánköztársaság
Orbán vezér Freud bácsi díványán — Frissítve!
Sátoraljaújhely neve biztosan beleég az orbanológia szótárába. (Valószínűleg valami könnyebben előhozható formában, például így: Saljaúj.) A Fidesz-vezér sok gyalázatos beszéde közül talán (az eddigi) legaljasabbat adta ott elő június 6-án. Szokása szerint ködösen próbált fogalmazni, de szokása szerint könnyen lebuktatható.
(Frissítve: a szlovák miniszterelnökkel tartott június 12-i sajtótájékoztatón Orbán bepillantást engedett – a valamibe.
„Mi vagyunk az egyetlen megmaradt, keletről nyugatra indult nép. Mi vagyunk a legnyugatibb keleti nép, és csak mi maradtunk meg abból a világból. Maradványok vagyunk, egy valaha volt, hatalmas nagy sztyeppei világ utolsó maradványai vagyunk, akik bejelentkeztek a túlélésre. Ezt menedzseljük”.
Igor Matovič udvariasan úgy vélekedett, hogy Orbán Viktor tulajdonképpen „bepillantást engedett a magyar lélekbe” — valójában inkább saját állapotába, és abba, hogy mostanában milyen beszédírókkal dolgoztat…)
Begerjed a turultól
Az öreg Freudnak bizonyára azonnal feltűnne, hogy a páciensre delejes hatással vannak az avatás előtt álló turulok. Hírhedt megnyilvánulása volt az ópusztaszeri turul hatása alatt végrehajtott időutazása az 1944-es prefideszes időkbe, amikor a „kereszténydemokrata, polgári, néppártos” politikus a „vér és rög” ősi törvényéről delirált.
Stábja most is egy vidéki turult nézett ki a főnöknek, és törökgábori napirendtudományi képzettségről tanúbizonyságot téve, a június 4-i trianoni zajtól kissé elkülönítve, egy csendesnek ígérkező hétvégére tették át a véres kard körülhordozásának aktusát.
Ne szülj rabot, te, szűz, anya, ne szoptass csecsemőt
A saljaúji beszédből értesülhetünk arról, hogy mi a feladata a magyar anyának…
„A magyarok kálváriáján az asszonyoknak külön hely jár. Ez jól is van így, mert mindig az asszonyok pótolták a vérveszteségeket. Hol országvédő katonák, hol országépítő mesteremberek hadait adták a hazának. Mindig azt adták, amire éppen szükség volt. Asszonyainknak köszönhetjük, hogy a túlélés és az országépítés művészete a génjeinkben van. Nekik köszönhetjük, hogy mi vagyunk a túlélés európai bajnokai. Dicsőség a magyar asszonyoknak!”
Orbán egyik klónja már előkészítette ezt a csodás levezetést,
a családon belüli erőszakot, az asszonyverést mentegető vakkomondoros időkben: szüljetek négy-öt gyereket, oszt nem lesz probléma. A bunkóság mellett volt ebben egy adag fenyegetés is, ahogy dukál. A saljaúji beszédben most már a mondat folytatását is meghallgathattuk: a vérveszteséget köll itt pótolni. Készüljetek a legrosszabbra, mert azt garantáljuk! Az már fel sem merül, hogy talán nem kellene állandóan ellenséget keresve és ellenségeket gyártva, életveszélyesen vezetni az országot. Amikor Orbán azt hajtogatja, „béke és biztonság”, a pusztulás szaga terjeng.
Eddig sem feltételeztem semmi jót erről a rezsimről, de még mindig fel tud bőszíteni a cinizmusuk…
Keselyű-ország
Sokan, sok borzasztó mondatot idéztek már a szörnyű saljaúji szónoklatból. Van itt alaptalan gőg, sötét fenyegetőzés dögivel. Freud bácsinak lenne dolga elég. Én itt egy olyan részletre térek ki, amely mintha eddig nem kapott volna akkora figyelmet, amekkorát megérdemel.
Ez a kisvezér mintha élvezné, hogy amerre néz, növekvő káoszt lát
Azok az erők, amelyeket ő örömmel üdvözöl — az „újra épülő” eurázsiaiak, Putyin Oroszországa, a Tibet után Hongkongot eltaposó Kína, Erdogan Törökországa, és a mi kedves basi-gyűjteményünk a „türk világban” — sötét fenyegetést jelentenek a világra. Az EU-t ugyan úgy emlegeti, hogy a „mi Uniónk” , de nem sok szolidaritást mutat jelenlegi szövetségi rendszerünkkel. Amelynek egyelőre formálisan része Magyarország… A Balkán „válaszra váró kérdéseinek” megpendítése a legszebb: az Orbán-rezsim nagyon aktív a Balkánon, és nagy erőkkel próbálja növelni a zűrzavart. Észak-Macedónia, sőt, Szlovénia is tudna erről mesélni.
„A világ mozgásban van. A változások tektonikusok. (sic!) Az Egyesült Államok nem egyedül ül már a világ trónján, Eurázsia gőzerővel épül újra, az Európai Uniónk eresztékei recsegnek, és most egy salto mortaléval reméli megmenteni önmagát. Keleti szomszédunk lába alatt remeg a föld. A Balkán is tele van válaszra váró kérdésekkel. Új rend van születőben. A mi világunkban, a mi életünkben is nagy változások dörömbölnek a kapunkon. Országvesztéseinket kivédhetetlen sorscsapásoknak láttuk évszázadokon át. Az utolsó száz évben is. Saját erő híján vártuk, hogy a legendák ködéből érkezik egy csodálatos felmentő sereg, amely fordít egyet a magyarok sorsán. Tekintsünk végig a száz év történelmén. Értsük meg az elmúlt tíz év változásának mélységeit. Ne ijedjünk meg attól amit látunk: mi vagyunk azok, akikre vártunk. Igen, mi vagyunk azok, akik megfordítják Magyarország sorsát. Remélhetjük, hogy a mi nemzedékünk, hogy a mi nemzedékünk, a negyedik trianoni nemzedék még beteljesíti küldetését, és egészen a győzelem kapujáig fogja vinni Magyarországot. De a döntő ütközetet az utánunk következő, az ötödik trianoni nemzedéknek kell megvívnia.”
Ütközetre készül, csak pótolja valaki a vérveszteséget
Orbán úgy beszél a NATO- és EU-tag, a világgazdaságba mélyen beágyazott, 2010-ig demokratikus, köztársasági Magyarországról, mint amelynek „meg kellene fordítani a sorsát”. Amelyet „a győzelem kapujáig kell vinni”. Miféle győzelem? Ki felett aratnák ezt az Orbán által meghülyített vitézek? Hányszor fogja még egy eszement zsebführer vesztes kalandba kormányozni ezt a szerencsétlen országot?
Ne ijedjünk meg attól amit látunk
Persze, akad azért jó hír is: a Fidesz-vezére ugyan sok rosszat tett és tesz még az általa befolyásolható világnak, és amit lehet, tönkretesz, de nem egy guru: rendszeresen nagy luftot rúg. A legutóbbi európai parlamenti választásokon például totálisan félreértette, hogy az európai demokratikus országok választópolgárait mennyire érdekli az Orbán által erőltetett világkép. Nem arról szavaztak, amit a Fidesz a maga ostoba „konzultációin” megbeszél saját fennakadt szemű híveivel. Orbán barátai, szövetségesei messze voltak attól az „áttöréstől”, amit az Orbán-propaganda már előre ünnepelt…
Orbánnak vannak olyan félmondatai, amelyekkel akár egyet is érthetünk:
„Ne ijedjünk meg attól amit látunk…”
