Orbán zsebredugott politikája

Orbán Viktor hosszú politikusi pályafutása alatt minden volt, lobogó hajú, szakállas ifjúként még demokratának látszott, aki a liberális gondolkodás híveként adta el magát. Később sokszor váltogatta nézeteit, míg megtalálta  amire vágyott.

Kaméleon a csúcson

Orbán napjainkban  pocakosodó vezénylő tábornokként osztja az észt, illiberális „demokráciát” épít, miközben az unortodox gazdaságpolitika jegyében tömi a haverok zsebét. Tévedhetetlenként tetszeleg, magát a hazával azonosítja.

Az egykori Soros – ösztöndíjas Orbánnak rendesnek mondható munkahelye nem volt: egyike azon kevés  politikusoknak, akiket 1990-óta közpénzből tartunk el. Megmosolyogtató mikor a magyar politika régi arcairól beszél a Fidesz. A párt parlamenti képviselői között ül a legtöbb olyan képviselő, aki közel három évtizede honatya. Van közöttük olyan is, például Kósa Lajos akinek még arra sem volt ideje, hogy megszerezze diplomáját a közgazdasági egyetemen. Ma már miniszter, mert az igazi tehetség utat tör magának Orbán rendszerében. 

A 444. hu figyelt fel egy videóra, amely a Vera &Donald Blinken Open Society Archives Youtube csatornára került ki. A Fekete Doboz felvétele a Fidesz negyedszázaddal ezelőtti, debreceni országos gyűlésén készült.

Az 1994-es választások megnyerésére készülő, akkor még liberális demokrata Orbán a Csurka – féle nacionalizmusra figyelmeztetett:

„Ma a demokráciára leselkedő veszélyt komolyabban kell vennünk, mint ahogy tehetik azt a nyugat – európai politikusok, mert a parlamentáris demokráciát ma Magyarországon nem csak a politikai élet margóján gyülekező erők veszélyeztetik, hanem, mint láthattuk, a kormánypárti politikusok és politikai csoportosulások is.”

Az egykori Orbán erre még rá is erősített:

„ennek az országnak a sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan kézbe venni. Olyan polgári, liberális kormány, amelyet a felhalmozott feszültségek nem rettentenek vissza az állam további visszaszorításától, amely nem enged sem egy jobb-, sem egy baloldali, etatista gazdaságpolitikának.”

Miközben pártját és önmagát fényezte, ilyen mondatok hagyták el, mindig igazat mondó száját:

„Egy liberális kormány képes lehet arra, hogy kíméletlenül szembe szálljon a fejét már nálunk is felütő rasszizmussal és idegengyűlölettel. Hogy megértesse és elfogadtassa a polgárokkal, hogy nem lehet ember és ember között különbséget tenni, származásuk, bőrszínük, kultúrájuk és vallásuk alapján, mert ez ellenkezik minden civilizált országban követett írott és íratatlan jogelvvel és erkölcsi szabállyal.”

Hova lett a lánglelkű ifjú, mivé lett a parlamentarizmus egykori bősz bajnoka? Már az első kormányzása alatt kijelentette: 

„Úgy látszik, a Ház ellenzék nélkül is működik, talán nem lesznek olyan élvezetesek a viták, és elvesztünk néhány megfontolásra érdemes érvet is.”

Egy út vége és egy másik eleje

2009-ben a hírhedt kötcsei beszédében már jóval tovább ment:

„Annyi azonban bizonyos: megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.”

2010-es hatalomra kerülése óta, a magyar parlament kiüresedett, Orbán szavazógépezeteként működik. A T. Ház talán annyira sem vehető már komolyan, mint egy gittegylet. A döntések egy ember kezében összpontosulnak, a Duna-parti cifra palota csak díszlet Orbán korlátlan uralkodásához. Orbán mára egy autoriter vezetővé vált. Egykori önmaga valószínűleg hazugnak nevezné és leköpné a mai diktátori hajlamú, örökös miniszterelnöki álmokat dédelgető nemzetvezetőt. 

A Fidesz utóbbi három évben indított menekültellenes gyűlöletkampánya, a magyar emberek legrosszabb énjére játszó kormányzati uszítás, soha nem látott mértékben osztotta meg az országot. A kampány sikeresen fordította egymás ellen a magyar embereket. Orbánt mindez nem zavarja, tovább szítja a gyűlöletet. A menekültek mellett egykori mentorát pécézte ki legyőzendő ellenségnek. Idén október 23-án a Terror Háza előtt elmondott beszédéből egy részlet:

„Ez a pénzügyi spekuláns birodalom foglyul ejtette Brüsszelt és jó néhány tagállamát is. Amíg nem nyeri vissza szuverenitását, addig Európa kormánykerekét sem lehet a helyes irányba fordítani. Ez a birodalom hozta nyakunkra az újabb kori népvándorlást is, a migránsok millióit és az új bevándorlók invázióját. Ők dolgozták ki azt a tervet, amellyel Európát kevert földrésszé akarják alakítani. Már csak mi állunk ellen. Oda jutottunk, hogy Közép-Európa maradt az utolsó európai migránsmentes övezet. Ezért van az, hogy az Európa jövőjéért folyó küzdelem éppen ide összpontosul.”

Miközben a végletekig megosztott demokratikus ellenzék egymással marakodik a –nem is létező—koncon, addig Orbán már hosszú távra tervez. Előnye óriási, bármit csinál, bármit mond, a benne hívő két millió ember kitart mellette. Igencsak fel kell kötnie az alsóneműt az ellenzéknek ahhoz, hogy mai állapotában elhitesse a változást akaró milliókkal, képesek legyőzni a Fideszt, elzavarni Orbánt. Ha nem így lesz, akkor még cudarabb idők várnak az országra.

Orbán itt és most: Hatmillióan tesznek Orbánra