Az Orient Expressz tolvajai

Az Orient Expressz legendás vonat. Isztambulból indul Nyugatra, egyik állomása Budapest. Isztambul és Budapest színes, pezsgő életű, gazdag kulturális hagyományokkal büszkélkedő világvárosok. Fejlődni, élni, boldogulni szeretnének. Mindkét helyen úgy érzi a többség: ennek az országot uraló illiberális, szabadsághiányos rendszer áll az útjába.

A törökök már cselekedtek.

Ideje, hogy az Orient Expressz elinduljon felénk is. Persze van olyan is, hogy nem ér célhoz. Feljegyezték, hogy valamikor a 19. század vége felé egyszer egy tolvajbanda megtámadta és leállította. De ha nem hagyjuk, hogy tolvajok állják az útját, akkor az expressz előbb-utóbb ideér Budapestre.

Akkor kezdtük az isztambuli gyorsot emlegetni,

amikor Törökország legnagyobb városában az ellenzék megnyerte a választást. Találgattuk: befut-e Budapestre? A török rezsim azért nem egészen olyan, mint a miénk. Még olyanabb. Ott nemcsak a sajtó nagyját kebelezték be: le is csuktak jónéhány újságírót, szerkesztőségeket foglaltak el rendőri erővel. Nemcsak korlátozták a parlament működését, de be is börtönöztek renitens képviselőket.

Fáj, hogy ebben így le vagyunk maradva

Miért ne tarthatna fenn Kövér László parlamenti karcert is a sokkolóval, elfogó hálóval, lőfegyverrel már ellátott őrezred mellett? Mindjárt nem ugrálna Tordai Bence annyit. „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók”, már Zrínyi Miklós is megmondta. Igaz, ő épp a török áfium ellen keresett orvosságot. De biztos, hogy Orbán Viktor még előbb mondta. Ezt is.
Isztambulban is egy kerületi szociáldemokrata polgármester mögé sorakozott fel az ellenzék. És megnyerte a választást. Kétszer is, mert az első eredményt Erdoganék megsemmisítették. Vesztükre, mert a győztes előnye 13 ezerről 800 ezer szavazatra nőtt.
Vagyis az isztambuli gyors egész jó kezdősebességet vett.

Most már azt is tudjuk, a magyar szakaszon ki vezeti a mozdonyt

De az előválasztás többet is hozott, mint azt, hogy megvan a masiniszta. Az ellenzék most először törte szét a NER szabályrendszerének egyik börtönrácsát. Ha Orbánék olyan választási törvényeket fundáltak ki, amelyekben az egyetlen forduló miatt lehetetlen, hogy a pártok meg is méressék magukat, és együtt is működjenek, akkor az ellenzéknek most sikerült az előválasztás formájában összehoznia a maga első fordulóját, a saját szabályai szerint.

Az első komoly modell arra, hogy a politizálás ne szoruljon be a rezsim kalodájába, hanem kitörjön a rendszeren kívülre. Egyetlen kilátópontról, de egy másfajta világba enged bepillantást, amelyet a függőségek láncolata helyett az állampolgárok szabad döntése határoz meg. Oly régen kerestetik az igazi „rendszerellenzéki” szerep. Az előválasztás kikerüli, fölé megy a kormány által diktált eljárásmódoknak: ennyiben maga a rendszerellenzékiség, de legalább ennek világos példája. Tömeges politikai partizánmozgalom a rezsim reguláris csapataival szemben. A kánikulában a sátrak előtt kígyózó sorok egy hétre átrajzolták köztereink képét.

Persze, hogy fitymálják, egyre kényszeredettebb mosollyal

„A legalkalmatlanabb jelölt nyert a roncsderbin”

– így Gulyás Gergely és Kocsis Máté, aki polgármesterként az össznépi vizeletvizsgálat javaslatával bizonyította vitathatatlan alkalmasságát. Sajnos, Orbán szemében nem eléggé, pedig a pletykák szerint ő lett volna a kiszemelt Tarlós-utód. Érthető, hogy becsípődött szegénynek az alkalmasság problémája. Mint ahogy az is világos, hogy az előválasztás résztvevőit kaszálni kell.

Eddig az volt a szöveg Arany nyomán, hogy „egy csak egy legény van talpon a vidéken”, természetesen Orbán. (A többi is stimmel: lassan „nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben”.) Erre előkerül három ember a lesajnált ellenzéki oldalon, akikre, akármelyikre, nem csak befogott orral lehet szavazni. Kínos. Az meg pláne, hogy ország-világ értelmes politikai vitákat láthat a neten meg a tévében. Még a végén rákapnak! Egyáltalán: hogy lehet tűrni, hogy hosszú idő óta először az ellenzék tematizálja a médiát, a közbeszédet?! Ő az érdekes, rá kell reagálnia a Fidesznek is, és nem fordítva.

Mi van itt, a nyúl viszi a puskát? A befőtt teszi el a nagymamát?

A legtöbb humorérzékről mégis régi kedvencünk, a CÖF és a Békemenetek szóvivője, ifj. Lomnici Zoltán tett tanúságot. (A híresztelések szerint belőle is lehetett volna a következő ombudsman. Jó választás. Roppant kényes az állampolgárok jogaira, és függetlensége is közismert.) Ez az ember mestere a szatírának:

„A bizarr elemekkel tarkított előválasztási komédia az ellenzék régóta lappangó belső válságának újabb állomása, szimpla hatalmi harc, amely morálisan lealacsonyítja az abban résztvevőket.”

Fuj. Szerencsére a morális gödörből felpillanthatunk ifj. Lomnicira, akinél jobban senki nem utálja a hatalmat. Óva inti a jelölteket: „még a legkeményebb közéleti csatákban” sem szabad „vagdalkozva rátámadni politikai ellenfeleinkre”. Hát attól tényleg isten ments, életemben nem hallottam még ilyesmiről.

De az isztambuli gyors előtt még göröngyös a pálya

Ha az MSZP azt hiszi, jelöltje sikerével régi bajai is megoldódtak, ha a Párbeszéd nem használja fel ezt az esélyt, hogy politikusai népszerűségéhez felnövessze szimpatizánsainak számát is, ha a DK vagy a Momentum inkább csak a saját polgármesterjelöltjei kampányára összpontosít… Ha megkeserítik a szánkban az előválasztás jó ízét, huzakodással a fővárosi lista vagy egy-egy kerületi hely körül… Ha nem gyógyítják a bizalmi sebeket… Ha hagyják, hogy miközben a vezetők muszájból vagy őszintén paroláznak, feltüzelt kádereik egymásra vicsorogjanak a közösségi oldalakon… Akkor beteljesedhet N. Kósa Judit kesernyés mondata:

„Innen szép veszteni!”

Nem hogy szép: rút bűn, csúnya csalódás volna. Vigyázzunk. Vigyázzatok.

A cikk eredetileg a nepszava.hu-n jelent meg. A szerző portálunknak írt külön előszavával és engedélyével közöljük.

Kapcsolódó