Több mint öt évvel ezelőtt, a miniszterelnök „illiberális államot” meghirdető beszéde után fogadtam meg, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire.

Ez már bizony több mint egy fél focicsapat

Ezt néhány kivétellel (nemzeti ünnep- vagy gyásznap) minden vasárnap meg is tettem, kongattam és kongatom továbbra is a harangokat, ameddig kell. Ezen a héten azonban – bár a kormányzat az elmúlt napokban is bőven adott rá okot – mégsem fogok tükröt tartani a hatalom elé: egyszerre kívánom ezzel erősíteni az ünnep csendjét és megosztani Önökkel a családomat ért örömhírt. Néhány hónap múlva ugyanis újra érkezik a gólya hozzánk és így immár hatgyermekes, büszke édesapa leszek. Ez már bizony több, mint egy fél focicsapat. Sok feladattal, még több felelősséggel és annál is több boldogsággal.

Rájuk hajuk a világot

A kereszténység és Európa egyik legfontosabb ünnepén – ígérem, igyekszem kerülni a túlzott pátoszt – mindannyiunknak érdemes megállnia egy pillanatra, számot vetni és számot adni. Arról, hogy mit tettünk eddig és mit tehetünk ezután. Hamarosan, immár hat gyermek édesapjaként számomra az elmúlt években különösen fontossá vált a környezeti fenntarthatóság ügye, a gyermekeinkre hagyott világunk minősége és igazságossága, ahogyan kiemelt feladatommá vált az egészségügyi ellátásban tapasztalható egyenlőtlenségek kiküszöbölése is. Édesapaként mindezek teljesítése cél csupán, EP-képviselőként viszont már kötelezettség.

Most tehát, amikor mindannyian megállunk majd egy pillanatra, a hétköznapi szürkeség helyét pedig – ha csak rövid időre is, de – átveszi a feltétlen emberi szeretet, jusson mindenkinek eszébe, hogy milyen történelmi fordulópontok előtt állunk, mi a feladatunk és milyen őrült nagy a felelősségünk. Nekem hamarosan hatszoros.

Becso

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét