Ha valaki még nem tudná, az egyik rasszista fideszes országgyűlési képviselő – bizonyos Pócs János – egy disznótorban készített fotó kapcsán alaposan elzsidózta magát. A képen, amit lelkesen posztolt a leölt disznó bőrébe belekarcolták, hogy “Ő VOLT A SOROS”. Nem vicces, egy cseppet sem, mármint azoknak, akik nem antiszemiták. Az igazán meglepő azonban, hogy mit mond erről Heisler András MAZSÍHISZ elnök.



Suttyó, ta-ka-rodj!

A  társadalom egészségesebb lelkű része szinte azonnal reagált, civilek petíciót írtak, pártok – például az MSZP – a mandátum megvonását követelték. Nagyon sokan értik, hogy itt nem egy képről, hanem egy eszméről van szó. Pócsnak mindenképpen mennie kell, ha értette, mit üzen a kép azért, ha nem, akkor meg azért, mert egy kő-buta suttyó, akinek semmi keresnivalója az ország házában.

Talán még magánál a rasszista ügynél is komolyabb gond, ahogy a Magyar Izraelita Hitközségek Szövetségének elnöke a Klubrádióban reagált a történtekre, méghozzá a nyolcnapos Hanuka, a zsidó szabadságharc csodájának első napján.

Szégyellje magát Heisler András
fotó: P.J. facebook oldala

Heisler András szégyene

Az elnök egy apró történelmi bevezetővel kezdte, amiben visszautalt egészen a wittenbergi templomig, aminek kapujára Luther 1517 október 31-én kitűzte 95 tételét. Ezt követően Heisler nem átallotta azt, az enyhén szólva is gyáva és ostoba véleményét hangoztatni, hogy nem szerencsés, ha egy antiszemita támadásra a zsidó közösség reagál elsőként.

Hogy érette ezt, drága elnök úr? – teszem fel a költői kérdést, különös tekintettel így, a makabeus szabadságharc emlékünnepén, amikor egy kisebbség többség felett aratott győzelemének csodáját is ünnepli a zsidóság. Miért sulykolja a magyar zsidóság egyik fontos képviselője, a „húzd meg magad, abból baj nem lehet” elvét? Hogy várhatja el Heisler András  a többségi nemzettől, hogy a zsidóság mellé álljon, ha az gyáván, fülét-farkát behúzva kussol.

Szögezzük le, a MAZSIHISZ elnöke, vagy semmit nem tanult a vészkorszakból, vagy – és ez a valószínűbb – politikusnak hiszi magát és megpróbál megúszásra játszani. Van egy rossz hírem mindenkinek, aki a zsidó vezető szőnyeg alá söprő politikájával ért egyet: a dolgokat nem lehet megúszni, csak elodázni.A halogatás eredményeként az egyszerű pattanásból (Pócs János) is fekély lehet.

A rádiós beszélgetés vége felé már az elnök is ráébredt, hogy amit addig mondott, vészesen leleplezi, milyen szégyenletesen puha, megengedő és gyáva. Hirtelen irányt próbált váltani és egy bakugrással – szarva közt a tőgyét – kijelentette, hogy a januári tárgyaláson a kormánnyal jól megbeszélik majd ezt a témát is.

Nos, a fenti a mondat semmivel nem hangzott jobban mint Orbáné: „A disznóvágás ügyei nem tartoznak a kormány hatáskörébe”. 

Most már nem csak Pócs és Orbán, de Heisler is tartozik egy bocsánatkéréssel a világ zsidó közösségének.

Happy Hanuka, Heisler úr!

Imigyen szóla Orbán:  A disznóvágás ügyei nem tartoznak a kormány hatáskörébe 



6 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Akkor én is “nem egészséges lelkű”, “ostoba” és “gyáva” vagyok, de én is azt vallom, hogy mindenekelőtt a közvéleménynek, a párttársainak, parlamenti padtársainak, stb kellene elítélnie ezt az idióta Pócsot, és nem a zsidóknak.
    (Amiképpen tette ezt, abban a bizonyos petícióban a nem zsidó értelmiség).
    Számomra az a megdöbbentő, hogy valaki öt perc hírnévért ilyen cikket “megír”. Hiszen ennek a cikknek csak egy értelme volt, belerúgni a másikba, mást nem tett hozzá az “ügy”-höz.
    Illetve még valamit, de az már a szerzőről szól, és nem a Pócsról.

    • Nem értek egyet!
      1. Ha valakibe belerúgnak, nyilván jólesik, ha mások felemelik mellette a szavukat, de a személyes azonnali tiltakozás szükségességét – ha közösségről van szó, a közösség vezetőinek elemi kötelességét! – nem írja felül semmilyen taktikai megfontolás.
      2. Azt írod: “….a közvéleménynek, a párttársainak, parlamenti padtársainak, stb kellene elítélnie….”. A feltételes mód magáért beszél. Kár, hogy a jámbor óhajnak kevesen tettek eleget (pl. a miniszterelnök sem).
      3. A petíciót aláíró “nem zsidó” értelmiségi minimum fele zsidó származású. Nincs ezzel semmi gond, csak szimplán tény.
      4. Felrovod a szerzőnek, hogy a cikket “megírta” (így idézőjelben). A tartalmat lehet elítélni, a szerzőt lehet utálni, de a cikkek már csak így születnek.
      5. Az utolsó mondat sejtet valamit – jó lenne, ha beavatnád az olvasókat.

  2. Heislernek abban van igaza, ha ő kezdi el elsőként a véleménynyilvánítást, akkor rögtön elkezdődik a zsidózás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét