Perintfalvi Rita: az igazi középszerűség és az elvtelen megalkuvó seggnyalás babérokat arat

Ahol Tóth Gabi az idol, ott Bödőcs Tibor és Péterfy Gergely csak „kritikátlan ellenzéki” lehet – ezt állította nemrég Demeter Szilárd, a hazai irodalmi élet egyik legvitatottabb figurája, aki sok írótársa szerint nem a tehetsége, hanem a rezsimhez való kérlelhetetlen elvhűsége miatt jutott méltatlanul magasra. Viszont azt ismerjük el neki, hogy önbizalma irigylésre méltó! – kezdte közösségi oldala bejegyzését Perintfalvi Rita teológus.

„Pontosan tudom, mennyit érek. Prózaíróként az engem gyalázó írók többségénél akkor is jobb novellát írok, ha éjszaka felébresztenek, és nem adnak kávét meg cigit”

– nyilatkozta korábban a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója és miniszteri biztos.

Most ez a szerény lélek, a betűvetés alázatos szolgája

keményen beleszállt Bödőcs Tiborba és Péterfy Gergelybe egy a M. nevű (azért sem írom ki a nevét) propagandalap podcast-jában, ahol magához hasonszőrű „tehetségekkel” beszélték meg a Libri felvásárlása kapcsán kirobbant közéleti vitát. S ezen a ponton mondta el Bödőcsről, hogy kár volt átmennie „agitpropba, ilyen harcos-karcos, kritikátlan ellenzékibe”, mert „tehetséges gyerek”. Péterfy Gergely író „harcos aktivizmusát” viszont már kifejezetten „pótcselekvésnek” titulálta, amivel a „tehetséghiányát fedi el”. Miután Demeter lerombolta az idoljainkat, azért nem hagyott minket új példakép nélkül. S ez a valaki Tóth Gabi lenne, aki Demeter szerint nem azért méltó minden támogatásra, mert jobboldali, hanem mert „elképesztő jó énekesnő”. Hát akkor most már meg is nyugodtunk kedves Szilárd!

A helyzetet összefoglalva, arról van szó tehát,

hogy Demeter Szilárd, nemzeti könyvtár, a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa a kormány láncos kutyájaként mindig úgy csahol, ahogy éppen füttyentenek neki. És ott harap, ahol éppen megmondják neki. Ennyit tud. S emellett alapvetően megveti a magyar kultúrát, ezt már sokszor a tudomásunkra is hozta. Többek közt úgy fogalmazott, hogy

„a magyar irodalom nyolcvan százalékát kukáznám”,

illetve

„gyűlölőm a színházat, mint olyat[…]ha színházba kell menni, az olyan, mint másnak a fogászat”.

Parti Nagy Lajost név szerint úgy emlegette, mint aki

„irodalmi nagyságához képest szarokat ad ki mint szépirodalmi műveket”.

Kritizálta még a magyar filmeket és a hazai könnyűzenét is, ahol szintén használt trágár kifejezéseket.

Hát, mert így működik egy echte kultúrpropagandista!

Végtelenül fájdalmas látni azt, ami a hazai irodalom színterén folyik. Az orbáni kultúrharc elkergeti, ellehetetleníti, üldözi a magyar írótársadalom színe-javát. Gondoljunk csak például a Tóth Kriszta írót ért kormánymédia általi masszív támadásokra! És nyilván Péterfy Gergely sem örömében hagyta el a hazát. És rengetegen vannak, akik nem kapnak semmilyen lehetőséget pusztán azért, mert kritizálni merik a fennálló rendszert.

Belőlük lesz a középszerű, vagy a tehetséghiányos „kritikátlan ellenzéki”.

S eközben az igazi középszerűség és az elvtelen megalkuvó seggnyalás babérokat arat.

Hát Demeter Szilárd is pont ennyit tud! De ezt a posztot nem vele, hanem Péterfy Gergellyel és Bödőcs Tiborral zárom, akikkel még csak egy lapon sem lehet emlegetni a házi áldást a pólóján, a matyó hímzést meg a Jeepjén viselő NERkori Mária Magdolnát.

Péterfy Gergely:

„Minden nézőpont át van ideologizálva, és az ideologikus elbeszélések mentén derékba törnek az életutak. Ezzel minden generációnak van dolga, nem lehet megúszni. Mikor Mészölyék nemzedéke állandóan közép-kelet-európázott a 90-es években, azt gondoltuk, hogy ez egy régi mítosz, ami hamarosan meghaladott lesz. A diktatúrák elmúltak, a történelem véget ért, így hamarosan újfajta algoritmusok irányítják az életünket és az elbeszéléseinket is. Aztán kiderült, hogy a francokat.”

Bödőcs Tibor:

„A kocsmába felejteni jövünk, hisz megtapos az élet, mint a búcsúban elejtett eperfagyit a körmenet.”