Az író már hónapokkal ezelőtt elhagyta Magyarországot és egy kis umbriai városkában él felségével. Péterfy Gergely nem vágott el minden szálat, ami Kisoroszihoz fűzi. A házaspár a kétlaki életre rendezkedett be, de a távolság arra mindenképpen jó, hogy kicsit messzebbről nézzenek rá a hazai politikai viszonyokra. Ami látszik, az mélységes pesszimizmussal tölti el.
Az író már hónapokkal ezelőtt elhagyta Magyarországot és egy kis umbriai városkában él felségével. Péterfy Gergely nem vágott el minden szálat, ami Kisoroszihoz fűzi. A házaspár a kétlaki életre rendezkedett be, de a távolság arra mindenképpen jó, hogy kicsit messzebbről nézzenek rá a hazai politikai viszonyokra. Ami látszik, az mélységes pesszimizmussal tölti el.
A Jövő
A jövő a jó oktatás lett volna.
A jövő az euro bevezetése lett volna.
A jövő az olcsó, kis állam lett volna, egyszerű bürokráciával.
A jövő a Nyugat lett volna, nem a Kelet.
A jövő a jogállam lett volna és a független igazságszolgáltatás.
A jövő a családi pótlék emelése lett volna, nem a leggazdagabbaknak kitalált CSOK.
A jövő az elesetteket és szegények (az ország kétharmada) felemelése lett volna, nem az oligarchák feltőkésítése.
A jövő az innováció támogatása lett volna, nem az összeszerelő-üzem.
A jövő a demokrácia lett volna, nem a pártállam.
A jövő a tolerancia propagálása lett volna, nem a gyűlöleté.
A jövő az idegennyelv-oktatás lett volna, nem a hittan.
A jövő a szabadság lett volna, nem az autokrácia.
Most már mindegy
Az ország anyagi és mentális lemaradása behozhatatlan.
Magyarország olyan, mint a lopott pénzből épült vidéki NER-stadion. Üres, kifűthetetlen, és senkinek sincs kedve benne játszani.
Gábor György: ...ha időnként véletlenül elfeledném, a kommentekből pontosan tudom, hol élek és milyen szellemiség határozza meg a Fidesz-KDNP propagandagépezetét