Kerítésen innen
Pogátsa Zoltán az oligarchák vagyonáról
Az előválasztás egyik fontos témája, az elszámoltatás ami alatt szinte mindenki az oligarchák „bűnös” vagyonának visszaszerzését érti mert a lelkekben az van, hogy azzal egy csapásra megoldódik a magyar gazdaság minden gondja. Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus szerint ez közel sincs így.
Az előválasztás egyik fontos témája, az elszámoltatás, ami alatt szinte mindenki az oligarchák „bűnös” vagyonának visszaszerzését érti, mert a lelkekben az van, hogy azzal egy csapásra megoldódik a magyar gazdaság minden gondja. Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus szerint ez közel sincs így.
Tegyük tisztába
A vagyonvisszaszerzés szükséges, de a teljes magyar oligarcharéteg vagyona nagyjából 3 ezer milliárd forint, miközben csak az egészségügyre a mostani költségvetési ráfordítás dupláját kellene odaadni – állítja a közgazdász az Új Egyenlőség podcastjában.
„Ez egy szegény ország, az emberek jó része keveset keres, így csak azt lehet érdemben adóztatni, akinek nagy jövedelme és vagyona van, ami hosszabb távon a felső középosztályt jelenti. Az egyszerűen illúzió, hogy a NER idejében megtollasodott oligarchák elszámoltatása innentől egy évtizedre finanszírozni tudná a magyar államot”
– mondta szociológus, közgazdász azután, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek vitáján is előkerültek az elszámoltatással kapcsolatos elképzelések.
Ha mindent visszaszereznének is, az se lenne más mint egyszeri injekció
Pogátsa Zoltán szerint az elszámoltatás szükséges azoknál, akik politikai hátszéllel gazdagodtak meg, de ha összeadnánk a teljes magyar oligarcharéteg vagyonát, nagyjából 3 ezer milliárd forint jönne ki. Ennek egy része rejtett pénz, nyilván vannak offshore társaságokban tárolt vagyonok is.
A fő gond, hogy ha mindet az utolsó fillérig sikerülne is visszahozni a költségvetésbe, ez akkor is csak „egyszeri injekció” a büdzsének, ami messze nem elég, ha rendszereket kell finanszírozni hosszú távon.
Az uniós források pedig fejlesztési pénzek, miközben itt a működtetésre kellene áldozni. Érdekes adatsort is említett Pogátsa Zoltán. Az oktatás például nagyjából 1-1,5 százalékos GDP-arányos alulfinanszírozásban van, az egészségügynél ez 3-4 százalék. Utóbbira a bruttó hazai össztermék 4 százalékát költjük, miközben a dupláját kellene.
“Az nem kérdés, hogy például az egészségügyben dolgozók, tanárok fizetését emelni kell, amikor nem találunk elég ápolót vagy mondjuk fizikatanárt. Ez reálisan finanszírozható a költségvetésből, még úgy is, hogy gyors és erőteljes lépésekre van szükség. Agancsfesztivált meg akkor kell majd rendezni, ha a rászorulók csípőprotézise egyébként rendben van”
– fogalmazott. A közgazdász arról is beszélt, hogy
a magyar társadalom a járványban sem vált szolidárisabbá, és miközben erős igény van a nagyobb állami beavatkozásra, egyelőre kevesen hiszik el, hogy a minőségi közszolgáltatások kialakítása és fenntartása érdekében alapvetően érdemes változtatni az adórendszeren
– fejeződik be Respublika cikkszemléje, amit a Népszava alapján készített.
