Próza a zenergia és a zélelmiszerárstop dallamához

Az Orbán-kormány alighanem sikerrel pályázhatna a Guiness Rekordok Könyvébe a melegvíz sokadszorra való feltalálásával. Ez a gondolatom a most hétvégi kormányzati bejelentés kapcsán jött elő, vagyis hogy a piacgazdaság mániákusai által eltörölni kívánt néhány árstopot Orbánék most dacosan meghosszabbítanak.

A kapitalizmus említett szerelmesei évtizedek óta azt hazudják,

hogy a piaci mechanizmusok boldoggá teszik az emberiséget.

A kereslet-kínálat törvényei a mesékben bizonyosan léteznek, a gyakorlatban azonban még mutatóba is alig látunk belőlük valamit.

Például az energia területén keresve sem találunk olyan gazdaságtörténeti pillanatot, amikor az árakat a mesebeli piac döntötte volna el. Tán-tán az USA-ban érhetünk tetten piacira emlékeztető jelenségeket, de ezeket is inkább befolyásolják az amerikai kormány nemzetközi műveletei (jellemzően háborúi), mint a tisztán gazdasági “törvényszerűségek”.

Nyersebben szólva, a piac fogalmát leginkább arra használják a különböző üzleti kartellek, maffiák (értsd: kapitalisták) és az általuk szénné korrumpált kormányok, hogy időnként rákenhessék a bűnös rablásaikat.

Részletes kifejtés helyett inkább hadd tegyek fel néhány költői kérdést a talán leginkább tanulságos “olajpiac” vonatkozásában:

• Mitől piac az, amikor a legnagyobb olajtermelő országok egy népes csoportja (OPEC) időnként összeül, és kiokoskodják az aktuális időszak árait, illetve termelési mennyiségeit? A tankönyvek szerint ugyanis ezt kartellnek hívják, amit elvileg még a kapitalizmus mesebeli törvényei is a lehető legszigorúbb tiltanak, konkrétan a súlyosan piacromboló hatása miatt.
• Mitől világpiac az, amikor a földkerekség legnagyobb ismert kőolajkészletének birtokosát, Venezuelát egy jó ideje egyszerűen tokkal-vonóval kiszankciózták a “piacokról”, amúgy hivatkozottan politikai megfontolásokból? Gondolom, a venezuelai olaj kiszorítása a fent említett kartellnek sincs ellenére.

A saját, hazai portánkon sepregetve

mitől hihető a kormány azon állítása, hogy a “piaci” üzemanyagárak a háborús infláció, illetve a szankciók miatt magasak, miközben az orosz olajra vonatkozó szankciók még életbe sem léptek, s amikor ezek a jövő évtől mégis megtörténnek, azok konkrétan pont a magyar vásárlásokat nem érintik? Még konkrétabban most az a hír járja, hogy az oroszok durván 40 százalékos “piaci” kedvezményt adnak a kínai és indiai vásárlóknak, ami – ugye – a legkevésbe sem árfelhajtó tényező az ún. “világpiacokon”.

Érdekességként megjegyzem, hogy a magyarországi üzemanyagárak alakulás is roppant tanulságos. Csak az elmúlt két évben nagyságrendileg 300 és 800 forint között ugráltak literenként, ezen felül pedig a dollárban számolt világpiaci olajár 2013-2014 környékén jellemzően magasabb volt, mint ma.

Márpedig olajból (és persze gázból) annyi van a bolygónkon, mint égen a csillag,

kismillió kitermelési technológiának vagyunk a birtokában, képesek vagyunk ezek sokféle szállítására is, aztán mindig közbejön valami, többnyire az államok ilyen-olyan “turpisságai”, amiknek következtében a képünkbe vágják, hogy

“Hja, hát a piac!”

Természetesen más kérdés, hogy józan ésszel se olajat, se gázt nem kéne használnunk, kiváltképp a Föld felfőzésére nem, de ezt most ne firtassuk! Azt viszont igenis firtassuk, vajon az üzemanyagok árának 480 forintban való ismételt rögzítése mit is jelent pontosan, még ha csak a szűkebb értelmében vett lakossági fogyasztás szintjén! Alapvetően azt, hogy még így is jóval többet fizetünk érte, mint a “piac” szerint kellene, amit keményen bizonyít a MOL gigantikus nyeresége is. Azt természetesen elismerem, hogy a nagy olajcégek és kartellek ennél többet kérnének érte, de majd ők is fel fogják ismerni, hogy minden határon túlmegy a kapzsiságuk.

Az EU legalább napjainkban elért bizonyos felismerések szakaszába,

ugyanis az indulatok elszabadulását kockáztatja azzal, ha az eddigi torz árképleteit nem váltja fel valamilyen más metódusokkal, amiknek persze továbbra se lesz semmi közük a piac tankönyvi logikájához.

A hétköznapok európai polgára ugyanis most ismerkedik meg azzal a máig tartó rablóhadjárattal, miszerint például az áram árát az EU-ban a legkevésbé sem a piac, hanem a leggyengébben működő erőművi szereplők pocsékolásai határozzák meg. Meg a földgáz amúgy iszonyatosan mesterséges ára. Ja, és mindennek a tetejébe a nemzeti árszabályozó hatóságok.

Nos, ezen a soron kell értelmezzük, amit a magyar kormány csinál

Rájött, hogy az árakat végül is ő mondja meg, s propagandisztikus igényei szerint meg is mondja. Azt ugye nem mondhatja, hogy a tömegközlekedés, a gyógyszerek, a gyermekélelmezés, az óvodai szolgáltatások és még pár dolog hatósági árszabályozását ő találta volna fel, mert ezek Kádár óta ebben a körben voltak és vannak. Legfeljebb azokon a területeken vitézkedhet, amelyeket egy időben a piacnak adott át, tehát az üzemanyag, vagy egyes alapvető élelmiszerek vonatkozásában.

Ahány termék, vagy szolgáltatás jut ismét ebbe a hatósági körbe, azt mind a melegvíz újabb és újabb feltalálásának tekinthetjük.

Friss!

• Nem tudom eldönteni, mi érdemli meg jobban az utóbbi 10 nap hülyeségdíját… – Hétvégi Lendvaiságok
  Megosztás Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most az év 20. hetének történései között szemezget…. „Nem tudom eldönteni, mi érdemli meg jobban az… További információ: Nem tudom eldönteni, mi érdemli meg jobban az utóbbi 10 nap hülyeségdíját… – Hétvégi Lendvaiságok
• Magyar György: áttelelő „poloskák”, nem betojni, hanem ellenállni kell
  Megosztás Áttelelő poloskák! Itt a tavaszi nagytakarítás ideje – ígérte Orbán Viktor március 15-én. Az eddig fogatlan oroszlán Szuverenitásvédelmi Hivatalnak a külföldről támogatott civileket minden jogi következmény nélküli megbélyegző jelentései a kedden éjfél előtt két perccel benyújtott törvénytervezet szerint – ami a szervilis Halász János egyéni javaslata, így arról nem kell senkivel egyeztetni – komoly… További információ: Magyar György: áttelelő „poloskák”, nem betojni, hanem ellenállni kell
• Az átláthatósági törvény szelleme és eredete
  Megosztás A közélet átláthatóságáról szóló törvényjavaslat immár ott van a 133 bátor honatya előtt, s engem a frász kerülget az izgalomtól, vajon a kétharmados kormánytöbbség áldását adják-e erre gyalázatos jogi főzetre, vagy lesz-e egy-két aggódó, kritikus felszólamlás, amely megemlíti, hogy a tervezet Alaptörvény-ellenes, és ellentétes az uniós jogrenddel. Utóvégre a választók azért küldték őket is… További információ: Az átláthatósági törvény szelleme és eredete
• Aki az év 20. hetében is kérdez: Juszt László és aki sosem arra válaszol: Orbán Viktor
  Megosztás Ahogy a múltban, úgy manapság sem kifizetődő dolog felkerülni Juszt László célszemélyeinek listájára. Ha valaki, vagy valami beküzdi magát a névsorba, biztos lehet afelől, hogy az egykori televíziós mindig rajta tartja a szemét és azonnal reagál. Alább 2025 huszadik hete fontosnak ítélt kérdéseit olvashatják tollából. „Az év 20. hetében járunk. A helyzet fokozódik…. Én azt kérdezném az állami… További információ: Aki az év 20. hetében is kérdez: Juszt László és aki sosem arra válaszol: Orbán Viktor
• Gábor György: ‘vízumot kap a dollár, anyanyelvi igazolást kérünk az eurótól? A jen nyilatkozik szexuális orientációjáról és egyéb szuverenitássértő perverzióiról mielőtt átlépi a magyar határt?’
  Megosztás „Mostantól tehát tilos listázott, hazaárulónak bélyegzett szervezeteknek külföldi pénzt juttatni. Hogy kik ezek a rettegett hazaárulók? Nos, hálás köszönet a Lánczi Tamás-féle Szuverenitás- és Államvédelmi Hivatalnak, amiért a „magyar ember” nevű mitikus-ködös, leginkább szoborparkba illő elvont konstrukciónak nem kell megterhelnie amúgy is túlfűtött homloklebenyét” – kezdte közösségi oldala bejegyzését Gábor György vallásfilozófus. „Az (SZ)ÁVH… További információ: Gábor György: ‘vízumot kap a dollár, anyanyelvi igazolást kérünk az eurótól? A jen nyilatkozik szexuális orientációjáról és egyéb szuverenitássértő perverzióiról mielőtt átlépi a magyar határt?’