Próza a zenergia és a zélelmiszerárstop dallamához

Az Orbán-kormány alighanem sikerrel pályázhatna a Guiness Rekordok Könyvébe a melegvíz sokadszorra való feltalálásával. Ez a gondolatom a most hétvégi kormányzati bejelentés kapcsán jött elő, vagyis hogy a piacgazdaság mániákusai által eltörölni kívánt néhány árstopot Orbánék most dacosan meghosszabbítanak.

A kapitalizmus említett szerelmesei évtizedek óta azt hazudják,

hogy a piaci mechanizmusok boldoggá teszik az emberiséget.

A kereslet-kínálat törvényei a mesékben bizonyosan léteznek, a gyakorlatban azonban még mutatóba is alig látunk belőlük valamit.

Például az energia területén keresve sem találunk olyan gazdaságtörténeti pillanatot, amikor az árakat a mesebeli piac döntötte volna el. Tán-tán az USA-ban érhetünk tetten piacira emlékeztető jelenségeket, de ezeket is inkább befolyásolják az amerikai kormány nemzetközi műveletei (jellemzően háborúi), mint a tisztán gazdasági “törvényszerűségek”.

Nyersebben szólva, a piac fogalmát leginkább arra használják a különböző üzleti kartellek, maffiák (értsd: kapitalisták) és az általuk szénné korrumpált kormányok, hogy időnként rákenhessék a bűnös rablásaikat.

Részletes kifejtés helyett inkább hadd tegyek fel néhány költői kérdést a talán leginkább tanulságos “olajpiac” vonatkozásában:

• Mitől piac az, amikor a legnagyobb olajtermelő országok egy népes csoportja (OPEC) időnként összeül, és kiokoskodják az aktuális időszak árait, illetve termelési mennyiségeit? A tankönyvek szerint ugyanis ezt kartellnek hívják, amit elvileg még a kapitalizmus mesebeli törvényei is a lehető legszigorúbb tiltanak, konkrétan a súlyosan piacromboló hatása miatt.
• Mitől világpiac az, amikor a földkerekség legnagyobb ismert kőolajkészletének birtokosát, Venezuelát egy jó ideje egyszerűen tokkal-vonóval kiszankciózták a “piacokról”, amúgy hivatkozottan politikai megfontolásokból? Gondolom, a venezuelai olaj kiszorítása a fent említett kartellnek sincs ellenére.

A saját, hazai portánkon sepregetve

mitől hihető a kormány azon állítása, hogy a “piaci” üzemanyagárak a háborús infláció, illetve a szankciók miatt magasak, miközben az orosz olajra vonatkozó szankciók még életbe sem léptek, s amikor ezek a jövő évtől mégis megtörténnek, azok konkrétan pont a magyar vásárlásokat nem érintik? Még konkrétabban most az a hír járja, hogy az oroszok durván 40 százalékos “piaci” kedvezményt adnak a kínai és indiai vásárlóknak, ami – ugye – a legkevésbe sem árfelhajtó tényező az ún. “világpiacokon”.

Érdekességként megjegyzem, hogy a magyarországi üzemanyagárak alakulás is roppant tanulságos. Csak az elmúlt két évben nagyságrendileg 300 és 800 forint között ugráltak literenként, ezen felül pedig a dollárban számolt világpiaci olajár 2013-2014 környékén jellemzően magasabb volt, mint ma.

Márpedig olajból (és persze gázból) annyi van a bolygónkon, mint égen a csillag,

kismillió kitermelési technológiának vagyunk a birtokában, képesek vagyunk ezek sokféle szállítására is, aztán mindig közbejön valami, többnyire az államok ilyen-olyan “turpisságai”, amiknek következtében a képünkbe vágják, hogy

“Hja, hát a piac!”

Természetesen más kérdés, hogy józan ésszel se olajat, se gázt nem kéne használnunk, kiváltképp a Föld felfőzésére nem, de ezt most ne firtassuk! Azt viszont igenis firtassuk, vajon az üzemanyagok árának 480 forintban való ismételt rögzítése mit is jelent pontosan, még ha csak a szűkebb értelmében vett lakossági fogyasztás szintjén! Alapvetően azt, hogy még így is jóval többet fizetünk érte, mint a “piac” szerint kellene, amit keményen bizonyít a MOL gigantikus nyeresége is. Azt természetesen elismerem, hogy a nagy olajcégek és kartellek ennél többet kérnének érte, de majd ők is fel fogják ismerni, hogy minden határon túlmegy a kapzsiságuk.

Az EU legalább napjainkban elért bizonyos felismerések szakaszába,

ugyanis az indulatok elszabadulását kockáztatja azzal, ha az eddigi torz árképleteit nem váltja fel valamilyen más metódusokkal, amiknek persze továbbra se lesz semmi közük a piac tankönyvi logikájához.

A hétköznapok európai polgára ugyanis most ismerkedik meg azzal a máig tartó rablóhadjárattal, miszerint például az áram árát az EU-ban a legkevésbé sem a piac, hanem a leggyengébben működő erőművi szereplők pocsékolásai határozzák meg. Meg a földgáz amúgy iszonyatosan mesterséges ára. Ja, és mindennek a tetejébe a nemzeti árszabályozó hatóságok.

Nos, ezen a soron kell értelmezzük, amit a magyar kormány csinál

Rájött, hogy az árakat végül is ő mondja meg, s propagandisztikus igényei szerint meg is mondja. Azt ugye nem mondhatja, hogy a tömegközlekedés, a gyógyszerek, a gyermekélelmezés, az óvodai szolgáltatások és még pár dolog hatósági árszabályozását ő találta volna fel, mert ezek Kádár óta ebben a körben voltak és vannak. Legfeljebb azokon a területeken vitézkedhet, amelyeket egy időben a piacnak adott át, tehát az üzemanyag, vagy egyes alapvető élelmiszerek vonatkozásában.

Ahány termék, vagy szolgáltatás jut ismét ebbe a hatósági körbe, azt mind a melegvíz újabb és újabb feltalálásának tekinthetjük.

Friss!

• Magyar György: a nemzetvezető viselje a felelősséget azért, hogy ilyen országot teremtett
  Megosztás Orbán Viktor 1994-ben még a kormány lehazugozása miatt is szabadkozott. Mára „poloskázik” A tűzzel játszik, mert az országban mostanra a Tisza elleni hangulatkeltés több helyütt fizikai erőszakhoz vezetett. A kormányfő szerint „meglátjuk, hova fejlődik mindez, de a politikának az a szabálya, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten”. A Biblia szerint Isten… További információ: Magyar György: a nemzetvezető viselje a felelősséget azért, hogy ilyen országot teremtett
• Ki itt a hülye? – Magánlevél a választókhoz bizonyos közügyek tárgyában
  Megosztás Mélyen tisztelt választói nagyközönség! Már évekkel korábban, nagyjából 2014-ben értesültünk arról, hogy a mindentől független Magyar Nemzeti Bank háza táján legalábbis gyanúsnak nevezhető pénzmozgások történtek, amennyiben is néhány száz milliárdnyi közpénz rejtélyes úton-módon átlényegült alapítványi vagyonná, utóbb valakik személyes tulajdonává. A tények feltárásával kísérletező sajtóban időről időre jelentek meg cikkek e vagyon vélelmezhető sorsáról,… További információ: Ki itt a hülye? – Magánlevél a választókhoz bizonyos közügyek tárgyában
• Okoskák okoskodnak – avagy kellene megint a Tervhivatal és az Árhivatal!
  Megosztás Ha engem azzal sújtana a balsors, hogy mondjuk gazdasági tanácsadó lennék Hunnia Nemzetgazdasági Minisztériumában, és az lenne a dolgom, hogy a miniszter úr tetszésével találkozó varázsszereket találjak a gazdaság fellendítésére, akkor szemezgetnék kicsit az ország sikeres korszakainak történetéből. Gatya és nehézgép Működött valaha minálunk (is) az Országos Tervhivatal, amely öt éves és éves programokba… További információ: Okoskák okoskodnak – avagy kellene megint a Tervhivatal és az Árhivatal!
• Szanyi Tibor: a világ vége
  Megosztás Az helyes, ha Magyarország jó viszonyban van a világhatalmakkal, jelesül az USA-val, Kínával és akár Oroszországgal is, ám mindez nem helyes, ha az európai szövetségeink kárára történik. Roppant törékeny ellensúlyokról beszélünk, tehát kicsit sem könnyű a feladat. A birodalmak természete olyan, hogy addig bővülnek, amíg valaki meg nem állítja őket Így volt ezzel Nagy… További információ: Szanyi Tibor: a világ vége
• Tarjányi Péter: egy átlagos szombat….
  Megosztás Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő kilépve a világban történő és hazánkra nézve fontos történések elemzéséből, a rá jellemző irónia eszközéhez nyúlt, amikor szombaton közösségi oldala bejegyzését írta. Egy átlagos szombat?… Elon Musk eladta az X-et…45 milliárd dollárért…pont ennyi van nálam… Orbán Viktor miniszterelnököt továbbra is foglalkoztatják a zebrák, most az Állatorvostudományi Egyetem diákjaival beszélgetett róluk.… További információ: Tarjányi Péter: egy átlagos szombat….