Próza a zenergia és a zélelmiszerárstop dallamához

Az Orbán-kormány alighanem sikerrel pályázhatna a Guiness Rekordok Könyvébe a melegvíz sokadszorra való feltalálásával. Ez a gondolatom a most hétvégi kormányzati bejelentés kapcsán jött elő, vagyis hogy a piacgazdaság mániákusai által eltörölni kívánt néhány árstopot Orbánék most dacosan meghosszabbítanak.

A kapitalizmus említett szerelmesei évtizedek óta azt hazudják,

hogy a piaci mechanizmusok boldoggá teszik az emberiséget.

A kereslet-kínálat törvényei a mesékben bizonyosan léteznek, a gyakorlatban azonban még mutatóba is alig látunk belőlük valamit.

Például az energia területén keresve sem találunk olyan gazdaságtörténeti pillanatot, amikor az árakat a mesebeli piac döntötte volna el. Tán-tán az USA-ban érhetünk tetten piacira emlékeztető jelenségeket, de ezeket is inkább befolyásolják az amerikai kormány nemzetközi műveletei (jellemzően háborúi), mint a tisztán gazdasági “törvényszerűségek”.

Nyersebben szólva, a piac fogalmát leginkább arra használják a különböző üzleti kartellek, maffiák (értsd: kapitalisták) és az általuk szénné korrumpált kormányok, hogy időnként rákenhessék a bűnös rablásaikat.

Részletes kifejtés helyett inkább hadd tegyek fel néhány költői kérdést a talán leginkább tanulságos “olajpiac” vonatkozásában:

• Mitől piac az, amikor a legnagyobb olajtermelő országok egy népes csoportja (OPEC) időnként összeül, és kiokoskodják az aktuális időszak árait, illetve termelési mennyiségeit? A tankönyvek szerint ugyanis ezt kartellnek hívják, amit elvileg még a kapitalizmus mesebeli törvényei is a lehető legszigorúbb tiltanak, konkrétan a súlyosan piacromboló hatása miatt.
• Mitől világpiac az, amikor a földkerekség legnagyobb ismert kőolajkészletének birtokosát, Venezuelát egy jó ideje egyszerűen tokkal-vonóval kiszankciózták a “piacokról”, amúgy hivatkozottan politikai megfontolásokból? Gondolom, a venezuelai olaj kiszorítása a fent említett kartellnek sincs ellenére.

A saját, hazai portánkon sepregetve

mitől hihető a kormány azon állítása, hogy a “piaci” üzemanyagárak a háborús infláció, illetve a szankciók miatt magasak, miközben az orosz olajra vonatkozó szankciók még életbe sem léptek, s amikor ezek a jövő évtől mégis megtörténnek, azok konkrétan pont a magyar vásárlásokat nem érintik? Még konkrétabban most az a hír járja, hogy az oroszok durván 40 százalékos “piaci” kedvezményt adnak a kínai és indiai vásárlóknak, ami – ugye – a legkevésbe sem árfelhajtó tényező az ún. “világpiacokon”.

Érdekességként megjegyzem, hogy a magyarországi üzemanyagárak alakulás is roppant tanulságos. Csak az elmúlt két évben nagyságrendileg 300 és 800 forint között ugráltak literenként, ezen felül pedig a dollárban számolt világpiaci olajár 2013-2014 környékén jellemzően magasabb volt, mint ma.

Márpedig olajból (és persze gázból) annyi van a bolygónkon, mint égen a csillag,

kismillió kitermelési technológiának vagyunk a birtokában, képesek vagyunk ezek sokféle szállítására is, aztán mindig közbejön valami, többnyire az államok ilyen-olyan “turpisságai”, amiknek következtében a képünkbe vágják, hogy

“Hja, hát a piac!”

Természetesen más kérdés, hogy józan ésszel se olajat, se gázt nem kéne használnunk, kiváltképp a Föld felfőzésére nem, de ezt most ne firtassuk! Azt viszont igenis firtassuk, vajon az üzemanyagok árának 480 forintban való ismételt rögzítése mit is jelent pontosan, még ha csak a szűkebb értelmében vett lakossági fogyasztás szintjén! Alapvetően azt, hogy még így is jóval többet fizetünk érte, mint a “piac” szerint kellene, amit keményen bizonyít a MOL gigantikus nyeresége is. Azt természetesen elismerem, hogy a nagy olajcégek és kartellek ennél többet kérnének érte, de majd ők is fel fogják ismerni, hogy minden határon túlmegy a kapzsiságuk.

Az EU legalább napjainkban elért bizonyos felismerések szakaszába,

ugyanis az indulatok elszabadulását kockáztatja azzal, ha az eddigi torz árképleteit nem váltja fel valamilyen más metódusokkal, amiknek persze továbbra se lesz semmi közük a piac tankönyvi logikájához.

A hétköznapok európai polgára ugyanis most ismerkedik meg azzal a máig tartó rablóhadjárattal, miszerint például az áram árát az EU-ban a legkevésbé sem a piac, hanem a leggyengébben működő erőművi szereplők pocsékolásai határozzák meg. Meg a földgáz amúgy iszonyatosan mesterséges ára. Ja, és mindennek a tetejébe a nemzeti árszabályozó hatóságok.

Nos, ezen a soron kell értelmezzük, amit a magyar kormány csinál

Rájött, hogy az árakat végül is ő mondja meg, s propagandisztikus igényei szerint meg is mondja. Azt ugye nem mondhatja, hogy a tömegközlekedés, a gyógyszerek, a gyermekélelmezés, az óvodai szolgáltatások és még pár dolog hatósági árszabályozását ő találta volna fel, mert ezek Kádár óta ebben a körben voltak és vannak. Legfeljebb azokon a területeken vitézkedhet, amelyeket egy időben a piacnak adott át, tehát az üzemanyag, vagy egyes alapvető élelmiszerek vonatkozásában.

Ahány termék, vagy szolgáltatás jut ismét ebbe a hatósági körbe, azt mind a melegvíz újabb és újabb feltalálásának tekinthetjük.

Friss!

• Gábor György: ‘…vajon Orbánt a katolikus vagy a református pokol fogadja-e majd magába. Nagyon nem mindegy’
  Megosztás „Orbán Viktortól már a korábbiakban értesülhetett a dolgozó magyar nép, hogy ő mindig „épp most jön a templomból”, de azt nem tudni, hogy melyikből. Mert ugyebár templom van ilyen is, meg olyan is, egyház is van ilyen is, meg olyan is, amit a dolgozó magyar nép tud, kivéve Orbán Viktort” – kezdte közösségi oldala… További információ: Gábor György: ‘…vajon Orbánt a katolikus vagy a református pokol fogadja-e majd magába. Nagyon nem mindegy’
• Kiutunk az Európai Unióból, avagy a magyar balsors
  Megosztás Donald Trump hivatalba lépése óta többször is jókorát köpött a világtengerekbe, benne az Európai Unióval,  de ennek következményei a mi oldalunkról nézve egyelőre inkább aggasztóak, semmint derűt, reményt keltők. Magánvéleményem szerint valójában még Trump sem tudja, hogy mit akar, és amit, ha akar, miként lesz képes megvalósítani. Csak egy valamiben totál következetes: a következetlenségben!… További információ: Kiutunk az Európai Unióból, avagy a magyar balsors
• Aki kérdez: Juszt László – Aki nem válaszol: Orbán Viktor
  Megosztás Ahogy a múltban, úgy manapság sem kifizetődő dolog felkerülni Juszt László célszemélyeinek listájára. Ha valaki, vagy valami beküzdi magát a névsorba, biztos lehet afelől, hogy az egykori televíziós mindig rajta tartja a szemét és azonnal reagál. Alább 2025 tizenhetedik hete fontosnak ítélt kérdéseit olvashatják tollából. „A “repülő rajt” még mindig sehol… Sőt, sokkal inkább zuhanás, mint repülés az… További információ: Aki kérdez: Juszt László – Aki nem válaszol: Orbán Viktor
• Bruck Gábor: Magyar Pétert nem kell szeretni. Csak győzzön…..
  Megosztás „Ezt kellene sokaknak megérteniük, akik nem értik a politika lényegét, és csak a saját buborékjukban léteznek, és csak ennek a buboréknak a léte és megőrzése a fontos, még akkor is, ha ez totálisan ellentétes az ország és a társadalom egészének érdekeivel. Ezek a csoportok, akik a demokráciát csak baloldali és/vagy liberális politikusok által tudják… További információ: Bruck Gábor: Magyar Pétert nem kell szeretni. Csak győzzön…..
• Gábor György: nincs szebb, mint az a valóság amely saját magát igazítja ki
  Megosztás Nincs szebb, mint maga a valóság. Az a valóság, amely saját maga igazítja ki és pofozza helyre a valóságot kulturálatlanná tévő próbálkozást, vagyis a tahóságot. Szép vagy, gyönyörű vagy magyar valóság Mert végül még emitt is mindig hiánytalanul összeáll a nagy elbeszélés. Egyik nap arról olvastam, hogy a hatalomművészetfilozófiailag Munkácsy-díjassá esztétizált Vészabó Noémi nevű… További információ: Gábor György: nincs szebb, mint az a valóság amely saját magát igazítja ki