R. I. P. Cserháti Zsuzsa

70 éves lenne Cserháti Zsuzsa. 15 éve halott. Nem messze van tőlünk a ház, ahol lakott. Gyakran járok arra. Szeretném, ha neki is lenne egy emlékpadja a kerületünkben, amire bárki leülhetne beszélgetni. Például arról, milyen furcsa is a történelem, az emlékezet, vagy a szeretet.

Hogyan és miért történhetett meg az,

hogy ezt a zseniális énekesnőt – aki maga volt a Hang -, sok-sok évig elhallgatta, elhallgattatta a nagyközönség előtt egy rendszer mindenható fura zenei ura. Miért? Pitiáner bosszúból, megmutatva a hatalma erejét. Asszisztált hozzá a politika, a többség pedig végignézte, talán mert pont nem érdekelte.

Azt hiszem, Cserháti igazából csak egy dolgot akart: énekelni. Énekelt is. Szórakozóhelyeken, félhomályos mulatókban. És nyomorgott közben. Pedig a hangja kristálytiszta volt, varázslatos és különleges. Talán minden idők egyik legjobb magyar női hangja.

Ha nem a legjobb.

A nagyonokosok erre szokták fölényesen azt mondani: az ő dolga, biztos csinálhatta volna másképp. Kétségtelen. Görbülhetett volna a gerince, lehetett volna megalkuvó, összemelegedhetett volna potentátokkal, stb. Nem tette. Csak énekelt, ahol hagyták, ahol tehette.

Belegondol valaki a mások sorsába?

Milyen az, ha olyantól fosztják meg az embert, amivel mások életét is beragyogja? Amikor fiatalon félretolják, megalázzák, és még sem adja fel? Rámegy egy élet. Ráment egy élet.

Magyarország konzekvensen mostoha a tehetségeivel.

Nem tudom, lesz-e egyszer olyan korunk, ahol nem kell méltatlanul, hatalmasok áldozatává válnia azoknak, akik csak énekelni, táncolni, balettozni, írni, kutatni, segíteni, tanítani, gyógyítani akarnak…és tehetségük ehhez van, de talpnyaláshoz, behódoláshoz nem…

R. I. P. Cserháti Zsuzsa