Rab László: A Karamella-kartell – Megfogadta Orbán szigorú apja fia tanácsát?

Megmondta az apjának, hogy amíg ő miniszterelnök, ne szállítson követ autópályaépítésekhez, mert különben nem lépi át a szülői ház kapuját. Megfogadta a szigorú apa a tanácsot? Dehogyis. Ment inkább a maga feje után. Rab László szŰrreál összefoglalója a 39-es hétről.

Tudja, hogy van ez, fater

Hiába adta parancsba évekkel ezelőtt a szigorú magyar apának – aki korábbi nyilatkozatok szerint olykor agyba-főbe verte, nem hozható fel mentségként az sem, hogy akkor még nem tudta, Európa legszélesebb látókörű illibernyákját püföli lilára és zöldre –, hogy ne vegyen részt állami munkákban, ne szállítson követ pédul milliárdos tételben Gántról az Alföldre, egyáltalán, tartsa távol magát az állam pénzétől, „tudja, hogy van ez, fater, később nem tudom majd kimagyarázni”.

Nem használt a szép szó

A szigorú apa, akiről többen mondták már, kár, hogy megállt félúton a gyermek kékre-zöldre püfölésében, nem tudta magát visszafogni, mert a Dolomit Kft.-nek Gánton termelési tervei vannak, nem úgy van az, hogy csak nézegetem a köveket a bányában, amelyet egykor Lajos szerzett be az éledező kartell számára, és amikor olyan lehetőségek adódnak, hogy le lehet térkövezni a Hortobágyot, akkor csak úgy csendben félreállok. Mert a gyerek „első miniszterelnöki ciklusa idején még kifejezetten kérte az édesapját, hogy ne vegyen részt állami beruházásokban” (by Direkt36). Tudjuk, hogy Orbán Viktor, aki később a Karamella Maxijává küzdötte fel magát, azt is kiadta annak idején vazallusainak, hogy „ne mi nyerjük a legtöbbet”. Nem lehet tehát kétségünk afelől, hogy nem volt meg benne a jó szándék, mielőtt Magyarországból a mexikói drogkartellek működési mechanizmusát lemásolva pöcegödröt csinált, tiltotta a rokonokat a zsíros üzletektől. Nehogy később ebből (ld. meglakol) kellemetlenségei legyenek.

Minden szépen indult, hároméves korában szobatiszta lett

Jó gyermek volt tehát, idézhetnénk Woody Allen szüleinek híres mondását (bajuszt ragasztva, hogy ne ismerjenek fel bennünket az utcán), és tényleg, nem hallottunk olyat, hogy a tantó néni székére rajzszögeket pakolt volna, üljön bele Nusi néni. Arról se szól a fáma, hogy a kis Mérszáros Lölővel elszedték volna az alvégen a kisebbektől az üveggolyókat. Minden szépen indult, hároméves korában szobatiszta lett, s amikor kiment a gólyafossal telehintett rétre futballozni (ma stadion áll a ház mellett, igazi mártírként még azt is vállalta, hogy a konyhából a lelátó miatt ne lehessen kilátni). Nem kapus és nem is hátvéd akart lenni, mint minden pufigyerek, aki nem tud elfutni a széleken, hanem rögtön csapatkapitány. Vannak tehát jelek arra nézve, hogy a vezér gyermekkorában nem lehetett minden fenékig tejfel, hogy költők és történetírók kedvenc szavajárásával jellemezzük hősünk felemelkedését. A szegénysorból indult, az apa által gyakran meglegyintett államférfiú karrierjének rejtett mozzanatait próbáljuk górcső alá venni; ha onlány újságírók volnánk, talán úgy írnánk egy-egy sima elagyabulásról, hogy „a fal adta a másikat”.

MAKSZ-ban nem tud a Leó üvölteni

Viszont ezzel a stílusfordulattal sem tudnánk pontosan megmagyarázni, miért is nem fogadta meg a szigorú magyar apa a gyermeki tiltást, mely arra vonatkozott, hogy szíveskedjék távoltartani magát – hivatalos megfogalmazásban Önt – az állam jachtokra, helikopterekre és magánrepülőkre félretett, nagy nehézségek árán bevasalt pénzétől. Jön majd egy új elemző generáció, és feltárja a Maxi gyermekkorának láthatatlan mélységeit. Mi már nem bírunk vele, a szerepek is teljesen fölcserélődtek. Sokáig a Lánchíd kőoroszlánjai (ld. kőleók) üvöltöttek föl a Karamellába (mert annak, hogy karmelita, semmi értelme, hiszen meg kéne magyarázni), most viszont ott ülnek néma csöndben (MAKSZ-ban, hihi, ahogy egy bolt ajtajára írták) hátuk mögött rozsdás híd, és azt hallják, hogy maga a Maxielnök bődül egyet-egyet péntekenként vagy éjszakánként. „Libernyákok, bekaphatjátok!”, hallják egyre gyakrabban, újabban már visszhangzik is a bődülés, mert Lölőnek (aki ugyan válófélben van, de azért ugrasztani bármikor lehet) ki lett adva, hogy telepítse Pestre a tihanyi visszhangot. S van-e, lehet-e olyan kérése a kartell vezetőjének, amit ne teljesítenének?

De miért írom, hogy kartell?

A szakírók egyszerűbb kifejezéssel maffiaállamként szokták jellemezni az orbáni rendszert. Mi okom lehet rá, hogy nekem (miként egykor Bayer Zsoltnak) Mexikó és Kolumbia-alsó (Baja Colombia) jut eszembe erről a mi kócerájunkról. Nos, félelmetes a hasonlóság. Mexikóban egy nagyon híres don a nyolcvanas években terelte egybe a plázák (Tijuana, Guadalajara, Juarez stb.) helyi főnökeit, nálunk is megvannak a zalaegerszegi, egri, debreceni donok. Az ottani plázák kolumbiai kokaint szállítottak Amerikába meg marihuánát állítottak elő locsolásos technológiával a sivatag kellős közepén, nálunk a haszonszerzés terméke a politikai befolyás, mely ugyanúgy pénzre váltható, akár a Bogotából vagy Caliból szállított kábítószer. Láttam egy filmben, hogy 1988-ban milyen veszélyes volt a helyzet Mexikóban, összevesztek a plázák a központból érkezett megbízásokon, elzárultak a csatornák, összeomlás fenyegette a kartellt, mert a maffia által sztárolt párt vesztésre állt. Valamit ki kellett találni.

Ne tessenek somolyogni!

Nem fogják kitalálni, hogy a főnök egészen pontosan mit eszelt ki! Megbuherálták a választási rendszert! És képzeljék, amikor felmerült a gyanúja annak, hogy csalnak, egy ottani Habony Árpád egyszerűen lekapcsolta a választási rendszert a számítógépes hálózatról. Lett nagy kalamajka, több órán át elérhetetlen volt a választási szoftver. Utólag persze nem lehetett megállapítani, hogy mit csináltak, mert – ne tessenek somolyogni! – megsemmisítették a választási dokumentumokat. A szavazókörökben pedig a helyi maffiózók nullákat kezdtek ráíratni az összesítő ívekre. A végén győzött a maffia politikai jelöltje, a don fellélegzett, jöhettek tovább a droggal megrakott repülőgépek Pablo Escobar Kolumbiájából (aki a világ 7. leggazdagabb embere volt akkoriban, és nem gázszerelő).

Donok és plázák itt meg ott

Felkaptam a fejem a csalás mérhetetlenül profi lebonyolítására. Miután vesztésre állt a maffia által sztárolt jelölt, kitalálták, hogy hamis adatokkal kell megbombázni a választót. Ha például 60-40 százalékos arányban áll vesztésre, bele kell nyúlni a rendszerbe, és azt az adatot kell eljuttatni a választókhoz, hogy jelöltjük 60-40 százalékban nyerésre áll. Ezzel a saját tábort mozgósították, az ellentábort pedig otthonmaradásra bírták (minek menjek választani Egerben, Debrecenben, Zalaegerszegen, amikor úgyis nyerésre áll a Fidesz?) A választás napjának délelőttjén nyúltak bele először a szoftverbe, és úgy tudtak csalással nyerni, hogy ez volt az első választás, amelyen az átláthatóság (a nemzetközi megfigyelők, a sajtó, a napközbeni folyamatos számítógépes adatok stb.) a legdemokratikusabb látszatot eredményezte. Valamikor délelőtt 11 óra tájban volt az első szoftverprobléma, leálltak a választási számítógépek. A másik meg este. Amikor a problémák elkerülése miatt egyszerűen lekapcsolták.

Ne felejtsük, Mexikóban vagyunk a nyolcvanas években, s nem Magyarországon a 2022 előtti időszakban

Mégis eszméletlen sok a hasonlóság. A vidéki donok acsarkodhatnak egymásra, elárulhatják, följelentgethetik a másikat, de a helyi konfliktusokat mindig a Karamellában döntik el. Itt sincs olyan, hogy a helyi ügyekben saját döntési rendszer szerint dőlnek el a dolgok – a samsungos Gödöt például simán különleges gazdasági övezetté nyilvánították, miután elvesztették a helyi választást. Mindig fentről mondják meg, mikor, mit, hova kell „szállítani”. Kő, autópálya-beton, megtermelt kukorica, beruházási pályázat a lehulló kenőpénzekkel (Mexikóban „harapásnak” hívják, utalva a sok éhes szájra), egyre megy. A sorban ott van az elszállítandó politikai üzenet is: a migránsok tehetnek minden bajodról, a vírust külföldről hurcolják be hozzánk, Trump fog nyerni, nincs B-terv, reszkessetek, libernyákok stb. Hogy is mondta egykor Bayer Zsolt? „Lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája.”

Migráncsügyre újra rá tudná tenni a fennséges valagát

A vírusfrász ügyeit meg azt, hogy szegény Duró Dóra ledarált egy mesekönyvet, mert leszbikusokat talált benne, szíves engedelmükkel most elkerülném (régebben égették a könyveket). Miként a Bayern pesti vendégjátékát is, mindent tetszenek róla tudni, nem akarnám az unásig ismert mantrát felmondani. Elkezdődött az igazi harc az ellenzékiek között. 2022-ről beszélnek, de azért figyeljenek oda, nehogy a Maxi becsempésszen egy trükkös tervet a 2021-es előrehozott választásokra. Amíg ugyanis tart a járvány, jobban nyeregben érezheti magát. Újra elkezdett feszelegni Európában, miközben az összes haverja (Strache, Salvini stb) elvérzett. De úgy érzi, a migráncsügyre újra rá tudná tenni a fennséges valagát. Ha nem jön össze, és beüt a krach, legfeljebb majd üzeneteket kezdünk kapni a telefonunkra, hogy ennyi meg annyi százalékkal vezet a Fidesz…  Szép hetet mindenkinek, jöjjön a 40! Tessék makszot hordani!

Dr. Orbán, a nagy negyvenmásodperces távgyógyító - heti szŰrreál