Connect with us

Banánköztársaság

Dr. Orbán, a nagy negyvenmásodperces távgyógyító – heti szŰrreál

szŰreál
Megosztás

Újraéledt Cilianyu, a Maxi pedig elkezdte a konkrét, személyre szabott rendelést társadalmi gyógyító szalonjában. Mindenki meg lesz gyógyítva, üzente népének a nagy távgyógyító. Rab László szŰrreál összefoglalója a 38-as hétről.

A szabál az szabál

Csak szabályos maszkot szabad hordani, ez ütötte meg a fülem. Visszatért a nyári szunyókálásból Nyunyóka, újraéledt az operatív törzs, biztos lesz víruselhárítási speciális elhárítási államtitkárság is, Németh Szilárd pacallal fog nyilazni a külföldi támadásra a határkerítésnél, a frász ugyanis, ezt mindenki jegyezze meg egyszer s mindenkorra: külföldről jön hozzánk. Úgy hurcolják be valaki mások, ezért kellett lezárni a határokat. Hogy a járvány előtte meg azután is terjedt, nem érdekes. Nem a mienk, ezt jegyezze meg mindenki. A mienk majd a vakcina lesz. Mi találjuk ki. Vagy ad nekünk belőle a Béke Nobel-díjas Trump. Ezért kell most jeleznünk, hogy a Maxikormi (Dr. Orbán Gyógyító Kormánya) mellette áll. Szijjártó jachtozzon oda, biztosítsa Magyarország teljes odaadásáról. Csak aztán a végén nehogy a Hortobágyot vagy a nehezen megszerzett balatoni kikötőket is odaadjuk. Azt azért már mégse.

Na de a Nyunyó-féle szabályos maszk. Az milyen? Nem ám hogy csak úgy a fülünkre akasztjuk, már úgyis tele van lyukkal és hézaggal. Legyen olyan, amit Anyu mond. Úgyhogy a március végén rendszeresített egyszer használatos sebészmaszkot lassan szeptember végén le is tehetjük. Biztos baromi jól megvédett bennünket, na jó, olykor beleesett a malterosvödörbe, egyszer-kétszer ottfelejtettük a Kisbüdösben is, mikor már sikerült rendesen felöntenünk a garatra. Az eheti Fradi-győzelem után az ultráknak nem volt rá szükségük, nyalták-falták egymást. Vajon eljutott-e hozzájuk Nyunyó első törvénye? Mely úgy kezdődik: a szabál az szabál…

Elment a covid-szentélybe

Megszületett más is. A Karamella Maxija, népünk bölcs gyógyítója bejelentette, kezébe veszi megint a varázspálcát, elment a Korányiba, hogy a lélegeztetőmasinákról érdeklődjön. Most nem szkafanderben ment, mint tavasszal, csak az egyszerű, államtitkároknak és Finesz-politikusoknak rendszeresített kékgatyó+barnacipő-combóban kecsölt, majd a bombabiztos autókájából kiszállva belépett a kórház covid-szentélyébe, hogy ott – spontanice – egy hús-vér orvossal elbeszélgessen a lélegeztetőgépekről. Melyekből, tudjuk, fürkészportyászaink annyit szereztek, hogy az az elkövetkező két-három generációnak is bőven elég lesz, csak aztán nehogy úgy jártunk vele, mint az Ikea-bútorral, melynek elvesztettük a szerelési útmutatóját.

Van elég, mondta a doki, beteg is van bőven, vagy ha nincs, akkor majd lesz. Akkor jó, mondta a Maxi, mert már kezdett lejárni a negyven másodperc, és nagyon jól tudja, hogy ebben a Facebook-kormányzásban, amit ő is visz, a negyvenkettedik másodpercben már teljesen érvénytelenek a mondatok.

Mit tudtunk meg ebből a látogatásból? Hát azt, hogy minden fasza, minden stimmel, mert a nép (1,8 miljon konzimagyar) megüzente az inzultációs íveken, hogy minden legyen rendben. És mire a doki elmondta volna, hogy most már csak üzemeltetni kellene a gépeket, a Karamella Maxija árkon-bokron túl volt, addigra javában sorozták (akár az oroszok a ‘Sztalingyertyákkal)  a Facebook-videórakétákkal a közvéleményt.

Így működünk, nincs ebben semmi különös. A racionális érvek (kétezer alkalmas ember van az országban, aki tudja kezelni ezeket a szarokat) senkit nem érdekelnek. De ha bárkit is érdekelne, arra se figyelne senki. Nincs már idő arra, hogy bármit átgondoljunk. Háromszázmilliárd forintért fürkészportyásztuk be a ketyeréket, melyekről tavasszal a nép úgy gondolta, a járvány elleni védekezés legfontosabb eszközéről van szó. Elkezdte követelni, hogy legyen. A Maxi meg szerzett. Nem mutatta meg, hogy pontosan mennyit, elszámolást se fogunk soha látni róla, olyan ez, mint az egykori futballstadion-beléptető kapu. Az is kurva sokba került, valakik lecsipkedték a dollárokat a széleiről, s a végén el lehet mondani, hogy megvan. Nem ezt akartátok?

Buli az egész világ

Dettó a maszk. Áll a Maxi reptéren (maszk nélkül, mert csalánba nem üt a ménkű), taperolja a maszkos dobozokat, de a végén nem tudjuk meg, miből mennyi hová került, mibe került, ki keresett rajta, ki járt jól. Lesz majd néhány firkász, évek múlva elkészül egy-egy sztori arról, hogy kinek a nagybácsikája, unokatesója, nagynénje, haverja, szeretője vett részt a nagy maszkbizniszben (egykor), a cikk majd megjelenik egy kevesek által olvasott fizetős portálon, de senki nem fog már akkor ráérni arra, hogy átgondolja az egészet.

Dettó a választás. Este hétkor leállnak a választási számítógépek, a szavazókörökben megy a suskus, itt-ott a Finesz-talibánok érvénytelenítgetik a szavazatokat, mások traktorral hordják át a szomszéd országból a szavazókat, ajánlócédulákat lopnak, hamis pártokat alapítanak, hogy még nagyobb legyen a zűrzavar. Ezt megírja egy-két firkász, azt nem olvassa el senki (mert nincs rá ideje és energiája), az ezzel kapcsolatos kérdéseket (ha ugyan sor kerül rá) felteszi valami beszervezett ellenzéki, mehetünk is tovább. A csalás, a lopás, a hazugság eltakarására ott a saját bejáratú média (Seggem és környéke), arra tartják, hogy mindenre, ami aggályos lehetne a hatalom számára, mondják azt, hogy nem úgy van. És a végén általában nincs is úgy. Hadházy Ákos megöregszik, kifizeti az összes dudálásért kiszabott bírságot, és elmeséli az unokáinak, hogy ő aztán igazán megpróbálta.

Ugorgyunk

Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy ha valaki beteg, Dr. Orbán soron kívül és azonnal meggyógyítja. Amíg valaki gyógyul, nem kell fizetnie a hiteleit, tud tartalékolni, tervezheti a jövőt, a Karamellában ezt úgy komenikálják, hogy garantáltan boldog lesz (a későn jövőknek: a karmelitát hívják így a lánchídi kőleók). Amíg éhenhal, ezt úgy kell érteni. Mert közben méltányatalnul magasra (és csak neki) fölemelik a Katáját, kirúgják a színiegyetemről, hogy végre a tehetségtelen haverjaik is labdába tudjanak rúgni, és olykor egy kicsit kikötik a gázt a házából és az intézményeiből, miként Iványi Gábor is járt. Aki tehát beteg, meggyógyítja ez a rendszer, remélhet mindenki hosszú távú (legalább egy-másfél hétig tartó) boldogságot magának, utána Dr. Orbán már nem ér rá, köszöni szépen, másokat, más országokban is meg kell gyógyítani, egy-egy gyógyítás max negyven másodpercig tart, ha azalatt a kedves beteg el találna halálozni, hát azért aztán igazán nem a Karamellában kell a felelőst megtalálni.

Nyunyókámat hónam alá csapva búcsúzom a 38-astól, derűs tekintettel nézek a jövőbe (egy hétig tart), hogy a 39-es után mi következik, ne tőlem tessék kérdezni. Nem vagyok én távgyógyító.

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük