Már több, mint egy éve, az önkormányzati választási kampány óta a fideszes kommunikáció vezérszólama: Karácsony alkalmatlan.

Ügyetlen, amatőr,

hozzá nem értő, nem tud vezetni, lassú, döntésképtelen, a leglesújtóbb zuglói kormánypárti vélemény szerint még lopni sem tud:

“Arra is alkalmatlan, hogy az egyéni vagyonosodás célját szolgáló tevékenységet végezzen”.

Orbán tetézte be az alkalmatlansági kampányt: Karácsony

“születetten elméleti ember”,

(ez nyilvánvalóan a “hülye” szinonimája volt), nem tud összeszerelni egy szekrényt, lekési a disznóvágást. Ahogy az eposzokból ismerős: leleményes Odüsszeusz, tehénszemű Héra, földrázó Poszeidón, alkalmatlan Karácsony.

Most viszont mit látunk?

Egy kormányt, amelyik az előrejelzések ellenére nem készült fel a járvány második hullámára.

Nem egy disznóölést késett le, hanem a szükséges intézkedéseket.

Nincs lázmérő, nincs elég személyzet a gépekhez, nincs ingyen teszt, nincs működő bértámogatási rendszer, nincs az átmeneti digitális átállásra is alkalmas tanterv, nincs ellátás a gyerekkel otthon maradni kényszerülő szülőnek.

Lehet, hogy a saját szekrényüket valahogy összecsavarozzák, de a védelmi rendszert nem sikerül jól összerakni.

Kormányzati vetemedés….

Évfordulót ülünk. A miniszterelnöknek az ő száját két éve, szeptember közepén hagyta el a szállóigévé vált mondat: „Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek velünk egyet.” Nem mérte be jól az időt és a helyet. Túl voltunk Origón és Népszabadságon, a közönség pedig nem a derék Békemenet, hanem az Európai Parlament gyülevész bandája, akiket azonnal elkapott a „Röhög az osztály” hangulata. Aki szeret nosztalgiázni, hallgassa meg a Klubrádión a hahotát és a gúnyos tapsot, valami okból ezt most ott sűrűn lejátsszák.

Az évfordulót a kormány hangulatos vetemedéssel ünnepelte. Most viszont nagyon is vetemednek, egyik vetemedés jön a másik után. Index, Színművészeti, Klubrádió. A kérdés csak az, miért?

A legnépszerűbb feltételezés szerint

úgy gondolhatják, hogy a járvány leköti a közfigyelmet, ilyenkor lehet viszonylag büntetlenül disznóságokat elkövetni, akár érdekből, akár csak úgy, a maguk örömére. Mert utóbbira is szükség van, elvégre nyolc óra munka, nyolc óra pihenés (kivéve Semjént), nyolc óra szórakozás. Eszerint tehát a járvány hivatott arra, hogy elfedje a vetemedés-sorozatot. Pénteken a szokott rádióinterjúban a kezesen doromboló műsorvezető kevesellte is a vetemedést. Megkérdezte, miért nem tesz feljelentést a miniszterelnök a sajtó támadásai miatt. Én azt hittem, azért, mert tart attól: Polt majd elutasítja, de nem. Megtudtuk, hogy nem is a sajtó a hibás, hanem az őket hergelő baloldali politikusok. Ezért a jogászok megvizsgálják, mit lehet tenni „a rémhírterjesztő baloldallal szemben”. Ha ez nem vetemedési rekord, akkor nem tudom, mi az.

Van egy másik teória,

miszerint éppen fordítva van: a járvány körüli pancserkedésről kell elterelni a figyelmet a vetemedések csatazajával. Vagyis nem tudni, mi a fedő, mi a lábas, lassan nincs is lábas, csak csupa fedő. Ez a NER logikája: kéz kezet mos, fedő fedőt fed, fedő a fedőnek nem vájja ki a szemét, meg ilyesmi.

Ismerjük el: a kormánynak iszonyú nehéz feladata van

Egyszerre moderálni a vírus terjedését és működésben tartani a gazdaságot, ez olyan próbatétel, amellyel az egész világ küszködik. Rettenetesen hangzik, de könnyen valósággá válhat a lapokban olvasható szívszorítóan morbid dilemma: „hány nagymama ér meg egy taxisofőrt?” Hogy ne kelljen ezzel szembesülni, kell a biztos kéz a Szkülla és Kharübdisz szörnyei közti hajózáshoz. De úgy látszik, nálunk lelopták a hajóról a kormánykereket, kétbalkezes tengerészeket alkalmaztak, a kapitány legjobb embere repedt, használhatatlan evezőket vásárolt. Hánykolódunk, az irány kiszámíthatatlan, a mozdulatok későiek vagy kapkodóak. Egyszerre sikerül Szküllához (a vírus ijesztő elszabadulásához) és Kharübdiszhez (a környező országok között rekordnagynagyságú gazdasági visszaeséshez) közel jutnunk.

A miniszterelnök magabiztossága egyre üresebben kong:

„mindenki megnyugodhat, ha valaki elkapja ezt a betegséget, meg fogjuk gyógyítani”.

Hogyne. Ő személyesen, valószínűleg kézrátétellel. Tízezer ágyról beszél, amelyeket meg is lehet háromszorozni, rengeteg lélegeztetőgépről, amelyekről egyelőre csak azt tudni, hogy két és fél milliárdért giga-raktárt építenek nekik. Ha túlterhelt a mentő, majd odasétálunk gyalog. Ő is tudja, hogy az ágyhoz és géphez szakember kell, és abból van hiány. Nem baj, „ha az emberek fogynak el, akkor pedig jön a vezénylési terv” – hangzik el pénteken a ritka szerencsétlen mondat. „Tudni fogjuk, melyik ápolónő hová van vezényelve, hol alszik, hol eszik, kitől kapja a feladatokat”. Ha valami, hát ez igazán alkalmas arra, hogy a pályán tartsa a még ott maradt hősöket. Azt is hozzáteszi: „nem szereti a katonai kifejezéseket”, de ez „haditerv”. Jesszus, mi lenne, ha még szeretné is!

Az iskolákban zavaros a protokoll arra a helyzetre, ha pozitív lett valaki tesztje

Szerencsétlen igazgatók összevissza telefonálgatnak, a rendkívüli szünetet az EMMI Oktatási Hivatala, a digitális oktatást az Operatív Törzs rendelheti el. Pénteken azt is megtudtuk, csak most rendelték meg a hőmérőket a jókora késéssel, október 1-től esedékes iskolai hőmérőzéshez. Bár ne emlékeznénk arra, amikor Orbánról egy hivatalos kórházi mérés kiderítette, hogy gyakorlatilag kihűlt! A gyerekekkel is viccelődünk, amint ő tette, hogy inniuk kellene egy pohár pálinkát?

Lassan Magyarország az egyetlen, amelyik még nem hosszabbította meg a bértámogatás rendszerét. A szombati kormányülésre is csak annyi az ígéret, hogy a hitelmoratórium fennmaradhat.

Baj van….

A kormány, amely minden hatalmat magához ragadott, most nem képes élni vele, másoktól meg elvette. Bumerángként üt vissza az „alkalmatlan” jelző, amelyet Karácsonyra ragasztottak. A csupán öt kormányközeli lapra vonatkozó felmérés szerint a kampány egyetlen hónapjában félezerszer sütötték rá ezt az eposzi jelzőt. A legjobban Kósa tetszett:

„Karácsony még Gergelynek is alkalmatlan, ezért hívja mindenki Gergőnek.”

Gratulálok, jeles. Most bánhatják, mint a kutya. Mert az „alkalmatlanság” a jóvoltukból a leggyilkosabb politikai váddá vált. És most visszaszáll a fejükre. Tényleg, akkor ki is az alkalmatlan?

(A cikk eredetileg a Népszavában jelent meg, amit a szerző külön a Városi Kurírnak írt előszavával és engedélyével közlünk.)

lapzsemle

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét