Blogbazár
Orbán ‘örökélet-ingyensör’ ígérete, kontra a valóság
Olvasom, hogy „betelt a lélegeztető kapacitás” a két legfontosabb kórházban. Aha! Értem. Még hamar! Háde, hol vannak az összefürkészett-portyázott, milliárdokért összehordott masinák?
Hol van most a Kedves Vezető, aki megint vállára vette a világ megmentésének összes baját,
és tegnap, két kiló vakolattal az arcán, megtámogatva tán a vizuális gyönyört, – a feleségem szerint az szimpla alapozó volt, amit én kétlek – amit hivatott volt a Kedves Vezető megjelenése erősíteni, mondjuk nálam csekély sikert aratva ezzel?
Apropó! Árulná, már el valaki hozzáértő,
mi szükség van a rádiós kormányzati pénteki igehirdetés után a tévét is elfoglalni? Több szavazót hoz a látvány? A nők elalélnak majd az élménytől, olthatatlan szerelmükkel és szavazatukkal fogják ostromolni eztán a délceg herceget és a karmelita kolostort? Vagy, mi?…Áh, hagyjuk! Ez, valami másik, őrült track.
Szóval hol van ez az ember, aki, addig hajlítgatja majd a valóságot – amire nagyapám azt mondaná: hazudik ez fiam! HAZUDIK! – amíg az egyszer majd jól eltörik a sok tekergetéstől, és úgy vágja képen a nagybetűs élet őt, aki saját értékrendje alapján még soha nem hazudott, hogy börtönorvos legyen a talpán, aki majd rendbe hozza?
HOL VAN?
Hol van, aki tegnap még szemrebbenés nélkül azt hazudta,
„mindenkit megnyugtat: azt, aki elkapja a betegséget, meggyógyítják”,
de mára meg kiderült, hogy a két legfontosabb kórház feltett kézzel, sajnálkozva közli, új betegeket nem áll módjukba fogadni, mert se orvos, se gép, az ígért gyógyulás pedig így sanszosan az „örökélet-ingyensör” kategóriájába sorolható?
Ez szép! A harmincmilliárdért…ja!
Bocsika, mindig a nullákkal van bajom, háromszázmilliárd forint az! Értjük? 300 000 000 000 kemény magyar forintért, „okosba megbótolt” lélegeztetők becsomagolva valahol, majd jó lesz valakinek, miközben a betegek száma lassan a csillagokat ostromolja.
Ember!
Márciusban ugyanez a tag a parlamentben nagy mellénnyel, nagy képpel még azon hőzöngött, hogy minden melósnak, aki elveszti a munkáját, három hónapon belül új állást teremt. Ő erre a garancia. Ő! Pfff!
Magyarázná ezt meg Martinkán a haveromnak, Pityunak, akinek rég letelt a három hónap, de lósza….szóval semmit nem adott a Kedves Vezető nekik.
Semmit! Nemhogy állást, de még támogatást se!
A Pityu most azt üzeni a Kedves Vezetőnek, hogy kerülje el Debrecent nagy ívben, mert, ha mégsem, hát komisz pillanatok várnak rá, ha összefutnak, erről ő kezeskedik. Márpedig Pityu nem beszél a levegőbe, és most elég rossz passzban van. Se munka, se támogatás, se jövő! A „garanciális” igényt pedig nemcsak ő, de elég sokan rövidesen be fogják nyújtani!
Hol van az a nagyképű, hatalmára rácsavarodott, jobb napokat is látott, ideiglenesen hazánkban állomásozó kókler,
aki a milliárdokért capcarált, kínaikacat-hegyek előtt nyáron még naponta fotózkodott öntelten, és aki most a mi pénzünkből-adónkból-nyomorúságunkból, aranyáron megvett teszteket is súlyos tízezrekért méri? Hol van?
- Hol van a kormányzati kánonban ezerszer is megénekelt „európai-szintű” egészségügy, hol vannak az orvosok, az ápolók?
- Hol vannak a gépek, az azt működtető személyzet?
- Hol van az Európai Unió 2000 milliárdos segélye, amiből a járvány okozta katasztrófát kellett volna megakadályozni, nem a hányinger kormányzati rongyrázást, a Fidesz-oligarchák kokós-alkoholgőzös, undorító tobzódását, a kormányzati „adriázást”, és a Kedves Család újabb milliárdjait kellett volna finanszírozni?
- HOL VAN a Kedves Vezető, mikor eljön az igazság pillanata? Mikor nem lehet már Sorosra, Gyurcsányra, a menekültekre, senkire mutogatni, mikor el kell vinni a balhét?
MIKOR, NEKI KELL ELVINNI A BALHÉT?
Megmondjam, hol van?
Kotlik a várban, és azt hiszi, mint eddig annyi mindent, ezt is meg lehet úszni.
De, téved! Nagyon téved! Addig-addig hajlítgatja, míg rövidesen képen nem veri a nagybetűs valóság!
