Rab László: lopós magyarokból kiutált magyarok leszünk avagy a Minnerstájsz gazdag moslékról álmodik

Istenem, nem csak disznókörömből issza a pálinkát, plusz még Nagy-Magyarországot ábrázoló térképpel provokálja szomszédainkat. Mire a román miniszterelnök elővette az éhes disznó makkal álmodik szólásunkat. Román értelemben persze: éhes veréb kukoricalisztről álmodik. A honlapok a lehetőség szerint a nagy káeurópai békeharcosról pocakos képeket tettek közzé. Disznó időket élünk, az már biztos. Rab László szűrreál összefoglalója a 19-es hétről.

Nem áll oda az ukránok mellé

Egyrészt értjük a román reagálást a nyolcvanas éveket idéző nagymagyarországos baszkurálásra („Lófasz a seggetekbe!”), másrészt megérthető belőle Orbán ukrajnai settenkedése, Putyin melletti pincsikutyálkodása. Ez a poros kétkulacs, amellyel minden jobboldali magyar politikus próbálkozott a 20-as században. Horthy is ezt játszotta, hogy aztán lovon vonulhasson be Kolozsvárra. A Minnerstájsz kökény szemeit most Munkácsra, Ungvárra vetette. Ezért a sasszézgatás. A szomszédok kóstolgatása. Mondjuk az oroszokat érintő szankciókat változatlanul gátolja ezerrel, minden európai helyzetben feltűnik. Európa az ukránokkal van – simán behúzták az Eurovíziós Dalfeszt fődíját, ahhoz pedig szavazgatni kellett Rómában, Berlinben és Párizsban is –, miközben Kreténia fővezére továbbnyomatja a mantrát: a magyaroknak köll a gáz, a magyarok marhára békét akarnak, deellenben az ellenzék háborút szítana. Ő nem, hiszen bő két hónapja átváltott háborúskodó harcimarciból békeharcossá. Emlékszünk rá, hogy megszívatta vele magyarékat a választáson.

Ezt azért szögezzük le még egyszer. Egy tömeggyilkosságokat felmutató háborús hónap után sem mondta ki nyíltan, hogy beállunk az európai fősodorba, csak az új köztársasági elnök egynémely nyögete szólt arról, hogy Magyarország elítéli az orosz inváziót. A makkal álmodó Minnermaxi nem ítéli el, a frász törné ki a derekát. És ezt pontosan tudja a művelt Európa, s mondhatja, hogy „a magyarok” az oroszokkal vannak.

Amire én, a nyugdíjas magyar szarjancsi hiába mondom itthon lekváros kenyeret majszolva, hogy a kurva anyáddal vagyok, nem az oroszokkal. A közvélekedés úgy tartja, hogy ha Kreténia főnöksége kinyilvánít valamit, akkor azt az összes magyar nevében teszi. Úgy is fogalmaz, hogy mindnyájunk képviseletében keveri a szart. Ami – tudjuk április 3-a óta – látszik a Holdról is.

Lett volna tengere

Szépen meg fog bennünket utálni Európa, és azonosít a makkról álmodó disznóvá minősített vezetőnkkel. Nem véletlen, hogy Orwell is disznókat szerepeltet a diktatúra fenntartóit bemutató 1945-ös (!!!) könyvében – Állatfarm –, és azt is érzem, hogy nekem ez a mai rendszer Bandi, a ló szerepét szánja. Hogy virsli legyen belőlem, amikor már nem leszek jó másra. Már vannak kézzel fogható jelei a nemzetközi utálat szárba szökkenésének. Egy horvát vendéglős azt írta ki a bejárat mellé Trpanjban, hogy magyarokat nem szolgálnak ki. És pontosan meg is jelölte a pincsikutya szintén nagymagyarországos dumáját forrásként:

„Magyarországnak is lenne tengere, ha nem vették volna el tőle.”

Na most ez kósza próbálkozás. De ott volt az is, hogy a magyarokat nem látják szívesen az Adrián. Mi lesz, ha többen elkezdik úgy gondolni, hogy a putyinista magyaroknak coki. Menjenek nyaralni az anyjuk picsájába, ne Horvátországba.

Na most ennél az is jobb volt, amikor a Maria Hilfer Strassén azt írták ki kedves mindnyájunknak (osztrák barátaink) a komóban, hogy nem szabad lopni. Az is mindnyájunkra vonatkozott. Lopós magyarok voltunk, a Lajtán inneni tolvajbanda. Most majd Orbánnak köszönhetően Putyin seggnyalói leszünk. Köpködni fognak ránk, ha megtudják, honnan jöttünk.

Ezt saját kezűleg fogtam fenségednek. Mélymagyar hal, magyar tengerből - Cseri László szerint az élet Orbániában

Kinőtt tőle az ember harmadik füle

Apropó Eurovízió. Egy ukrán zenekar nyerte, úgy, hogy az édes magyarok évek óta nem delegálnak dalt és aktort. Sértődötten rohantunk haza, amikor a világhírű – de tökre középszerű – magyar szereplők beégtek. Bezzeg az osztrákok Conchita Wursttal nyerni tudtak. Na, ez nekünk már sok volt. Nem kellettünk a németeknek, a franciáknak, de még a szerbeknek, szlovéneknek se. Akkor inkább nem megyünk! Nem veszünk mi ebben részt, úgyis olyan gagyi az egész. A magyar versenydalok – melyek az űbergagyi szinten mozogtak – azóta itthoni megmérettetésben vesznek részt. Teljesen visszhangtalanul. Közvetíti a magyar állami tévé – na, akkor annak annyi. Jó napot kívánok, Falucskai Ivett vagyok, most pedig hallgassák meg Ner Gizi dalát Szárnyalnak a magyar izék a szélben címmel. Köszönöm a figyelmet, két perc múlva újra jövök, erős egészséget. Ebben sem vagyunk már benne, megvagyunk mi enélkül, vannak nekünk világsztár énekeseink, nem kell nekünk, hogy holmi észtek, svédek, litvánok kornyikáljanak.

Tisztára olyan az egész, mint Ceausescu egykori Romániájában, ahová nem engedték be a Coca-Colát.

Ki lett adva, hogy ki kell találni helyette a román kólát. Ittam belőle ’83-ban Marosvásárhelyen, maradandó élményem. A szlovákok Kofolája – melyet egykor szintén a nemzeti bezárkózás miatt kotyvasztottak össze – egy szinttel följebb van. De még mindig negyven szinttel az eredeti kóla alatt. A románoké – ami egyben az erdélyi magyaroké is volt – egyenesen katasztrofális ízű volt. Kinőtt tőle az ember harmadik füle. De gyártották. Itt állunk a turistaszezon előtt, nem kell maszkozni, mehetünk újra világgá, túljutottunk a kovidon (túljutottunk rajta?). És akkor az fogad bennünket a horvát tengerparton, hogy húzzunk a vérbe. Mert a disznókörmös békegalamb, aki nem bír a vérével, felelőtlenül pofázik, csak azért, mert ő látszik a Holdról is. Köszönjük szépen. Ha pofán vernek bennünket Lido di Jesolóban, legalább tudjuk, hogy miért kaptuk a fülest. Azért, mert a magyarok vezetője most éppen a tömeggyilkosságokat elkövető orosz politika kiszolgálója lett. Teleki Pál erről így írt búcsúlevelében:

„Hullarablók leszünk. A legpocsékabb nemzet.”

Ez volt a 19-es, jöjjön a 20-as hét.

Kapcsolódó