Rátgéber László: azt szeretném elérni, hogy ne legyen munkám

“Megvan a saját barlangom, a pécsi Nemzeti Kosárlabda Akadémia, ahová bemegyek reggel 8-kor, és este 10-ig ott vagyok, ezzel meg is van a nyolc óra munka, a nyolc óra pihenés és a nyolc óra szórakozás is” – kezdte az MTI-nek adott interjúját az 56 éves szakember. 

A kosárlabda-kultúra felépítését tartja elsődleges feladatának Rátgéber László volt szövetségi kapitány és Euroliga-győztes mesteredző

“Rengeteg a munkám, bevállaltam az oktatást docensként a Pécsi Tudományegyetemen, ahol az Egészségtudományi karon van egy tanszékem, az Edzéstudományi tanszék, emellett a Kosárlabda Specifikus Módszertani Központ igazgatója vagyok.”

Az újvidéki származású tréner közölte, megbízatásai részben fedik egymást, de ha már ennyi munkája van, akkor valami maradandót kell alkotnia.

 “Az önmegvalósításon már javarészt túlvagyok edzőként, és a kedden magyarul megjelent FIBA-szakkönyv révén is rájöttem, hogy mennyi hülyeséget csináltam, de hát minél többet tudsz, annál inkább rájössz, hogy milyen keveset tudsz. A legfontosabb most az, hogy felépítsük a kosárlabda-kultúrát, amely jelenleg alacsony szinten van nálunk, de ha magasabb szintre emeljük, akkor minden megoldódik” – fejtette ki.

“Kezdjük el az edzőképzést, amellyel életeket változtatunk, és óriási felelősséggel jár. Most az oktatásról beszélek, nem az élsportról, ahol én az egók menedzselését csináltam. A válogatottak és felnőtt csapatok szereplése sokszor téves képet mutat, mert az lehet egy oázis a sivatagban vagy egy sziget az óceánban. Magyarországon sok a fehér folt, ahol nincs kosárlabda, de nekünk nem kell feltalálni a melegvizet, csak a jól bevált módszereket használni. Én se találtam ki semmi újat az életemben, tudáshoz jutottam, átvettem és használtam dolgokat, megfűszerezve a saját személyiségemmel.”

Rátgéber László úgy vélekedett, hogy a kultúra alapja az, amikor egy edző nemcsak stopperórából és sípból áll, hanem az egész lényét beleadja.

“Az elkötelezettség, és kosárlabda őfelsége feltétel nélküli szeretete még hiányzik belőlünk. Mindenki más miatt csinál kosárlabdát, divat miatt, pénz miatt. Nekünk nagy kaliberű, széles látókörű vezetők kellenek, akik felépítik a nagy kaliberű, széles látókörű edzőket, azok pedig a játékosokat, akik majd edzők és vezetők lesznek, és a kör bezárul”

– sorolta, hozzátéve, ehhez jönnek az újságírók, tévékommentátorok, szurkolók, és kialakul a kosárlabda-kultúra.

“Edzőként nekem az Euroliga-győzelem volt a csúcs, most azt szeretném elérni, hogy ne legyen munkám. Ezt úgy értem, hogy működjenek a dolgok. Az edzőnek is az az álma, hogy leül a kispadra, és nem csinál semmit, mert minden megy magától. Most azt szeretném, ha eljönne az a szint, hogy úgy érezzem, felesleges vagyok, mert akkor elvégeztem a munkámat. Ebben persze van vicc meg önirónia, de tényleg azt kívánom, hogy Magyarországon a kosárlabda érje el azt a társadalmi és erkölcsi szintet, ahol világszerte van.” – fogalmazott.

A Pécsen nemzeti hősként tisztelt edző ezután rátért a megvalósítás módjára:

“Vesszőparipám a komfortzónából való kimozdítás. Engem már fiatalon mindennap kimozdítottak a komfortzónámból, mert magyar voltam, punk voltam, kosaraztam. Ha valaki a komfortzónájában marad, az egyenlő a rutinnal, abban nincs fejlődés, és jót tesz mondjuk egy nyugdíjasnak, mert pihen, hosszabb lesz az élete, de eredményt nem fog elérni. Rossz dolog az élsportban, hogy az embereket ki kell mozdítani a komfortzónájukból, de ha nem sikerül, akkor az illető megmarad azon a szinten. Persze úgy kell kimozdítani, hogy a játékos holnap is eljöjjön edzésre, és megtanulja feltétel nélkül szeretni a sportágat, ez az edzők feladata” – jelentette ki.

Nemzeti Kosárlabda Akadémia

“Minden szinten fontos, hogy nemzetközileg méressük meg magunkat, ne a saját közegünkben, és lépjünk ki a komfortzónánkból. Itt volt nálunk a Barcelona 16 éves csapata, és Magyarország legmagasabb gyereke abban a korosztályban 2 pontot dobott a tornán, egy hét múlva a magyar bajnokin pedig 30-at.”

Ezt követően arról beszélt, hogy megszüntette az akadémia honlapján az utánpótlás-eredmények közlését

“Vannak statisztikák, de nem tudósítunk a meccsekről, mert a gyereknek az lesz az első fontos mérkőzése, amikor az NB I-ben bemutatkozik. Ha az eredményt néznénk, akkor az edzők olyan eszközökhöz nyúlnak, amelyek a győzelemhez vezetnek, miközben hátráltatják az egyéni fejlődést. Hagyjuk a francba például a zónavédekezést, amellyel lehet nyerni, miközben az edző becsapja a csapatát. A területvédekezéshez ugyanis nem kell tudás az utánpótlásban, és mivel a kicsik nem tudnak távolról dobni, így könnyen jön a győzelem” – fejtette ki.

Juhász Dorka
Juhász Dorka

Arra a kérdésre, hogy akadémiavezetőként mivel elégedett, Rátgéber László azt mondta:

“Ott van például Juhász Dorka, aki a volt játékosom, Balázs Hajnalka lánya, és második éve a Connecticut Egyetem csapatát erősíti. Ezt az intézményt a női kosárlabda fővárosának is nevezik, és az amerikai válogatottal háromszoros olimpiai bajnok kollégám, Geno Auriemma 1985 óta 32 olimpiai bajnokot nevelt ki. A nálam nevelkedett Juhász Dorka pedig nála tanul, ami szenzációs. Vagy ott van James Nnaji, aki 14 évesen jött Pécsre úgy, hogy nem kosárlabdázott, most pedig a Barcelonában játszik, és jövőre valószínűleg draftolják az NBA-be.”

(MTI)

Megjelent magyarul a Kosárlabdaedzők Világszervezetének kézikönyve