Régi szélső-szélsőjobbos a „kormány” egyik lapjában, a „Magyar Nemzet”-ben
Gaudi-Nagy Tamásról van szó, akinek tevékenységét egyebek között például a 2006-os martalócok „rehabilitálása”, majd a Fidesz által „nemzeti radikálisnak” becézett, akkoriban egyértelműen neonáci-újnyilas Jobbik képviselőjeként számos rasszista fölszólalás, 2014-ben pedig az EU zászlajának a parlamentből való kihajítása fémjelzi.
Komplett összeesküvés-elmélet, sorosozás, liberálisozás stb
Most visszatalált a „kormányhoz”: cikkében a „börtönbizniszről” szólván gyakorolja régi foglalkozását, az uszítást.
Komplett összeesküvés-elmélet, sorosozás, liberálisozás stb.: csaknem minden megtalálható abból, ami a „kormány” propagandáját is jellemzi. „Megsemmisítendő” személyek kipécézése, „álcivil” szervezetek elleni támadás van az írásban; az elítélt bűnözők cselekményeinek megtorlásáról mint a büntetés alapvető céljáról szólván bíróságok, ügyvédek elleni hisztériakeltést űz az ebbéli munkásságában rendkívül gyakorlott szerző.
De igazából nem a szerző személye, és nem is a cikke érdekes. Más dolog az, amire figyelni kell – igaz, nagyon régóta…
Arról van szó, hogy az összességében szélsőjobboldali szöveg nem rí ki a „Magyar Nemzet”, a „köz”- és terrormédia egészének megszokott cikkei, anyagai közül. Gaudi-Nagy Tamás – akit bár a Fidesz rendkívül „megbecsült”, de mégis némi óvatossággal kezelt, mint mondjuk Morvay Krisztinát – otthon van e lapban: a Fidesz nótáját fújja, ahogy a többiek. Tagja a kórusnak.
Egységben az erő
Föltűnése arra figyelmeztet, hogy a legújabb – gyöngyöspatázó, börtönbizniszező, ügyvédező, bíróságokat támadó, és persze sorosozó stb. hecckampányban nyíltan megjelenik valami, ami mindig is megvolt, de időnként kevés figyelmet kapott: a „nemzetikeresztény” Fidesz és a neonáci-újnyilas szélsőjobboldal csaknem teljes egysége.
Gaudi-Nagy Tamás hangja nem különbözik a Fidesz „élvonalbeli” politikusainak és sajtómunkásainak hangjától. Bayer Zsolt, Bogár László, Fricz Tamás vagy akár ifjabb Lomnici Zoltán és „újságíró” „szakértő” társaik meg Gaudi-Nagy: nem mindegy..?
Egy a tábor, egy a zászló, egy a vezér.
