Rékasi Zsigmond: hétszentség, hogy nem vagyok hajlandó félelemben élni. Nem leszek áldozat!

/Megmenekültünk./

Ameddig haza nem értünk, egyenesen tartottam magam, de bevallom, otthon összeomlottam. Féltem. Féltettem a kedvesemet, magamat. Nem akartam verekedni. De istenemre, menekülni se akarok bandák elől. Szörnyen megalázó. Az ilyen férgek pedig még inkább tökösnek érzik magukat, hiszen megint elriasztottak valakit.

Mindenki olyan következtetést von le rólam, amilyet csak jól esik

Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok rasszista – nekem ennyi elég – nem fogok semmivel sem mentegetőzni, magyarázkodni. Azt tudom, hogy mind Budapesten, mind vidéken rendszeresen vannak ilyenek. Gyakran hangzik ugye „hívjál rendőrt!”.

• 1) Volt már, leginkább kiröhögtek.
• 2) Amikor nem röhögtek ki, akkor elmondtak, hogy utána mennek az elkövetőnek, akire konkrétan RÁMUTATTAM, majd elmentek a másik irányba.
• 3) Mikor hívjak rendőrt? Menekülés közben, miközben leszúrnak, vagy amikor már van nyílt sebem?

A magyar közbiztonság szar

Az adatok nem ezt mutatják, hiszen az emberek már nem tesznek feljelentéseket ilyenek után – minek? A papírmunkáért és lenézésért tegyek feljelentést – köszönöm, abból nem kérek, mert eredménye nem lesz. Nem a rendőrt hibáztatom, mert egy agyonhajtott, bőven bőven bőven alulfizetett hivatás az övék, és rohadtul nem hálás. Ha helyreraknak egy ilyen csürhét, akkor még a minket megvédő rendőrt veszik elő. Nem megoldás arcon verni minden ilyet. A megoldás reformprogram lenne, oktatással, munkalehetőségekkel, ifjúsági szervezetekkel és családvédelmi szervekkel, hogy ne az utcán torzuljon az ilyen kölyök kora óta.

Lehet álszentkedni, de én pontosan tudom, hogy tényleges fizikai fenyegetést rám eddig kizárólag cigányokból álló bandák jelentettek. Egyszer vert szarrá egy nálam két évvel idősebb srác – agyrázkódásom lett, feldagadt 6 helyen a fejem, és cipőnyommal az arcomban töltöttem két napot. Ő is ebbe a kultúrkörbe tartozott. Abból rendőrségi ügy lett, de én kértem, hogy mediációval zárjuk le, mert még ÉN nem akartam, hogy rossz legyen később a srácnak.

Nem vagyok se balhés, se verekedős

Kultúrember nem verekszik. De az hétszentség, hogy én nem vagyok hajlandó félelemben élni. Nem vagyok hajlandó menekülni. Nem akarom bújtatni a kedvesemet, nehogy megfogdossa, vagy megverje egy ilyen patkány.

• Csodálkozunk, hogy miért veszik az emberek a saját kezükbe a biztonságukat
• Csodálkozunk, hogy az emberek önvédelmi csoportokat, milíciákat szerveznek?
• Csodálkozunk, hogy egyre aktívabbak az olyan csoportok, mint az Új Magyar Gárda és a Betyár Sereg?

Ha továbbra se tesz semmit az állam,

akkor jegyezzék le a szavaimat:

Ez el fog fajulni. Vér fog folyni. Magyar vér, és cigány vér. Az emberek maguktól nem tudják helyrehozni ezt. Az emberek megvédeni tudják magukat, és ez az ördögi kör mindkét oldal szélsőségének bőven fog hajtani új jelentkezőket a csatatérre.

Biztos vagyok benne, hogy ez az írás sokaknál ki fogja verni a biztosítékot

Erre van szükség. Ha nincs senkiben harag, tenni akarás, utálat (akár az én irányomba is), akkor semmi nem fog változni. Ha letiltanak, vagy törlik ezt a posztot, akkor az is csupán engem igazol. Tehetünk úgy, mintha semmi baj nem lenne, vagy tehetünk azért, hogy ezt megoldjuk. A közember beszélni tud, semmi többet. Ha nem vagyok szimpatikus,vagy ronda a pofám, akkor legyek elküldve a büdös p*csába. De senki ne fenyegessen se engem, se a családomat, mert igen; pórul jár. Továbbra sem fogok arcoskodni senkivel, nem „ugatok”. Nem az a fajta kutya vagyok, aki ugat, de nem harap.

Egy dolog egészen biztos; Én meguntam a menekülést. Magyar emberként nem vagyok hajlandó rettegve élni a Hazámban, aminek az életemet szenteltem.

Nem leszek áldozat

Forrás