Romokban Petschauer Attila szülőháza

A Király utca 36. szám alatt található Petschauer Attila olimpiai bajnok szülőháza. Bedeszkázott ablakaival, rogyadozó falaival az egyik legsiralmasabb látvány a környéken. Minap nyitva volt a kapu, ezért kicsit belestem.

Közel 20 éve még úgy volt, hogy talán emléktábla is jelzi majd, hogy itt élt a holokausztban meggyilkolt kiváló olimpikon

Aztán valahogy ez feledésbe merült, és el is felejtették, pont ugyanúgy, mint az épület város- és kultúrtörténeti jelentőségét. A háromemeletes klasszista házat Medenz József Dohány kereskedő és felesége építette 1846-47-ben Hild József tervei alapján. A vasvári származású Petschauer Fülöpnek és miskolci születésű feleségnek, Weisz Júlia Ilonának az 1900-as elejétől volt az otthona. Fülöp 1904-ben erre a címre jegyeztette be Stark Izsákkal közös vaskereskedő cégét, ami az elkövetkező évtizedekben rendkívül sikeres vállalkozásnak bizonyult.
A Petschauer Attiláról készült életrajzokban Fülöpöt rendre cipésznek tüntetik fel, ami nem felel meg a valóságnak. Mindössze arról van szó, hogy az igen népes rokonságból többen is laktak a Király utcában és környékén, és valóban volt köztük cipész is, akiből később cipőgyáros lett.

Fülöp és Ilona egyetlen gyermeke, Attila 1904. decemberében látta meg a napvilágot

A szőke és világos szemű fiúcskáról ekkor még senki nem sejthette, hogy a magyar nemzet számára hatalmas dicsőségeket szerez majd. A család vallásos volt, ám a cseperedő Attilát a sportok sokkal jobban érdekelték, mint a zsinagógák vagy a tanulás világa. 1915-ben kezdte meg a középiskolát a Barcsay gimnáziumban, és ott is érettségizett. Bár egészen kivételes nyelvtehetség volt, kiváló érdemjegyeket csak testnevelésből szerzett. Ezen nem kell különösebben csodálkozni, mert már diákként beleszerelmesedett a vívásba, és páratlan képességeivel, adottságaival és szorgalmával már 20 éves korára komoly hazai és nemzetközi sikereket ért el. Csodálói és irigyei is szép számmal akadtak. Meg olyanok is, akiknek a szemében szálka volt a zsidó származása. Ma úgy mondanánk, hogy Attila “beleállt a konfliktusokba”, ami legtöbbször egyszerűen csak annyit jelentett, hogy annyira zseniálisan vívott a páston, hogy még a megveszekedett antiszemiták is kénytelenek voltak tudomásul venni, ha legyőzte őket.

Az 1928-as amszterdami és az 1932-es Los Angeles-i olimpiai bajnok kardcsapat tagja volt

Egyéniben Amszterdamban második, Los Angelesben pedig ötödik volt. Az Európa-bajnokságokon 1930-ban Liège-ben és 1931-ben Bécsben csapatbajnok volt, egyéniben 1926-ban Budapesten és 1930-ban Liège-ben második, 1925-ben Oostendében, 1929-ben Nápolyban és 1931-ben Bécsben harmadik volt. Az eredményei kapcsán nem egyszer írta le a sajtó tisztességesebb része, hogy bár a bírák másképp döntöttek, a győzelem őt illette volna. A versenyzés befejezését követően előbb bankban dolgozott, majd újságíróként tevékenykedett az Est- lapoknál. Édesapja az I. világháborúban szerzett sérüléseinek következményei miatt 1936-ban meghalt. Édesanyja két évvel később követte. Aztán nem sokkal később a magyar zsidóságnak végérvényesen és visszavonhatatlanul szembe kellett néznie a kitaszítottság fájdalmával, az emberi méltóságuk megfosztásával, majd a halállal is.

Petschauer Attilának elvileg mentesség járt volna az érdemei miatt,

mégis behívták munkaszolgálatra, nem „mentették fel” zsidó származásának “bűne” alól. Valahol Oroszországban, Davidovkában gyilkolták meg. 1944-45 – ben a Petschauer rokonságból tucatnyian voltak, akiket gázkamrába küldtek, lelőttek vagy éhhalálra ítéltek. Akadt köztük gyerek és idős egyaránt.

Amikor ránézek a Király utcai házra, a romokban látom az elfeledett sorsokat, és a múló emlékezet. Látom, hogy kik vagyunk, mi emberek.

Forrás

 

romokban petschauer attila szülőháza

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük