Sallai, a kulturált

Érdekel még valakit az LMP? Sokakat talán nem. Ez hiba. Nem azért, mert jelentős politikai erőt képviselnének, hanem mert olyanok, mint azok töltésmérők, amelyek a cellákban levő trutyi sűrűsége alapján saccolják meg az akkumulátorok töltöttségét. Azt elég jól jelzi az LMP is. A feszültséget, és a trutyit. Miközben megpróbálnak az éppen aktuális felszínen maradni.

A legutóbbi botrányszerű hírek egyike volt, hogy kikerült egy hangfelvétel, amelyen Sallai Róbert Benedek kulturáltan viselkedve szólította meg Hadházy Ákost. Nagyjából a részeg falusi suttyó kulturális szintjén, és egy kocsmai provokátor stílusában. Ami, ne becsüljük le, szintén egyfajta kultúra. Aki ugyanennek a PC-verziójára kíváncsi, az hallgassa Orbán Viktort. Amint halk szóval fenyegetődzik. Mindenki felé, akire rámutat, mint idegenre. Leginkább persze azokra, akikkel vagy a büdös életben nem találkozott sem ő, sem a hívei, vagy nem értenek vele feltétlenül egyet. A beszédírói által alkalmazott, látszólag udvarképesebb stílus mögött azonban ugyanaz áll. Nagyjából az, hogy „ne ugrálj, mert beb@szok a pofádba”. Nagyjából az, ami egy levitézlett focista stadion-öltözői, f@szméregetős péniszirigységéből megmaradt.

Sallai Róbert Benedek, a kikerült hangfelvétel alapján tehát teljesen Orbán-konform. Akár a Fidesz ügynöke, akár nem. Így, ha mégis távozni gondolna az LMP-ből, akkor igazán nem kell sokáig keresgélnie a lehetséges befogadó szervezetet. Ez egyébként azt is jelenti, hogy szellemiségében van legalább egy Fidesz-közeli ember az LMP-ben. Akkor is, ha az illető szerint a Fidesz senkit sem vett meg a pártban. Ellentétben, szerinte, a DK-val. Amely pártnak, Sallai szerint, valószínűbb, hogy embere legyen az LMP-ben. Ami egy kétségtelenül érdekes állítás. A felvetés szintjén is.

A DK-nak ugyanis aligha érdeke egy olyan párt léte, amelyik valahova a radikalizálódó jobboldal és az alig létező baloldal közé ékelődve próbálja mélyíteni a maga kis lövészárkát. Mert szavazatokat, támogatókat vihet el. Ami arányaiban érthetően jobban érinti a DK-t, mint ugyanannyi támogató elvesztése a Fideszt. Ha tehát lenne olyan tagja a DK-nak, aki pont az LMP-be való beépülésben látja akár a saját, akár a pártja politikai túlélését, az elrugaszkodott a realitásoktól. Beosztástól függetlenül.

Ugyanakkor a Fidesz részéről maga a realitás lenne beépülni az LMP-be, akár olyan áron is, hogy néhány tagnak megígérik a politikai túlélés lehetőségét. Lebukás esetére. Az ellenzék megosztása a DK-nak nem, a Fidesznek lehet az érdeke. A választások előtt az LMP volt az, amelyik gyakorlatilag az utolsó pillanatig a megosztás pártján állt. Nem Gyurcsány tett megjegyzéseket a tárgyalások után az LMP-s küldöttségre, hanem a szintén suttyó-díjasan elmpés Vágó Gábor próbálta lejáratni a tárgyalópartnereit. Rántva egyet a csak maga mögé képzelt passzáton. Ami alapján elég könnyedén el lehetne képzelni, hogy az oldalak közé szorult szalámizókat a Habony-művekből látták el tanácsokkal. A Fidesz nagyobb dicsőségére. Függetlenül attól, hogy az sem lenne túl meglepő, ha a szegedi Orbán-Botka találkozóról derülnének ki pikáns részletek.

Ugyanakkor ez tulajdonképpen már a múlt. A választásokat követő szellemi utóvédharcok majd csak elülnek. A posvány meg marad. Amelynek a sűrűsége most annak a stílusnak látszik kedvezni, amit Sallai is képvisel. Ami egyébként nem több, mint a politika szintjére emelt állapota annak, amit naponta lehet tapasztalni. A trendivé tett ostobaságnak, bunkóságnak, illetve a harsány prosztóságnak. Egy országban, ahol már évekkel ezelőtt kormánybiztosi erény volt az ostobaság. Úgyhogy még Sallaiból is lehet valaki. A Fideszben. De addig is kiváló lakmusz. A pártjával együtt.

Andrew_s

Kapcsolódó:

Sallai: B@zdmeg, ne mosolyogjál már, pofámba… – az ütés előtti pillanatok