Schilling Árpád Jászai Mari-díjas rendező, Sárosdi Lilla színésznő férje, a Krétakör alapítója. A rendezővel a Heti Világgazdaság készített interjút.

A színház nem demokratikus, inkább tekintélyelvű  vezetést igényel

A művész a Gothár ügy kapcsán megfogalmazta, minden felsőoktatási intézményben és minden színházban lehetnek problémák. Ezek ugyanis nem eléggé demokratikus, inkább tekintélyelvű intézmények, amik meleg¬ágyai lehetnek a hatalommal való visszaélésnek, aminek csak egy, a legsúlyosabb formája a szexuális abúzus:

“De a Katonát és az SZFE-t kipécézni abszurdum! Pillanatok alatt össze is omlott a kommunikáció, mely szerint csak „balliberális” színházakban fordulnak elő ilyen esetek, hiszen a hírek szerint az Újszínházban is történt hasonló. Kizártnak tartom, hogy az ügyben magukat exponáló nagytermészetű urakra, Vidnyánszky Attilára vagy Kálomista Gáborra ne lenne jellemző az autokratikus attitűd. Minden megszólalásukból süt a leuralási vágy, a hatalmaskodás.” /…… / “Nem lehet pletykák alapján elítélni valakit, kell, hogy az áldozatok kiálljanak. Ez pedig nagyon nehéz. Mindig az az első kérdés egy-egy ügy elmondása előtt, hogy nem félted a karrieredet? “

Kinek az érdeke?

Meggyőződése, hogy az egész ügy mögött Vidnyánszky Attila áll. Szerinte nem túlzás azt sugallni, hogy ő áll az ügy politikai hisztériává dagasztása mögött:

” Nem sugallom, hanem állítom, 2009 óta folyamatosan, hogy Vidnyánszky Attila a teljes színházi teret uralni akarja, és ahogy a hasonló karakterű miniszterelnöknek, neki sem elég fele vagy a kétharmada, a teljes kell, a legutolsó pinceszínházig minden. Hogy ő mondja meg, mi a jó és mi a rossz, mit lehet és mit nem, minek mi a következménye, ki mire érdemes, mennyi támogatásra, mekkora díjra, és azt is meg fogja mondani, kit mikor kell lefülelni, mert ő morálisan olyan magas szinten áll, mint senki más ebben az országban. Ebből is látszik, hogy nincs különbség a „jobboldali színházi szakma” és a jelen hatalom között, a kettő egy és ugyanaz: sértett, bosszúvágyó, kulturálatlan. Azért kell Orbánnak, mert ő az egyetlen, akinek van is valamekkora életműve. Fekete Péterekkel, L. Simon László-féle kontárokkal tele a padlás, Orbánnak valódi művészek kellenének, akikkel villoghat.”

Vidnyánszky és a háborús ok

Hangsúlyozta, ebben a térben is, amiben 2010 óta élünk, van némi ellenállás; minden foglaláshoz erő és alkalom kell. Most találta meg Vidnyánszky a casus bellit, hogy a „balliberális színházakban” uralkodó „szörnyű állapotok ellen” fellépjen:

“Nem volt finnyás, amikor buzizták Alföldit, nem zavarta, amikor zsidózták Martont, Vidnyánszky nemcsak használja ezeket a helyzeteket, hanem kifejezetten kedvére való mindez. És ez persze harmonizál a politika mindent leuraló központosító terveivel, a kormánymédia uszító kampányaival és azzal, hogy – viszonylag olcsón – előállítsanak egy olyan politikai helyzetet, amiből nehéz kikecmeregnie az új főpolgármesternek. Megint lehet egyet rúgni a „bűnös városba”. “

Vidnyánszky a nácik és komcsik nyomán jár?

Rendező úgy gondolja, hogy Vidnyánszky nem ért, hogy az erőből nyomott kultúrideológia a nácik és a komcsik világa volt:

“A liberálisok senkinek sem mondták meg, mit művészkedjenek, csak annyit mondtak, hogy legyen rá elég néző. Épp az volt a baj, hogy elkezdték kivonni a pénzt a rendszerből, ahogy egy jó liberálishoz illik. Most az van, hogy lesz pénz, ha olyat csináltok, ami a góréknak is tetszik. Ennyit tett hozzá Vidnyánszky a kulturális életünkhöz, és erre büszke, mint valamiféle hungarikumra. Hát tényleg, mennyire piti magatartás az, ha a Színház című lapnak megtiltja, hogy a közpénzből működő színházának előadásairól közpénzből készített képeit felhasználja? Meg lehet ezt érteni pszichológus segítsége nélkül? “

Kiemelte, ezt a rendszert állandóan figyelni kell. Ez a borzalmasan nehéz, ebből lesz elege mindenkinek, ahogy neki is tíz év után. Nem bírja az ember a tempót:

” Ezeknek a cinikus gengsztereknek sok pénzük van, tömkeleg irodistájuk, zugfirkászuk, ügyvédjük. Mindennap új formában adják el a régi tartalmat. Én Hadházyval értek egyet, aki az első vonalban szerezte a tapasztalatait. Orbán hadsereget épít és háborúzik. Aki ennek az ellenkezőjét hiszi, az hülye vagy fideszes. Miért is jó hír, hogy a totál korrupt NKA marad a régiben? És az igazgatói pályázatok? Nézzünk már rá, hogy hány negyvenes igazgató van ebben az országban? Ki hiszi azt, hogy már réges-régen nem uralták le a színházakat? Csak mert esténként még lehet nézni egy-két értékelhető darabot?”

Schilling hangsúlyozta, Orbánék azokat akarják kinyírni, akik mindig is a mainstream ellen lázadtak, mint egykor ők, el akarják venni tőlük azt a kevés levegőt, amit ők megkaptak annak idején:

” Azt mondom elejétől fogva, hogy ezzel a hatalommal nem lehet kompromisszumot kötni. Ők az állandó konfliktusokban érdekeltek. Nem akartak kompromisszumot kötni soha senkivel, sem a tanárokkal, sem az MTA-val, sem a CEU-val. Megengedhetetlen, hogy a magyar színházi világról olyan obskúrus figurák döntsenek, mint Kásler Miklós. Aki enged, azt eltiporják. Egyetlen mód van: kaszát, kapát elő!

/ Az interjú teljes szövege a Heti Világgazdaság 2019. december 12.-ei számában olvasható el./

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét