Schmidt Mária megint elzsidózta magát

Schmidt Mária, Orbán Viktor kedvenc történésze, aki bármilyen eseményt képes a főnök szája íze szerint pertraktálni, most az egyik legkiválóbb élő filozófus mondatainak akar más értelmet adni. Félremagyarázza azt a kicsit csúfolkodó, de nagyon emberi hangot, amit Vajda Mihály használ. Ismét beigazolódott, amit évtizedek óta tudunk: kevés, hogy valakit Schmidt Máriának hívnak, ha magas neki az értelmiségi látószög, mint falusinak a templomtorony.

Schmidt Mária szerdai blogbejegyzésébe ismételten igyekszik bebizonyítani, milyen ocsmány, nagyképű és lenéző is velük „igazi magyarokkal” ez a sok zsidó jöttment. Kedvenc rögeszméjéhez, most éppen Vajda Mihály filozófus önéletrajzi könyvének (Vajda Mihály: Szög a zsákból. Tények és tanúk. Magvető Kiadó, Budapest, 2017) iróniával megáldott részletét – amit hosszasan be is idéz – igyekszik felhasználni:

Fotó:ELTE BTK

Az idézet:

Vajda Mihály: „Az arisztokráciát ugye kinyírták, az értelmiség állandóan újratermelődik, utálja is a többség kellőképpen. Utálja az az elit, politikai elit, amely most a legutóbbi fordulat kapcsán abból a bizonyos sok százezer parasztból származik… Ez a több százezres, milliós jobbágy-mentalitású tömeg. A többsége jobbágy-mentalitású. Mindent elfogad, mert éppen ez a szabály. Ez a szabály és a szabályokat be kell tartani… Ez az, amit nagyon lassan ért meg az egész magyar, az a bizonyos, ma már nem csak zsidó, de azért erősen zsidó mentalitású értelmiség, hogy bizony igen hosszú időre volna szükség, amíg ez megváltozik… Az értelmiség többnyire nem érti, nem akarja érteni, hogy egy olyan jobbágy-mentalitású tömeggel áll szemben, amelynek mentalitása másutt sem változott egyik évről vagy évtizedről a másikra…” (236-237. o.)
(A hölgy  Itt azért nem bírja ki, hogy meg ne szakítsa az idézetet, hiszen lehet kicsit Ungározni Hegedüsözni, Hornozni )Vajda a nyolcvanas évek végén politikatörténeti, filozófiatörténeti szemináriumokat tartott főleg közgazdászoknak. (Ungár Klára, Hegedűs István, Horn Gábor (?), stb.)

Erről beszél

(mármint Vajda, a szerkesztő)

„Eljutottunk persze a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után című íráshoz. És akkor egy vicces pillanatomban azt mondtam, hogy hát igen, mi itten, valamennyien, kivéve téged Éva (Bakonyi), zsidók vagyunk. Néztek rám csodálkozva. Mi? Ezt te meg honnan tudod? Hát rátok néztem, meg hallottalak titeket beszélni. És honnan tudod, hogy Éva nem zsidó? Hát mit tudom én, honnan tudom, de tudom, hogy nem zsidó. Félreértés ne essék, nekem semmi bajom nincs az Évával, sőt nagyon kedvelem, de látszik, hogy ő más, az attitűdje más, valahogy más. Kezdetben egyikünk sem tudta a többiről, hogy zsidó, mondták. A mi generációnkban már nem létezett ez a tudás, amivel te láthatóan nagyon is rendelkezel.

Van egyfajta attitűd, amiről én többnyire felismerem a zsidókat; azt hiszem ennek az attitűdnek a döntő eleme az, hogy mindig van benne egy ironikus visszafogottság a saját állaspontot illetően is, hogy jó, jó, de azért egész biztos nem vagyok benne. Ennek a társaságnak azért is kellett távoznia a Fideszből, mert ez az ironikus visszafogottság, ez Orbán Viktor Fideszébe nem fér bele. Mert ez a társaság abból a bizonyos budapesti zsidó értelmiségből jön, a Fidesz másik része pedig, akkor még nem voltak azok feltétlenül többen, az meg a sokszázezer parasztból jön. Nekem semmi bajom nincs a parasztokkal, csak sajnos a parasztságnak nem sikerült az eredeti szellemiségét levetkőznie – az egy hosszú folyamat volt, míg Nyugaton a parasztság egyszerűen mezőgazdasági termelőréteggé alakult. Nálunk ez a szocializmusban következett be, többé-kevésbé, de úgy, hogy az ehhez hozzátartozó szellemi átalakulás nem volt lehetséges, mert a téeszben is úgy kellett viselkedni, mint a jobbágynak. Engedelmeskedni kellett. Ebből következik, hogy nem érdemes csodálkozni ennek az országnak a jelen állapotán, Lengyelországén éppoly kevéssé. Inkább Szlovákiának az állapotán érdemes. Én nem tudom, mi van ott, de azt mondják, hogy ott sokkal jobb a helyzet… A szlovákok, akiket mindig lekezeltek, történelem nélküli nép, soha államalkotó nem volt, stb., na, mi majd megmutatjuk nektek, hogy mi mégiscsak jobbak vagyunk nálatok, és valószínűleg, meg is mutatják, ahogy a románok is meg fogják mutatni…” (242-243. o.)

Egy félremagyarázás anatómiája

Végezetül Schmidt, nehogy valaki úgy értse, ahogy azt a szerző leírta, megadja – mint jelzőoszlopot a pusztában – a saját olvasatát is, és az sem zavarja, hogy ezzel tökéletesen elferdíti, amit maga idézett, tehát :

Akkor összefoglalom – mondja a történész asszony: a „demokratikus” oldalon ott vannak az értelmiségiek és a crème de la crème ( tejszín, vagy ha úgy jobban tetszik, a krémek krémje, szerk.): a zsidó városi értelmiségiek. A másik oldalon a többi: a jobbágy-mentalitású paraszt. Ez azért még elitizmusnak is szánalmas. Nem?

Nem, kedves Schmidt Mária, nem elitizmusnak, hanem hazugságnak is szánalmas, de nem Vajda Mihály, hanem az Ön mondandója.